A MAGYAR BULVÁR

A nemzetközi szakirodalomban „tabloid” sajtóként emlegetett médiaszektor hazai elnevezése az angolszász kifejezéssel szemben árusítás helyére és körülményeire utal inkább (Császi, 2003: 1.).
De milyenek is voltak pontosan ezek a körülmények?

A francia eredetű „boulevard” szó eredetileg körutat jelent, de mindenképpen egy olyan többsávos, széles utat, melynek mentén a gyalogosforgalom is jelentős. A korábbi előfizetői lapterjesztés struktúráján egy 1867-es törvény változtatott, mely utat engedett az orgánumok szabad árusításának (kolportázs, azaz a lapok utcai árusítása). Több kiadó saját kézbe vette a terjesztést, az Andrássy úton és a körutakon megjelentek a rikkancsok, egy merőben új megélhetési forma megtestesítői. Pár évtizeddel később, a századfordulón megjelent az első utcai terjesztésre szánt hírújság is: Zilahi Simon Esti Újságja, melynek Buzinkay Géza a magyar bulvár megszületésének sajtótörténeti jelentőségét tulajdonítja (Buzinkay, 1993: 80-81.).

A budapesti 6. kerületi Atheneum és Az Est épületei

A rikkancsok a szabályozó rendeletek ellenére mind provokatívabb és figyelemfelkeltőbb híreket kürtöltek, a folyamatosan növekvő példányszámú. Az Esti Újság, a Friss Újság, a Kis Újság és A Nap már (fejenként) 100-250 ezer példány között jelentek meg ez idő tájt. A bulvárlapok kizárólag utcai terjesztésben voltak elérhetőek. Buzinkay szabályos „rikkancs-hadseregről” tesz említést (Budapesten négyezer rikkancs „működött”), ahol a szigorú hierarchia csúcsán álló főrikkancsok komoly vagyonra tettek szert. Féktelenségüknek egy 1907-ben kiadott rendelet vetett véget, mely szerint az utcai terjesztésre szánt lapok engedélykiadásánál a közrend, a közerkölcs és a hitfelekezetek elleni izgatás kizáró tényezők voltak, így az új rendelet érvénybelépésének első két hónapjában a korábbi, felduzzadt gárda csupán egynegyede kapott engedélyt (Buzinkay, 1993: 82.).

Az egykrajcáros (vö. a filléres sajtó elnevezéssel) Esti Újság még híreket közölt, így csupán, Császi nyomán, „terjesztési alapon” nevezhető bulvárnak. A bulvár ilyetén értelmezése esetén oldhatjuk fel azt a paradoxonnak tűnő tényt, hogy a magyar sajtótörténetben bizony politikai bulvárlap (Kis Újság 1888-tól, mely a századfordulón „valódi” bulvárrá formálódott) és a katolikus vallást népszerűsítő bulvárlap (Új Lap, 1902-44.) is létezett. A mai bulvárlapok ősének, a klasszikus angolszász tabloid újságok első hazai megtestesülésének inkább Braun Sándor főszerkesztő 1904-ben indult „A Nap” című periodikája volt tekinthető, mely pletykákat, oknyomozói leleplezéseket, magánéleti titkokat és bűnügyeket prezentált napi szinten.

A műfaj csúcsát ugyanakkor a Miklós Andor (akire Buzinkay mint a világszínvonalú magyar bulvársajtó megteremtőjére hivatkozik) által 1910-ben kiadott, példátlanul nagy – elsősorban plakátalapú – reklámkampánnyal beharangozott emblematikus lap, az „Az Est” jelentette, mely 1918-ra már 476 ezer példányban került az utcákra. A szintén a tengerentúli trendet meglovagoló lap egyik tartalmi újítása volt a nagypolitika történéseinek bagatellizálása, azok bűnügyekkel, katasztrófákkal, pikáns történetekkel azonos terjedelemben történő említése. Ahogy az Atheneum Kiadót és Nyomdát is felvásárló, hatalmas vagyonából előszeretettel mecénáskodó Miklós Andort – szemantikai anomáliával élve – „magyar Pulitzerként” is aposztrofálhatnánk, ugyanígy lapja is túlmutatott a „krajcáros” lapokon; társadalmi hitvallása a tengerentúli sárga lapokéval analóg volt (lásd Buzinkay, 1993: 87-88.). „Tartalma több volt, mint amennyit ettől a műfajtól elvárhattak az olvasók. Móricz Zsigmond ezért mondhatta, hogy »a kalendáriumról Az Est olvasóivá emelkedett a magyar falu. És ez azt jelenti, hogy egyszerre csak a hivatalosan művelt népámítás helyett első kézből vett információkkal, az európai sajtóban is a legelső vonalú hírszolgáltatással, eszmei és politikai irányítással kötött benső kapcsolatot a tanyák népe… Népegyetem volt Az Est.«” (Buzinkay, 1993: 95-96.).

Mindezen analógiát tengerentúli párjával alátámasztandó, olvassunk bele az alapító soraiba az első számból, mely Pulitzer  már idézett ars poeticájának korhű fordítása is lehetne: „»Az utca újságja akarunk lenni, mert az utca mindenkié, az utcán mindenkinek át kell haladnia, azon fordul meg minden szomorúság és odaragyog minden napfény […] Ízléses, bátor, szabad és becsületes lesz Az Est.[..] mindenütt ott leszünk, ahol szükség van a gyöngeség vagy el nem ismert érdem védelmére, s az álarcos bűnök leleplezésére. Mi mindent odaadunk, amit független, tiszta kezű és a nagy emberi ideálokért küzdő újságírók odaadhatnak: szívünket, eszünket, munkánkat – érte cserébe csak a közönség szeretetét kérjük.«” Sorai között átszűrődik a társadalmi felelősségtudat, míg Buzinkay a kezdőfrázisokra is utalva a populista bulvárt emeli ki: „Tömören megtalálható ebben minden, ami a tömegsajtó jellemzője: az utca felmagasztalása és kiszolgálásának deklarálása, hivatástudat és érzelmesre hangolt önstilizálás.” (Buzinkay, 1997.).

Miklós Andor korszakalkotó és példátlanul sikeres lapja után kevés emlékezetes és tartósan megjelenő bulvárlap látott napvilágot. A második világháború után következő kommunista hatalomátvétellel aztán minden bulvárújság megszűnt. A kommunizmus éveiben és azon túl is (1956-tól egészen 1996-ig) megjelenő Esti Hírlap, mint „hivatalos” bulvárújság, leginkább utcai terjesztése és leginkább rövid képes hírei okán számított bulvárnak (lásd Gulyás, 2000: 19.), így mostani vizsgálódásom szempontjából csupán sajtótörténeti relevanciája van. Gulyás Ágnes a Médiakutatóban ugyanakkor rávilágít, hogy a rendszerváltás előtti időszakban már megkezdődött a tabloidizáció folyamata: „A rendszerváltás előestéjén az országos napilapok – bár tiszteletben tartották a nyilvánvaló politikai korlátokat – már meglehetős sokszínűséget mutattak, a sajtópaletta egyik végén pedig megtalálhatóak voltak a »bulvártartalmak« is.” Ugyanakkor rámutat a kommunizmus által elfojtott igények látens valóságára, mely a bulvár közelgő – rendszerváltáskori – robbanását magyarázza: „Az, hogy a bulvársajtó […] újkori története során valamilyen formában mindig jelen volt Magyarországon, jól mutatja az ilyen lapok iránti keresletet. Ugyanakkor az is igaz, hogy e kereslet nagyrészt kielégítetlen maradt a kommunizmus évtizedeiben. Ezért nem meglepő, hogy a rendszerváltás után a bulvársajtó gyorsan népszerűvé vált.” (uo. p. 20.).

Az 1996-ra már a napilapok piacának több mint 28%-át kitevő bulvárlapok ostroma 1989-ben, a nem sokkal később ideiglenesen Rupert Murdoch médiabirodalmához tartozó Mai Nap megjelenésével kezdődött, majd 1990-ben a Postabankkal később együtt bukó Kurír következett. Harmadikként 1994-ben lépett be a máig legsikeresebb bulvárlap és egyben a legkedveltebb napilap, a Blikk, mely 2003-ban letaszította a sokáig „Magyarország legnépszerűbb napilapja” szlogennel hirdetett minőségi lapot, a Népszabadságot (uo. pp. 22-23.), melynek kiadója (a svájci Ringier csoport) egyébként a trónfosztás évében a Népszabadságot is megvásárolta.

Ma a magyar piac három nagy bulvár-napilapot is eltart, így a Blikk (184.327 értékesített példány, MATESZ, 2010. IV.: Forrás: http://www.matesz.hu/data/#mainpart_2 2011.03.23.), a néhai Mai Napból származtatható Bors (86.711 értékesített példány, MATESZ, 2010. IV. : Forrás: ua.), valamint a Napi Ász alkotja napjainkban a bulvár napilapok mezőnyét. A régmúlt és a most párhuzamainak érzékeltetése céljából érdemes felidézni Riskó Géza, a Napi Ász alapító-főszerkesztőjének köszöntőjét az első számból: „Úgy gondolom, a rendszerváltozás után, másfél évtizeddel elérkezett az idő. Egészen biztos: Önöket is érdekli az igazság. Nem kötünk semmiféle paktumot, nem vagyunk balosok, nem leszünk jobbosok. Milliónyian élünk ebben az országban, akiknek kiásták az árkot. Ott vagyunk alul, szorgalmasan pislogunk felfelé, a por most már nincs a szemünkben. […] Szex és média, politika és megalkuvás, gyilkolás és születés – mind, mind érdekes bulvár elem. Ígérem, a Napi Ász minden meglévő újságtól különbözik majd.” (Napi Ász [szócikk], Kiswiki 2009.). A hagyomány kötelez: a jól ismert tabloid motívumok tetten érhetőek az új évezredben is, legyünk akár New Yorkban, akár Budapesten.

Fókuszunkat fordítsuk most a „poszt McLuhan-galaxis” (Az audiovizuális médiumok fénykorában íródott „Gutenberg-galaxis” című könyvében Marshall McLuhan az írott média végét jövendölte meg: ma a televízió és rádió korának, a szerző műve után csak „McLuhan-galaxisnak” hívott éra végéről beszélnek a kutatók, melyet az internetes technológia interaktív világa vált.) új csatornáinak lehetőségeire: a már említett tabloidizáció jelensége révén a bulvár stílusjegyei, tematizálása mind jobban beszivárog a „minőségi” médiába, nem véletlen, hogy Császi szerint a bulvár vizsgálatakor a tabloid szó szerencsésebb, hiszen „…mivel a tabloid nem tartalmazza a populáris kultúrával szembeni – Magyarországon olyannyira meghonosodott – fölényes lenézést, és ezért a bulvárnál jobban képes kifejezni a fogalom jelentésének a komplexitását is.” (Császi, 2003.). Az internetes hír- és szórakoztató portálok megjelenése, és az „infotainment” (Az angol information (információ) és entertainment {szórakoztatás} szavakból alkotott kifejezés; a tabloidizálódott média „szórakoztatva informáló” tartalmait szokták ezzel a jelzővel illetni {lásd Bajomi-Lázár, 2010: 49.}) trendje már önmaga is egyfajta populista hozzáállást sejtet azzal, hogy a társadalom széles rétegeihez szól, ugyanakkor a tabloidok eladásserkentő formai elemeivel (nagy szalagcím, sok kép, rövidebb, könnyebben feldolgozható cikkek) operál.

A Császi által is elemzett magyar Jerry Springer Show, a nemrégiben véget ért Mónika-show (és rivális variánsai), a meghonosított Big Brother formátum (és a magyar ellenformátum, a Való Világ), a sztárhíradók és színes magazinok (lásd az RTL Klub Reflektor magazinját, vagy a „háttérbulvár” Fókuszt és a TV2 Aktívját), akár műfaji, akár műsorszámi tekintetben mind-mind a tabloidizáció termékei. Hogy teljes legyen a kör, a már régóta jelen lévő „ifjúsági lapok” (Bravó, Popcorn, IM, 100xSzép stb.) mellé megérkeztek hazánkba az ún. „női” és „férfi”-magazinok (Joy, CKM stb.), valamint a heti és havi, elsősorban sztárokkal kapcsolatos híreket és a kereskedelmi tévék műsorainak háttérsztorijait közlő „szupermarket-tabloidok”, azaz színes képekkel teli, jó minőségű papírra nyomott heti és kétheti periodikák (Story, Best, Hot!), melyek egyébként előszeretettel veszik át nemzetközi társaik (The Globe, National Enquirer, Hello!) híreit, hála a globális szupersztárok korának. És ha már technikai fejlődésről beszélünk: a legújabb, éppen kibontakozó bulvármédium-fajta nem más, mint a „hagyományos” bulvárportálok (pl. velvet.hu, vagy a nyomtatott orgánumok honlapjai) tematikáját követő, viszont a web 2.0 technológia minden előnyét kihasználó internetes bulvárvideó-portál, melynek szintén akadnak már magyar képviselői, például a juj.hu, Tabu TV stb. személyében. A bulvár audiovizuális forradalma ezenkívül megnyilvánul a tematikus csatornák megjelenésében is, ilyen pl. a magyar nyelven is elérhető Reality TV, valamint a Sanoma konszern magyarországi „Story-birodalmának” Story TV-je, de végső soron a kereskedelmi televíziózás egésze (lásd később a „neotelevízió” terminust) a tabloidizáció térhódításának tudható be.

Szemügyre véve a tabloid sajtótermékek penetrációját a magyar médiapiacon: sokszínű és rendkívül összetett palettával állunk szemben, melyen, ha cserélődnek is időnként a termékek – akárcsak a szalagcímeik –, a jelenlétük biztos és markáns marad, sőt, egyre újabb és újabb árnyalatait aknázzák ki a „bulvárműfajnak”.


[1] Lásd: Boulevard [szócikk], Wikipedia http://en.wikipedia.org/wiki/Boulevard, 2011.04.02.

[2]  Az Esti Újság, a Friss Újság, a Kis Újság és A Nap már (fejenként) 100-250 ezer példány között jelentek meg ez idő tájt.

[3] 1956-tól egészen 1996-ig.

[4] 184 327 értékesített példány, MATESZ, 2010. IV.: Forrás: http://www.matesz.hu/data/#mainpart_2 2011.03.23.

[5] 86 711 értékesített példány, MATESZ, 2010. IV. : Forrás: ua.

[6] Az audiovizuális médiumok fénykorában íródott „Gutenberg-galaxis” című könyvében Marshall McLuhan az írott média végét jövendölte meg: ma a televízió és rádió korának, a szerző műve után csak „McLuhan-galaxisnak” hívott éra végéről beszélnek a kutatók, melyet az internetes technológia interaktív világa vált.

[7] Az angol information (információ) és entertainment (szórakoztatás) szavakból alkotott kifejezés; a tabloidizálódott média „szórakoztava informáló” tartalmait szokták ezzel a jelzővel illetni (lásd Bajomi-Lázár, 2010: 49.).

[8] Lásd: Tabloid [szócikk], Wikipédia http://en.wikipedia.org/wiki/Tabloid#Supermarket_tabloid, 2011.04.05.

 


Felhasznált források:

BAJOMI-LÁZÁR PÉTER (2010): Média és politika. Budapest, Antenna könyvek.

CSÁSZI LAJOS (2003): A média tabloidizációja és a nyilvánosság átalakulása = Politikatudományi Szemle, 2003. II. szám pp. 157-172.

BUZINKAY GÉZA (1993): Kis magyar sajtótörténet. Budapest, Haza és Haladás Alapítvány.

BUZINKAY GÉZA (1997): Bulvárlapok a pesti utcán = Budapesti Negyed, 1997. [V. évf.] II-III. szám (nyár-ősz)

GULYÁS ÁGNES (2000): Bulvárlapok a rendszerváltás utáni Magyarországon = Médiakutató, 2000 [I. évf.], I. szám pp. 18-32.

 

Author: Fóti Péter Csaba

foti.peter.csaba@gmail.com

Vélemény, hozzászólás?