Michael Jackson énekelni kezdett telefonomban 2015. június 10-én de. 10.30-kor. A hívás ezúttal egy barátnőmtől jött, aki a kairói Balassi Intézetben dolgozik. – Jól vagy? – Persze, remekül. Történt valami? – Robbantás volt a karnaki templomban. Megállt a lélegzetem.– Atyavilág! Tudsz részleteket is? – Sajnos nem… De aggódtunk érted, hiszen sokat jársz oda. – Itthon vagyok, csak délután megyek be Luxorba. – Vigyázz magadra! – Köszönöm, igyekszem. Sírhatnékom volt! Nem hiszem el, hogy megint kezdődik!

Az 1997-es Hatsepszut merénylet óta nem történt itt semmi, még a forradalom alatt sem. Telefonálgatni kezdtem, felhívtam minden karnaki ismerősömet, újságíró barátomat, hogy megtudjam a részleteket! Csak pár nap múlva állt össze a kép.
Három, fekete ruhát viselő férfi taxin érkezett a templom parkolójához, nehéz táskákat cipelve. Egy negyedik valószínűleg már bent várta őket.  A taxisofőrnek gyanús volt a kocsiban folytatott telefonbeszélgetés és a nehéz táskák. Miután a férfiak kiszálltak és elindultak egy kávézó felé a parkolóban, odament a bejáratnál posztoló rendőrökhöz és megosztotta velük a gyanuját. A rendőrtiszt elindult a férfiak után, akik azonnal lőni kezdtek, a rendőrök viszonozták a tüzet.

Az egyik merénylő felrobbant a testére erősített bomba miatt, egy meghalt, a másik súlyosan megsebesült. A rendőrtiszt napokig élet-halál között lebegett, sajnos hiába tettek meg érte mindent az orvosok, két nappal ezelőtt meghalt. A negyedik merénylő eltűnt, még nem sikerült elfogni.
Kik voltak? A sajtó dzsihádistáknak nevezi őket, feltehetően a Muszlim Testvériséghez tartoztak. Nagyon fiatalok voltak, Miniából, Beni Suefből, az ország legfundamentalistább részeiből. Önként mentek a halálba, mert azt ígérték nekik, hogy az örök Paradicsomba jutnak, a földi létben pedig családjuk nem fog nélkülözni. Ez azonban szöges ellentétben áll a Korán tanításával!

Mit akartak? Egy második Hatsepszutot. Elvegyülni a turisták között és ölni, rombolni… bebizonyítani, hogy Egyiptom nem biztonságos, itt félni kell, a külföldiek tünjenek el az országból! Persze, közelegnek a parlamenti választások is, bizony, az elnök úr – Abdel Fattah el-Sisi – sikeresen tárgyalt Németországban (és Budapesten), az új Szuez canal projekt is hamarosan sikerrel befejeződik.  No, meg a volt elnök, Mohamed Mursi, akit első fokon a bíróság halálra ítélt, másodfokú tárgyalása is rövidesen várható. Kellett valami nagy „robbanás”, hogy figyeljenek rájuk, a „hősökre”, az „Iszlám harcosaira”, akik meg akarják szabadítani Egyiptomot az idegen „szeméttől”, a káros fekélyektől!
Egy valamire azonban nem gondoltak és soha nem is gondolnak…. az itt élő emberekre, akiknek 80%-a a turizmusból él, akik pontosan tudják, milyen éhezni, ha nem jönnek a külföldiek.
Éppen egy évvel ezelőtt két barátommal a Királyok Völgyében jártunk, és míg kifele jövet nézelődtek a bazárban, leültem a lépcsőre és beszélgettem a helyiekkel. Több turista csoport (főként oroszok Hurghadából) rohant el mellettünk az idegenvezető sürgetésére, hiába próbálkoztak az árusok bármit is eladni, ha valaki megállt érdeklődni, a helyi „guide” azonnal ott termett és elhajtotta őket.
Ramadán volt.
Az egyik árus sírva fakadt: „Mondd meg, mir csináljak? Hónapok óta semmit nem tudok eladni, 4 éve szinte alig van turista, az idegenvezetők nem engedik a turistákat nálunk vásárolni, mert itt nem kapnak részesedést! Elviszik őket az alabástrom és papirusz műhelyekbe, parfümériákba, ahol minden tízszeres áron van, mint nálunk, de ők nagyot kaszálhatnak! Négy gyerekem van, Ramadán van, és nem tudok enni adni a gyerekeknek, jön az iskola, hogy fizetem ki????” – ... és potyogtak a könnyei.
A szívem hasadt meg, hogy nem tudok segíteni.
A forradalom óta alig van turista Egyiptomban. A tavalyi évhez képest ugyan 7,4%-kal nőtt a turizmus, de főként a tengerparti üdülőhelyeken.
Gíza, a világ egyik csodája üresen kong, Luxor szintén üres, csak a napi hurghadai csoportok hoznak némi reményt. Tavaly még én is azt hittem, idén beindul a turizmus. Luxor gyönyörű és tele van csodásabbnál csodásabb emlékekkel.
Az emberek kedvesek, barátságosak, békések. Itt nem voltak merényletek az utóbbi években, és a turisták mégsem jöttek. Ebben sajnos nagy része van a külföldi médiának, ahol csak a rossz híreket adják le Egyiptomról, vagy teljesen hamis képet festenek az országról, ahol „katonai puccs” zajlott! Hazugság!
… és jött ez a karnaki merénylet! Elképesztő, hogy fél óra múltán már fönt volt a Facebookon. A világsajtó ismét szenzációt kreált, mintha hasonló nem történhetne meg bárhol a világon!

A British Airways rögtön leállította London-Luxor járatait! Egyiptom megint veszélyes lett! Pedig Egyiptom nem veszélyesebb, mint bármely más ország! …és Egyiptomnak turistákra van szüksége, hogy sokaknak legyen munkája és az emberek ne éhezzenek!
Mi lenne, ha a média a szépről, a jóról és a helyi csodákról is beszámolna néha? Mi lenne, ha azt olvashatnánk, láthatnánk, hogy Egyiptom tárt karokkal fogad mindenkit? Mi lenne, ha a nagyhatalmak nem játszadoznának saját kényükre-kedvükre a közel-keleti országokkal? Béke lenne és virágzás!
A karnaki merénylet jól volt időzítve, éppen arra az időpontra, amikor Hurghadából megérkeztek a turisták!

Szerencsére nem volt turista a parkolóban, már bementek a templomba. Hála a taxisofőr szemfülességének, a terroristák nem jutottak be, így nem tehettek kárt a „száz kapujú” Théba ókori falaiban. A helyi bazárosok annyira fel voltak háborodva, hogy ha a rendőrök nem fogják vissza őket, meglincselik a sebesült dzsihádistát.
A taxisofőrt államilag megjutalmazták, kapott egy saját autót (a korábbi taxit csak bérelte) és 50.000 egyiptomi fontot. Megérdemelte! Most mindenki árgus szemekkel figyel, hogy megakadályozza az esetleges terrortámadásokat!
Csak remélhetem, hogy nem lesz folytatás. A legjobbat szeretném ennek az országnak, amit hazámként szeretek, és már nem tudnék máshol élni! Csak remélhetem, hogy visszatérnek a turisták és új felvirágzás következik! Igen!
Remélek egy nagyon boldog Egyiptomot!