Nyilvánosság

A TÖKÉLETES FÉRFI

A tökéletes férfi itt ül velem szemben. Ennek a férfinek félistenek a nemzői, ha ez lett a végeredmény. Az a fajta, aki csak nekem tetszik, de azért neki is van értő közönsége, nem csaphatom be magam. Csak abban bízhatok, hogy egyikkel sem fog találkozni. Swann érezhetett ilyet, amikor felfedezte Jetro főpap lányát Odett szépségében. Igen, […]

Tovább »

 
 

CSÚNYA BESZÉD

 „– Csúnya beszéd, nagyon csúnya” –, mondja Norvég Pista bácsi, és leteszi elém az újságot, miközben Maxi bácsi helyeslően bólogat. Még hogy ilyen címet írni, hogy „Be vagytok szarva”, mondja, természetesen kurzívan. „- Nekem letörték volna a kezem, ha ilyet írok.” – mondja Maxi bácsi, aztán huncutul hozzáteszi: „ezért nem írok már évek óta, csak […]

Tovább »

 
 

MÉREGZSÁK, CSIBÉSZ, WOLFI

A családom kutyaszerető. Amióta az eszemet tudom, mindig volt kutyánk, míg falun éltünk. Volt komondorunk, dán dogunk, német juhászunk és néhány ismeretlen fajta is, amit egyszerűen korcsnak neveznek a „kívülállók”. Imádtam mindegyiket. Édesanyám soha nem engedte, hogy az udvarról a házba jöjjenek, mert “a kutya házőrzésre való”, mondogatta. Aztán a fővárosba költöztünk és a panellakásban […]

Tovább »

 
 

ANKA BUTT…

„Butt” – mint Butnaru –, mondta, de művésznévnek nagyon találó. Anca Butnaru: Anka Butt. Már nem tudok, hogy megszabadulni tőle. – Találj neki egy teológiai értelmezést! – próbáltam körbejárni. Az „Ankabut” arabul „pókot” jelent, egy fontos szurának a címe, a Korán egyik fejezetéből: Ankabut – A Pók. Az arab nyelvben a pók nőnemű… A pók tehát […]

Tovább »

 
 

AZ ÍRÁS, MEG A VÉGE

– Na, fiam, volna is mindjárt egy neked való téma – morzsolta orrcimpáját a lap főszerkesztő-helyettese (Efhá), miután tetőtől-talpig végigmérte Viráth Ödön újságírót, aki nem egészen két hete kapta meg a diplomáját a főiskolán, s aki öt perccel ezelőtt, némi protekcióval érkezett a laphoz, mondván, dolgozni akar; írni, cikkeket, interjút, riportot, ezt tanulta, menne a […]

Tovább »

 
 

NŐMŰVÉSZET

Sok-sok évvel ezelőtt olvastam a Beszélő-ben egy fiatal író hevenyészett naplófeljegyzéseit. Mivel nő volt, a hónapok történéseiben furcsa módon keveredtek egy értelmiségi dolgozó, egy házvezetőnő, egy anya és egy érzelmes, logika híján létező ember hétköznapjai. Olyan ismerős élethelyzetekkel találtam szembe magam, hogy elolvasásra ajánlottam B.E. barátomnak, aki képzőművész és nő. Merthogy a naplót nagyon jellemzőnek […]

Tovább »