NONSZENSZ

A platánfa kérgén futkároznak a hangyák. A katonás rend látványa kérdéseket indít bennem. A hátadon lévő tűzjegy (gólyacsípésnek is nevezik) formája a perverz pszichológust juttatja eszembe, de ma már nincs jelentősége. Feltette a kérdést, milyen alakzatot vélek felfedezni az általam telemázolt, majd összeragasztott és végül szétnyitott papírfecnin? Gondolom valami klitorisz-féle lepke válaszra várt, de sajnos nadrágban voltam, így nem tudtam hűen utánozni a laza lábátdobást az elemi ösztönből, így aztán csak némi antidepresszánst és altatót javasolt, esetleg visszavonulást a hegyekbe remeteként.

PURGATÓRIUM
Megfordulnak a hangyák, most lefele menetelnek. Hirtelen megtorpan a csapat. Doktor Iván Ivánovics lép elő a homályból, a pszichológus most már figyel, ez jó jel az orosz dácsa polcai roskadoznak a télre eltett savanyú gomba és paradicsom terhe alatt, Iván Ivánovics pózolva táncol, izmait mutatja meg is fordul egypárszor, a bicepsze feltűnően mozog, de érdeklődésem hiányában lassan alábbhagy. (A libidó is.) A vonzáskörök leszűkülnek, a savanyú gomba az első kanyarban megbosszulja magát, mialatt Dr. Doktor Iván Ivánovics olasz ingeket kérne tőlem ajándékba, ingyen gyomortükrözést ajánl. Az utolsó gombaszelet a Vörös Téren landol a macskaköveken. A hajnalokat szeretem, bárhol vagyok, az embert nyugalom szállja meg az üres utcán. Lenint nem tudtam megnézni, egy matrjoska is megteszi. Este indul a gép orosz szerető nélkül. A pszichobácsi megigazítja szemüvegét.

ORIENT
„– Mondja csak tovább!” – mormogja doktor nyúl a bőrfotelből. Az érdeklődése egyre inkább szakmai. Réztányér a kerti asztalon.
„– Nos, mi jut eszébe?”
A hangyák hármas sorokban figyelnek a tányér peremén.
„– 5 dollár asszonyom, igazi kézimunka.”
A függöny mögül figyel a kis szempár, a vacsorájáról van szó, tehát megveszem.
A sikátorok büdösek, szűkek, feketék és átláthatatlanok: arra a férfira és nőre emlékeztetnek, akik indigó kendőjük mögül kilesve vezetnek Marrakesh piacán.
Az agyagfalak vörössége összefolyt szembogara feketeségével, szeretkezés közben – mint a macskaszem –, szűkült, majd hirtelen lecsukódott. Egyperces halál.
A sikátorok szűkek még most is, de már átláthatóak.
A napi hírek megölt arab gyermekek százairól szólnak.
Megtisztítottam a réztányért.
Doktor Pszicho felteszi szemüvegét és felemeli gyógyszeradagomat.
(Nem szedem be, de ő nem tudja.)

FATIMA
Fatimáról mesélek egyperceset, de nekem örök. Fez szegénynegyedéből került orosz földre, az orvosi egyetemre, de ne kérdezd hogyan, csillag vezetett akkor mindannyiunkat.
Csak a földön tudott enni, ülni, aludni, főzni – mazsolás birkahúst, humuszt. A kuszkusz az ő tenyeréből ízlett a legjobban.
„– Miért épp orvos?” – kérdezem.
„– Életcél.” – mondja. „– Talán egypárat megmenthetek, és az anyák talán valamikor megértik.”
Kínlódva áll fel, sántítva jár, megbélyegzett egy életre az öregasszony, aki 7 éves korában kimetszette csiklóját, megcsonkítva lepkealakú szeméremajkait. Nem tartotta be a higiénia alapszabályát.
Hosszasan hallgatok.
Pszichobácsi kérdez.
A mázolmányomat hozza szóba, már nem kell a lepkealakot elemezni.
Éjjel Fatima sántikált mellettem a szobában, a tévében Casablanca hamis csillogása.
Ma beveszek egy altatót.

Rachel Silveston illusztrációja

Author: Thiele-Csekei Enikő

Vélemény, hozzászólás?