Nigériában már több mint húsz éve tudják, hogyan kell könnyen és gyorsan pénzhez jutni. A képlet egyszerű: végy egy palimadarat – lehetőleg külföldit -, és szabadítsd meg pár ezer dollárjától. Cserébe nem kell mást tenni, mint ígérni több milliót. De Nigériában nem mindenki ismeri a mondást: az ígéret szép szó… Simonfalvi László nyelvtanár igencsak meglepődött, amikor telefonhoz hívták…

A Nigériai Jegybank központi épülete

Itt Mr. Nwosu – mondta egy éteri hang angolul, majd túláradó boldogsággal közölte –, mi már találkoztunk.
Simonfalvi László persze nem emlékezett a randevúra, de nem sok ideje maradt gondolkodni ezen. Mr. Nwosu ugyanis közölte, hogy ő már öregember, nigériai vállalkozó, tisztességben megőszült halántékát simítja most is éppen, és csupán arról lenne szó, hogy bizonyos összeget elköltene Mr. Simonfalvi nyelviskolájában. Ám mielőtt Mr. Nwosu kimondta volna a varázsösszeget, a vonal, éles kattanással, megszakadt.
Két hét múlva, karácsony után, levél érkezett. Ebben Mr. Nwosu – mert ő volt a levél feladója – közölte azt az örömteli tényt, hogy – ő, aki eddig a nigériai kormánnyal, illetve a nemzeti olajvállalattal állt igen szoros kapcsolatban, de megcsömörlött a nigériai viszonyoktól – úgy döntött, hogy élete alkonyán Magyarországon fekteti be megtakarított pénzét. Egészen pontosan 31,5 millió dollárt. Pontos cím nem szerepelt a levélben, de Mr. Nwosu megadott egy telefonszámot, azon bármikor elérhető.
Simonfalvi László tárcsázott.
Patrick Nwosu – hallatszott a már ismert éteri hang, a vonal viszont megszakadt.
*
Nigéria Afrika legnépesebb országa, tízszer nagyobb, mint Magyarország. Nevét a Niger folyóról kapta, amely az ország egyharmadát átszelve a Rabszolga-partnál fut a Benini-öbölbe (Guineai-öbölbe). A volt angol gyarmat 1960 óta független állam. Ásványkincsekben rendkívül gazdag ország (kőolaj, földgáz, vas, ón), termékeny földjein olajpálmát, gyapotot, kakaót és földimogyorót termesztenek. Nigériában kétszázhetvenféle nyelvi-törzsi közösség él, közülük négy nagy adja a lakosság egyharmadát (hauszák, fulániak, jorubák és ibók). Az ország fele keresztény, északon az iszlám hódított híveket. A törzsi vallás elenyésző. A lakosság fele (ötvenmillió fő) írástudatlan. Nigéria államformája szövetségi köztársaság, fővárosa: Abuja. A Citigroup pénzügyi és tőkepiaci elemzői szerint Nigériában lesz a legmagasabb átlagos GDP-növekedés a világon 2050-ig.
*
Mr. Nwosunak nyoma veszett.
Január 9-én azonban érkezett négy faxlevél Simonfalvi László gépére. Az első a Nigériai Nemzeti Olajvállalattól, melyben a cég tudatja Mr. Simonfalvival, hogy egy bizonyos szerződés alapján elkülönítettek 31,5 millió dollárt az SD 0350-es bankszámla-számon. Remek, dőlt hátra Simonfalvi úr, aki nem rég tért haza egy balatoni konferenciáról, ám miután megvizsgálta a Nigerian National Petroleum Corporation (NNPC) fogaskerék címerét, gondolkodóba esett. Az egyik levélben ugyanis ez állt: 2002-ben Lesli Simonfalvi néven bejegyeztek egy céget Nigériában. A fejlécen Nigéria címere, alul közjegyzői szignó, s egy pecsétív, amely bizonyítja, hogy Lesli Simonfalvi becsületes ember, mert kifizette a harminchatezer dolláros bejegyzési díjat, valamint az illetékbélyeg árát. Afrikai vállalata van, tűnődött Simonfalvi László, de a harmadik levél – ellentmondást nem tűrően –, igazolta, hogy az NNPC és Lesli cége szerződést kötött – véletlen talán – 31,5 millió dollárról, melyet az NNPC már át is utalt a Nigériai Nemzeti Banknak. S hogy Leslinek kétsége se legyen afelől, vállalkozása remekül működik, a negyedik levél a nigériai adóhivataltól érkezett. Ebben majdhogynem gratulálnak a cégvezetőnek, lám, vállalkozása prosperál, s minden évben fizeti a tíz százalékos adót. 2005-ben például negyvenegyezer dollárt. – Látod, apa – mondta ifj. Simonfalvi –, tudsz te. Hát még, ha akarnál. – És nézegették hosszan a pecséteket, a kusza aláírások, de címet most sem találtak, sehol, ahová írhattak volna. Érkezett viszont újabb faxlevél, január 14-én Central Bank of Nigeria fejléccel és címerrel, miszerint Lesli Simonfalvinak azonnal fel kell vennie a nevezett számlán található 31,5 millió dollárt. Csupán egyetlen apróságra van szükség: aláíráskor le kell tenni az asztalra tizenötezer dollárt. És akkor, hetvenkét óra múlva, máris Leslié lehetnek a milliók. Simonfalvi László úgy gondolta, ideje volna felhívni Mr. Nwosut, de új levelezőbarát jelentkezett. Mr. Dr. Kuti felettébb egyszerű megoldást javasolt Mr. Simonfalvinak.
*
Mr. Dr. Kuti, mivel belátta, Lesli Simonfalvi talán mégsem utazik Nigériába, a következőt ajánlotta: a pénzt felveheti megbízás útján is. Éppen ilyen esetekre bízta meg a kormány Dr. Baballo Saidu ügyvédi irodáját, hogy a tranzakciót lebonyolítsa. Mr. Dr. Kuti, bizalmát kifejezve, megadta Baballo Saidu irodájának címét is, ám Leslinek nem maradt ideje felvenni a kapcsolatot az ügyvéddel. Mr. Saidu levele ugyanis már az óceán fölött repült a postaszállítmánnyal, úgyhogy mire Lesli letette a kagylót szinte az asztalán pihent már a boríték. A levélben Mr. Saidu természetesen vállalja az ügyet, csak az iroda költségeire hivatkozik, mert azt valakinek meg kell téríteni. S mivel a kormány ezt nem teszi, Lesli Simonfalvinak kell fizetnie hétezer dollárt. Az összeg természetesen nem írható le a bankban található 31,5 millióból, mert ezt nem engedik a kinti szabályok, de mihelyst megkapják az említett összeget, plusz a tizenötezer banki kezelési költséget, Lesli boldog milliók tulajdonosa lehet.
*
Mondanom sem kell, Lesli nem lett az. Elment inkább az ipari-és kereskedelmi minisztériumba, s eljutott a nigériai kereskedelmi attaséig is, akitől megtudta: Baballo Saidu valóban jól menő ügyvéd Nigériában, de az adott címen iroda nem létezik és Mr. Nwosu telefonja „mobil-telefon”. Megtudta azt is, hogy gazdasági, jogi és nemzetközi szakértők több éve foglalkoznak a nigériai üzleti ügyekkel. Az “advance fee fraud”, azaz az üzleti csalások néven elhíresült esetek több százmillió dollár kárt okoztak az Egyesült Államoknak, negyven millió fontos veszteséget a Brit Nemzetközösségnek. A képlet egyszerű. A nigériai „vállalkozó” ül a lakásában az egyetlen írógépe előtt. Legyárt több száz alaplevelet, melyben túlszámlázásra, vagy „elkölteném pénzemet”-re hivatkozva felkínál húsz-negyvenmillió dolláros nyereséget. Magát valamelyik nemzeti nagyvállalat osztályvezetőjeként mutatja be, vagy tisztes, őszes üzletembernek. A címzettek neveihez üzleti almanachból jut hozzá, találomra választja ki a neveket. Ha az alaplevére válasz érkezik, azaz telefonál a külföldi vállalkozó, fejléces, címeres faxokat küld neki. A fejlécek lehetnek valódiak is, a nigériai „vállalkozó” néhány dollár fejében hozzájuthat ilyen üres nyomtatványhoz a hivatalnokoktól, de léteznek kitalált címerek is. A lényeg, hogy valódinak lásson. A faxokat üzleti központokból – ún. inkubátorokból – adja fel, s mivel Nigériában nem létezik postai kézbesítés, a postafiók rendszerrel gyakorlatilag nyomon követhetetlen személyazonossága. A nigériai „vállalkozó” egyébként megnyerő modorú, a telefonban választékos nyelven beszél, többnyire iskolázott, esetleg külföldön is járt. De legfontosabb tulajdonsága, hogy negyven neve van.
*
Simonfalvi László ekkor hazament, leült, kezét összekulcsolta tarkóján. Merengett. „Volt egy üzletem Afrikában…”, gondolta éppen, mikor zümmögni kezdett a faxgép. Mr. Emeka Okolie – a NNPC Igazgatótanácsának tagjának – levele kúszott ki a masinából, miszerint: túlszámlázás történt a cégnél, és harmincnyolc millió dollárt elköltene Magyarorszá…
Lesli hátradőlt a székben.