GONDOLATOK A KÖLCSÖNZŐBŐL

Gondolja, hogy az Új eltörli a Régit? Valóban úgy gondolja, hogy a Saddam Husseinek, Khadafik és a tálibok… kiradírozzák az Arisztotelészeket, a Jézus Krisztusokat, a Zolákat (a híres „Vádolom” miatt elítélt francia írót, aki megvédte a kis zsidó Dreyfust), a Senghorokat (Szenegál egykori miniszterelnökét) és kis svájci köztársaságokat virágoztatnak fel globális világunk négy szegletében?

Matisse_Conversation

Henri Matisse: La Conversation

Minden naivitás nélkül el kell ismernünk, hogy az utóbbiak közül mindegyik – ki-ki a maga módján, saját korszakában szocializálódva – egy tiszteletre és a Lelkiismeret szabadságára alapuló Laicitást épített fel minden egyes polgár számára, és ennek megvalósítása érdekében szétválasztotta nem csupán az Államot és a vallásos- és nem vallásos ideológiákat.
Volt elég merszük, hogy ne rejtsék egy pici alsónemű takarásába az emberséget.
Gondolataik vezérvonala a „Laicitás”-nak nevezett elvnek köszönhetően az volt, hogy az a bizonyos Laicitás univerzális, bármilyen elveket is valljunk.
Valóban mindannyian ugyanarra a tiszteletre, részvételre, hovatartozásra és szavaink meghallgatására vágyunk…
Ezen igények kölcsönösek: a tiszteletre való vágy magába foglalja a mások tiszteletére való aspirációt. A tiszteletben tartottság együtt jár azzal, hogy meghallgatnak minket… Tehát mindannyian a Szükség lényei vagyunk, ahogy Marshall Rosenthal, az erőszakmentesség egyik atyja is írja. Megmutatta, hogy meg lehet élni a kiszolgáltatottságot és az egymástól való függést anélkül, hogy szétzúznánk a másikat, vagy zsarnokoskodnánk felette – hogy egymás nélkül Robinson Crusoe-k maradunk, kapcsolatokra éhezve és azoktól elszigetelve-, de csak és kizárólag akkor, ha hűek maradunk lelkiismeretünkhöz. Ugyanígy az összes görög közül kétségtelenül Arisztotelész az, ki a létező legmélyebb emberséggel vezette a Város boldogságán való elmélkedést, anélkül, hogy kizárta volna a hadifoglyokat és a rabszolgákat. Az öröm, a barátság, az igazság és a szerelem keresése együttesen fellépő elemek. A morált, a pszichológiát és a spiritualitást összekötő kapocs napjaink emberén is segíthet, hogy hétköznapi teendői forgatagába ragadva értelmet találjon életének, mely azt jelenti, hogy őszintén magába tud nézni, és a létező legjobb módon hasznosítsa azt.
Jézus, a zsidó, akit egyesek – igazul vagy tévesen – azzal vádolnak, hogy Istennek tartotta magát, csupán egy dolgot tett: a fonákára fordította korának domináns gondolatát. Ennek legmarkánsabb jele a távolról sem karikatúraszámba menő lábmosás. Kormányelnöke, Péter, nem érti, hogy főnöke, Jézus miért csak a lábait akarja megmosni. Egy zuhanyt kér tőle. Péter, a hatalom embere fél. Retteg a helyéért. És Jézus egyszerűen válaszol neki: „Kedves barátom, ha főnök akarsz lenni, előbb tanulj meg szolgálni, azután fogsz tudni igazán dirigálni a másiknak, mivel addigra megérted – szívem mélyéből kívánom Neked – hogy a szolgálathoz előbb hagyni kell, hogy kiszolgáljanak a kollégáid.”
Évszázadokkal később Emile Zola a Lelkiismeret szabadsága nevében Auriol francia miniszterelnöknek írva azzal vádol, hogy a katonai bíróság előtt cinkosnak beállított zsidó elleni Dreyfus-per nem más, mint komédia, egy hatalmas vicc, egy karikatúra. Zolát elítélik, mert megkérdőjelezte a XX. század eleji sztereotípiákat, Dreyfust évekkel később rehabilitálják, melyet Zola már nem ér meg. A hazugság elutasítása nevében a tévedés kockázata nélkül állíthatjuk, hogy Emile Zola tette a nemesség legmagasabb fokának példája: az önzetlenségé.
Végül haragudnék magamra, ha nem idézném fel Léopold Sedar Senghor költőt és Szenegál első elnökét a dekolonizáció után. Ő az afrikai demokratikus láthatóság szónoka, elutasítva a marxista ideológiák országába történő áttételét. Mesterműve az afrikai demokráciáról való víziójának kulcseleme, a falvak együttműködése, mely ragyogóan köti egybe az afrikai hagyományokat a demokratikus értékekkel. A hatalom embere, aki a decentralizáció által lefektette a különböző etnikumok közötti szolidaritás alapjait, megalapozva hazája politikai, gazdasági és kulturális fellendülését. Víziója felerősítette a nyugati és keleti nemzetekkel történő non-paternalista párbeszédet. Az elüszkösödött címkéktől eltávolodva megnyitotta a párbeszéd útjait egy igazi partnerség felé, ahol nincsenek alsóbb- és felsőbbrendűek.

arton253

Kénytelen vagyok konstatálni, hogy a Kultúrát- melynek helyét már jó néhány örökkévalósággal ezelőtt átvette a Politika – lassan szintén elsöprik a színről korunk új vezérelvei, a Gazdaság és a Tőke.
A francia miniszterelnök, Manuel Vals nemrégiben kijelentette: „Szeretem a vállalatokat!” Szóval szeretnie kell őket? Egy miniszterelnöknek tisztelnie, értékelnie, elismernie és bíztatnia kell őket a vállalkozásra… De szeretni őket, miközben a munkanélküliségi ráta szakadatlanul nő… nem sértő ez?
Mentségére szóljon, hogy Vals mester halad a korával. Hangosan, erőteljesen és jól kommunikál, de valóban vezeti-e országát, meg sem említve azok népes csoportját, akiket elpusztítottak a rendszerek, melyek mindig azokat részesítik előnyben, akiknek amúgy is megvannak az eszközeik, hogy hallassák a hangjukat?
Sürgető az igény az oktatáson (és NEM a fegyvereken) keresztül megvalósuló Laicitás újraépítésére, egy Laicitáséra, mely át mer vágni a mulandón és a kontingensen, egy Laicitáséra, mely elutasítja az Utilitarizmust, egy kevésbé laza Laicitáséra, mely képes integrálni ezekben a kulturális, identitási és centrifugális kereszteződésekkel teli időben. 
Mózes a törvényhez mindenáron ragaszkodó és monolitikus Laicitásával – a pásztoréval, ki fellázad kortársai ellen, mert azoknak volt merszük aranyborjút építeni, nem csupán a nevetséges hiszékenység, hanem a bizonytalanság és szorongás jeleként-, és Ben Ladenével- ki prófétáját dicsőítve megtéveszti annak követőit, a társadalmi egyenlőtlenségeket és szabadságokat ürügynek használva saját gazdasági dominanciája biztosítására-, szemben én előnyben részesítem Arisztotelészét, Jézusét, Zoláét, Senghorét és sok másét… akik a Hang Nélkülieknek adják a szót és honorálják azt.
Még nem túl késő cselekedni, újraértékelni bizonyos kódokat, ám addig sem hagyhatjuk magunkat megtéveszteni a Gondolatkölcsönző felkapott cikkei által.

matisse-la-danseHenri Matisse: La Danse
(Fordítás: Juhász Anikó)

Author: Jean Pierre Aussems

(1956, Eupen) aussemsjeanpierre@gmail.com LinkedIn profil: https://be.linkedin.com/pub/jean-pierre-aussems/6a/276/599

Vélemény, hozzászólás?