A leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) emberekkel szemben fellépő homo-, bi-, és transzfóbia leküzdésében világszerte egyre nagyobb szerephez jut az artivizmus. A Budapest Pride keretében megrendezett artivizmus workshopon arról beszélgettem a résztvevőkkel, hogy mit is takar pontosan ez a fogalom, milyen lehetőségeket rejt magában, és megismertettem néhány nemzetközi példát arra, hogy egyes rendezvények, projektek küldetésnyilatkozatában és tevékenységében hogyan jelenik meg a csoport ügyeinek támogatása.
Portré

Az artivizmus kifejezés az art és aktivizmus szavak összetételéből jön létre, és azt a tevékenységet fedi le az LMBT-emberek esetében, amikor a csoport a saját kultúráját, művészetét, történelmét például a homo-, bi-, és transzfóbia leküzdése, a társadalmi elfogadottság növelése, a diszkrimináció, a marginalizáció, a láthatatlanság és a negatív láthatóság csökkentése érdekében használja. A kulturális produktumok és rendezvények megmutatják továbbá a közösség sokszínűségét, és felhívják a figyelmet azokra a változásokra, melyeket a csoport tagjainak köszönhet a társadalom.
A beszélgetés legelején elhangzott néhány megközelítés arra, hogy mit is takarhat például az LMBT történelem. Az LGBT Youth Scotland nevű skót meleg egyesület az egyik kiadványában azt emeli ki, hogy ez kapcsolódási pontot jelenthet a szélesebb társadalomhoz, működhet úgy, mint az LMBT identitás, szexualitás, és gender kérdések megértésének megkönnyítője, és a csoport tagjai számára pedig egy alkalom arra, hogy elismerjék mindazokat, akiknek mostani pozíciójukat köszönhetik. Nem szabad megfeledkezni a tudásnövelő, információs funkcióról, és arról, hogy a csoport hosszú ideig tartó elhallgattatása miatt egy olyan rejtett történelem tárul fel, mely talán sikeresen rávilágít arra, hogy az LMBT emberek ügyei nem csak az LMBT emberek ügyei, hanem közös felelősségünk.
A rendezvények közül először a világ legnagyobb meleg színházi fesztiválja került bemutatásra, mely 2004-ben azért jött létre, hogy a dublini születésű Oscar Wilde előtt tisztelegjen. Az International Dublin Gay Theatre Festival 2004 óta évről évre azért jön létre, hogy a meleg színházi alkotókat és színdarabokat ünnepelje. Az inkluzív, műfajilag változatos, magas színvonalú program teret ad a kortárs művészetnek, kommunikációs csatornákat fejleszt, és nemzetközi kapcsolatokat épít. A meleg színház koncepcióját minden évben egy szakmai szemináriumon járják körbe az alkotók és az érdeklődők, de a fesztivál ettől a definiáló törekvéstől függetlenül szigorú válogatási kritériumrendszerrel rendelkezik: a programba meleg szerzők művei; meleg témájú, relevanciájú művek, és olyan darabok kerülhetnek, melyek meleg művészek hozzájárulásával jöttek létre. A fesztivál koncepciója a sokszínűséget hirdeti, mind a korosztályok, a nemek, a szexuális orientáció, és a nemzetiség tekintetében. A rendezvény nem csak a melegeknek szól, hanem a színház szerelmeseinek általában, a szervezők szeretnének mindenki számára nyújtani valamit, ezért nagy gondot fordítanak a témakínálat változatosságára: a bemutatott darabok genderrel és szexualitással kapcsolatos kérdéseket érintenek, vizsgálják a maszkulinitás, feminimitás kérdéseit, a szülői szerepet, a vallást vagy a médiát. Ezen kívül a válogatók évente különböző eseményekre, nemzetközi törekvésekre fókuszálnak: 2012-ben kiemelt cél volt a különböző korosztályok közötti kapcsolattartás és összetartás erősítésére, a leszbikus darabok és alkotók arányának növelése, illetve a transzszexuálisok reprezentációja. Az idei, kéthetes rendezvény 22 darabot vonultatott fel különböző helyszíneken (például meleg bárokban, közösségi házakban, múzeumokban), ingyenes felolvasó délutánt tartottak, és minden este más klub adott otthont az off-programnak. A szervezők egyik legfontosabb érdeme, hogy a fesztivál egy olyan országban nőtte ki magát a világ legnagyobbjává, ahol 19 évvel ezelőtt még a homoszexualitás illegális volt.

Madame Vastra és Jenny

Madame Vastra és Jenny

Írország azonban nem csak a meleg színház területén alkotott nagyot: a nyári Pride időszak hét hetes, és minden nagyváros, sőt egyre több kisebb közösség is saját rendezvénnyel jelentkezik. Dundalk városka összlakossága nem éri el az 57.000. főt, mégis egy nagyon jól működő LMBT közösséggel rendelkezik, mely idén harmadik alkalommal rendez Pridot. A Dundalk Outcomers eredetileg a meleg közösség támogatását látta el, különböző klubokat szervezett, országos egészségügyi és oktatási programokban vett részt, azonban egyre inkább nyit az LMBT kultúra és történelem felé. Jó példa erre az idei Pridera meghirdetett összművészeti pályázat, melynek témája a „community”- erre a fogalomra várnak jelentés reflekciókat LMBT és nem LMBT fotográfusoktól, festőművészektől, szobrászoktól, stb. A kiállításnak a Megyei Múzeum biztosított helyszínt, ahol a dundalki emberek földrajzi és történelmi emlékeit őrzik. A város vezetői felajánlásukkal arról biztosították az LMBT közösséget, hogy a teljes értékű polgárokként ismerik el őket, akik mindig is részesei voltak az itteni életnek.
A vidéki ír artivizmus után egy sokkal nagyobb léptékű rendezvényt, a skót LGBT History Month eseménysorozatot mutattam be. A meleg History Month egyébként nem skót találmány, először az Egyesült Államokban egy Rodney Wilson nevű középiskolai tanár szervezte meg a Black History Month nevű esemény nyomán. Ott a nemzetközi coming out naphoz kapcsolódva októberben ünneplik egy hónapon keresztül az LMBT kultúrát, történelmet, és a meleg jogokért folytatott küzdelmet, ez által is bátorítva a melegséggel kapcsolatos nyitottságot és őszinteséget. 2005 óta az Egyesült Királyságban minden év februárjában van History Month, az első rendezvény a Section 28 nevű törvénycikkely hatályon kívül helyezéséhez kötődik, mely egy példa az LMBT emberek történelmi elhallgattatására: a rendelkezés 1988-2003 között megtiltotta a homoszexualitásról szóló diskurzusokat az iskolákban. A cél az öntudatnövelés, az előítéletek leküzdése és lehetőségadás arra, hogy az Egyesület Királyságban és Észak-Írországban élt és élő LMBT emberek történelméről, történeteiből tanulhassanak az érdeklődők. Már az első évben is jelentős számú rendezvény valósult meg országszerte, az ötletet mind a kormány, mind a parlamenti pártok üdvözölték. A szervezők azt hangsúlyozzák a meleg közösségnek, hogy a szervezésből közösen kell kivenni a részüket, a változások, és célkitűzések elérése érdekében együtt kell felelősséget vállalniuk.
Férfiak
Skóciában szintén 2005 óta szervezi meg a februári rendezvénysorozatot az LGBT Youth Scotland nevű LMBT-egyesület, mely főleg koordináló, tanácsadó szervezetként vesz részt a program lebonyolításában. A History Month az első két évben főleg meleg közösségi rendezvényként működött, majd a kormányzati támogatásnak köszönhetően sikeresen nyithatott a szélesebb társadalom felé, beleértve ebbe az iskolákat és az ifjúsági klubokat. A cél az LMBT-emberek életének, történelmének, kultúrájának nemzetközi ünneplése, ápolására, újrafelfedezésére, kísérlettétel a társadalmi elfogadottság előremozdítására, valamint a homo-, bi-, és transzfóbia leküzdésére. Az országos programsorozat egyben harc a diszkrimináció, marginalizáció, láthatatlanság és negatív láthatóság ellen és lehetőség az LMBT-emberek sokszínűségének, értékeinek, alkotó tevékenységének megmutatására. A főszervező, Amy T. Murphy elmondása szerint fontos a fiatal generáció alkotói életre való ösztönzése, inspirálása, bátorítása, fontosságuk, társadalmi szerepük hangsúlyozása. A kultúra és művészetek hangot adnak a közösségnek, a rendezvények, megosztott történetek által csökkenhet az LMBT-emberek magányosság érzete, segít számukra megérezni azt, hogy mindannyian egy nagyobb „kép” részesei vagyunk. Hiszen a történelem nem egy poros archívum, mellyel nehéz megérezni a közvetlen kapcsolatot, hanem egy folyamat, melynek értékes szereplői és alakítói vagyunk. Idén például olyan programok igazolták ezt, mint magas színvonalú akadémiai előadássorozatok, kiállítások, felolvasóestek, performanszok, a nemzetközi leszbikus archívumot bemutató könyvtári nyíltnap, a transzszexuálisokról készült fotósorozat, vagy a különböző politikai megmozdulások és családi rendezvények.
A beszélgetés végén a magyar LMBT-artivizmusról és egy magyar History Month lehetőségeiről esett szó, melyről részletesebben a leszbikus kultúrát tárgyaló cikksorozatunkban olvashatnak majd.