TÁRSADALMI PÁRBESZÉD

A fejlett polgári demokráciákban a kormányzat és a társadalom közti párbeszéd rendszerének fejlesztése kiemelt figyelmet élvez. A polgárok azért támogatják a kormányzati kommunikáció korszerűsítését, mert általában elismerik, hogy ezáltal a hatalom eredményesebben, érzékenyebben, érthetőbben tudja szolgálni a társadalmi érdekek szabad kibontakozását.
Harry Houdini

Ha a kormányzat kommunikációs rendszere torzítva közvetít információkat a kormány és a társadalom között (például képtelen a társadalmi követelményeket pontosan felmérni, vagy képtelen megértetni a polgárokkal esetenként népszerűtlen kezdeményezéseinek közérdeki logikáját), akkor nem csupán saját magát veszélyezteti, hanem magát a demokráciát sodorja a válság felé. Az alapvető tanulság, amit levonhatunk a polgári demokráciák gyakorlatából: „jó politika” nem létezik „jó kommunikáció” nélkül. Magyarországon, ebben a kicsiny – a demokráciához és a közös Európa-házhoz képest elszántan ellenkező irányba ügető – országban, a fenti tanulság nem annyira egyértelmű mindenki számára. Azok számára főleg nem, akik a kezükben tartják a gyeplőt e felzárkózás hepehupás szekérútján, míg mi, a nép ott vacakolunk hátul a szekéren a sok ócska, zománckopott lábas és kacat között, hangosan átkozva a politikai elitet hogy már megint sikerült átvágni minket, hogy szálljunk fel hozzájuk, mert náluk van a nyugodt erő, meg a szakértelem vagy a tudomisénmi. Kissé higgadtabban fogalmazva azt kell mondanunk, hogy minden jó akarat, szakmai erőfeszítés ellenére és tucatnyi kormányszóvivő távozása után, nálunk még mindig nem történt meg egy igazi rendszerváltás a társadalmi párbeszéd rendszerében. A „társadalommal folytatott párbeszéd” rendszerének fejlesztését a választások utáni és előtti órákban minden pártvezér fennen hangoztatja, de röviddel utána már csak “egy jó kis PéeR” az, ami szóba jöhet. Történtek persze változások a kormányzati kommunikáció területén az utóbbi években. Tagadhatatlanul kevesebb a hantázás, stílusosabbak a sajtótájékoztatók helyszínei, jobb a világítás, szebb a dekoráció, (nem annyira szocreál tropacsek), a nyakkendők színei is kezdenek átjönni a színes TV-n és nem utolsó sorban, jobbak, szakmailag is felkészültebbek a szóvivők. De vitathatatlan tény (múltunk sajnálatosan tovább gyűrűződő öröksége), hogy Magyarország államigazgatásában még most sincs intézményesítve az a kétirányú kommunikációs rendszer, amely alkalmas a társadalmi párbeszéd működtetésére. A kormánynak és az államigazgatásnak nincs se központi, se tárca szintű bázisa, ahonnan eredményesen, progresszív, európai civil társadalomhoz illően képes lenne kommunikálni polgáraival. Erre a kihívásra soha nem tudunk úgy megfelelni, hogy egyik nap kinevezzük a kitűnő újságírót sajtófőnöknek, a másik nap pedig mondjuk, Houdinit.
A magyar állampolgárok általános tájékozatlansága a politikai döntéshozás folyamatairól és háttereiről (a kormányra és az államigazgatásra kirótt óriási feladatokról és ezek összefonódásáról) lettek forrásai annak a politikai cinizmusnak, valamint a demokratikus intézményrendszerek iránti elidegenedésnek, amellyel lépten-nyomon találkozhatunk e hazában. Ez az a környezet, amely oly fontossá és halaszthatatlanná teszi, hogy a Kormány és az államigazgatás felfigyeljen és elsajátítsa a társadalmi párbeszéd legmodernebb, leghatékonyabb eszközeit. Ennek a hiánya nem csupán a kormányzatot veszélyezteti, hanem magát a demokráciát. Melyek legyenek a korszerűsítés fő irányvonalai? A kormányzati kommunikáció fő célpontja nem maradhat ugyanaz, ami az egypártrendszer alatt volt, nevezetesen a közvélemény alakítása, tervezése és szervezése. Arra is oda kell figyelni, hogy mit akarnak a polgárok, és erről a kommunikátoroknak tájékoztatniuk kell a döntéshozókat! A hangsúlyt arra kell helyezni, hogy a társadalmi párbeszéd folyamatos, nyílt, lényegre törő és megbízható legyen. Egyértelművé kell tenni mindenki előtt, hogy a kormányzati kommunikációnak az a feladata, hogy lehetővé tegye a társadalom teljes körű és objektív tájékoztatását a kormányzat politikájáról, programjairól és szolgáltatásairól, továbbá, hogy a társadalom érdekeit és problémáit figyelembe vegyék a kormány politikájának és programjainak kialakítása során!
A fejlett civil társadalmakban a kommunikáció a kormányzásnak nem pusztán egy periférikus cselekvése, nem a politikai döntéshozás függeléke, hanem a leglényegesebb eleme. A public relations nem egy központi sajtóiroda rezervátuma, hanem szerves eleme az államigazgatási döntéshozás minden szakaszának, az elejétől a végéig. A nyilvánosságszervezés és a közönségkapcsolatok eszközeit nem a döntéshozást követően illik mobilizálni, hanem a döntéshozási folyamatok elején, beépítve a Kormány által kidolgozott társadalmi szolgáltatásokba, és nem úgy szerepeltetve, mint e szolgáltatások piacosítási, vagy árusítási eszközeit. Egy nyitottabban, áttekinthetőbben és hatékonyabban érdekegyeztető államigazgatás, képes csak elébe tekinteni és felkészülni a döntéseinek következményeire, ahelyett, hogy azokat mindig csak utólagosan próbálná csillapítani. Ez a szemlélet képes olyan kapcsolatrendszert kiépíteni környezetével, mely eleve leszűkíti a romboló meglepetések lehetőségeit. Ez a szemlélet lehetővé teszi a Kormány és az államigazgatás számára, hogy fellendülést érjen el a kormányzás és a demokratizálódás hatékonyságában, valamint a gazdaság fejlődésében.
Javaslatunk a társadalmi párbeszéd fent vázolt korszerűsítését szorgalmazza. A fogpaszták népszerűsítéséhez elég “egy jó kis PéeR”, a demokrácia és a társadalmi párbeszéd többet kíván tőlünk.

Author: Göllner B. András

A Kanadai-Magyar Demokratikus Charta alapítója, országos szóvivője. Kettős – magyar és kanadai – állampolgár. Gyerekkorában, 1956-ban került Kanadába. Egyetemi diplomáit Kanadában, nagydoktori diplomáját politikai gazdaságtanból a The London School of Economics egyetemen szerezte. Szakterületei: politikai gazdaságtan és kommunikáció. Három könyv (Social Change and Corporate Strategy. Sttamford: IAP, 1983; Public Affairs in Canada. Montreal: IRPP. 1984; Canada Under Mulroney (ed. with D. Salee), Montreal: Véhicule Press, 1988.) és számos szakmai tanulmány, cikk szerzője. A rendszerváltás óta gyakran jelennek meg írásai Magyarországon is, vezető napi lapokban, folyóiratokban. A montreáli Concordia egyetem politológiai tanszékén 1977-ban kezd tanítani, ahol ma már Emeritus rangban oktat. A rendszer-váltás első húsz éve során idejét Budapest és Montreal közt osztotta, gyakran szerepelt előadóként is Magyarországon. Fontos szerepet játszott a kommunikációs szakma, a public relations, a társadalmi párbeszéd módszertanának, szellemiségének magyarországi fejlesztésében. Ö koordinálta Magyarország EU csatlakozásának első kommunikációs stratégiáját, és több államigazgatási kommunikációs fejlesztésben is részt vett Magyarországon. Göllner B. András Montrealban él, idejét írással, oktatással, zenéléssel tölti.

Vélemény, hozzászólás?