Az összmagyarság televíziójának tartott Duna Televízió alapításakor három fő célcsoport bemutatásának és tájékoztatásának felelősségét vállalta magára: a magyarországi, a határon túli, és a diaszpórában élő magyarságét. Első logójának hullámain keresztül – többszörösen is – jellemzi a csatorna indulásakor képviselt küldetését és hivatását.
A legtöbb logóhoz hasonlóan a Duna Televízió logóját is két rész alkotja: a szimbólum (a három hullám) és a logotípia (a DUNA TELEVÍZIÓ felirat). Maga a szimbólum nem más, mint a Duna folyó leegyszerűsített szimbolikus ábrázolása, amely a logóban három egymást keresztező, egymástól méreteiben eltérő, de mégis felfele ívelő hullámként került ábrázolásra, ezzel is az erőt, a tenni akarást, és az elhívatottságot sugallva. A három világoskék hullámnak szinte talapzatot biztosít a logotípia sötétkék színe. Joggal mondhatjuk azt, hogy a színválasztás egyértelmű volt a logó megalkotásánál, de ha jobban megvizsgáljuk, látható, hogy a kéknek szándékosan két árnyalatával játszottak a megalkotók. A kék szín általánosan elfogadott érvényű szimbóluma a végtelenségnek és a nyugalomnak. Egyediségét tekintve is jelentős, hiszen a sárga és a piros színekkel egyetemben nem kikeverhető, hanem a természetben fellelhető elsődleges szín. A kék különböző árnyalatai itt egymástól eltérő jelentésekkel bírnak. A világoskék (a logó esetében a hullámok) maszkulin, a sötétkék (a logotípia) pedig feminin jelentéssel bír [1]. A logó esetében tudatos volt ez a választás, hiszen a hullámok világoskék színe nem csak a szem számára adja meg a logó stabilitását, hanem férfias erőt is hordoz magában. Míg a Duna folyónak az útjába kerülő akadályokon kellet keresztülvágtatnia, úgy a Duna Televíziónak is utat kellett törnie a rendszerváltás utáni korlátoltság sziklái között. A logó hullámainak száma (három) is erőteljes és fontos jelentéssel bírt a televízió életében. Ennek megnyilvánulását a gyakorlatban is végigkövethetjük már az alapítást követő évektől kezdődően.
Első hullám: a Kárpát-medencei magyarok
Az első hullám, amely a határon túliakat szimbolizálja, nem csupán tájékoztatást, hanem egyfajta támaszt, segítségnyújtást és felkarolást is takart. Természetesen televízió révén, a határon túliak megszólítása, informálása volt az elsődleges cél, méghozzá úgy, hogy nem csak nekik, de róluk és velük készítenek műsorokat. Cél volt, hogy az elszakadt területeken élők ne csak az anyaországban történtekkel legyenek tisztában, hanem saját magukat is viszont láthassák a képernyőn. A rendszerváltás utáni légkörben óriási dolog volt ez olyan közösségeknek, akik annak az országnak a híreit ismerték, amelyben éltek, néha Magyarországról is kaptak némi információt, de saját, kisebbségi környezetükről, vagy a környező országokban hasonló sorsban osztozó társaikról teljesen hiányos, vagy egyáltalán semmilyen információval nem rendelkeztek: „Érdekes volt, különösen az indulás pillanatában. Az emberek szinte nem akarták elhinni, hogy ez a televízió megmutatja az ő valós helyzetüket, hiszen addig semmit nem láttak. Volt egy kicsi tartózkodás is az elején, de lassan rájöttek aztán, hogy ebbe a TV-be lehet beszélni. Egyre inkább kérték a határon túliak a közönségtalálkozókon, hogy többet foglalkozzunk az ő sorsukkal, hiszen hiába volt Duna Televízió, Romániában például nem foglalkozott egyik televízió sem a székelyek gondjával. Nagyon sokat jártunk Erdélybe forgatni [2].”; „1993-ban csináltuk az első adást a csíksomlyói búcsút […] Mentünk föl a Dunás feliratú kocsikkal, és síró emberek megsimogatták a Duna kocsiját, hogy végre itt a Duna Televízió, és ez nekik mennyit jelent… [3]” A Duna TV felvállalta és képviselte azt, hogy műsoridejének jelentős részét a határon túliakról szóló adások töltik majd ki. Ez a szándék tökéletesen megfigyelhető a csatorna legnézettebb adásának, a híradónak a felépítésében: „Amikor én átvettem a híradót 1993-ban, mint főszerkesztő, akkor az arány egyharmad Magyarország, egyharmad világpolitika, egyharmad határon túl volt. Nem sokkal később sikerült meggyőznöm a vezetőséget, hogy 50% világpolitika és 50% határon túl legyen az arány. A Duna Televízió az indulás pillanatától egyre inkább távolodott el a magyar belpolitikától, hisz akkor már nagyon polarizált lett a két közszolgálat. A híradóban nagyon keveset beszéltünk Magyarországról, a magyar belpolitikáról. Ezt meghagytuk a Magyar Televíziónak [4].” A vezetőség nem csak a műsorrend kialakításánál figyelt a határokon túli nézők igényeire és tájékoztatására, hanem több olyan elvet is kialakított, amelyhez az elejétől fogva tartotta magát. Ilyen volt a határon túli magyarok bevonása a műsorkészítésbe. Cél volt, hogy az ott élők saját maguk tudósítsanak arról, ami a környezetükben történik. Bár a cél nemes volt, a gyakorlati megvalósítás sokszor akadályokba ütközött, hiszen a kezdeti időkben nagyon kevés tévés, vagy egyáltalán médiában tapasztalatot szerzett magyar élt külhonban. A határon túliak sok esetben sem szakmai, sem pedig megfelelő technikai felkészültséggel nem rendelkeztek. A Duna Televíziónál ekkor született meg a gondolat, hogy saját munkatársakat képezzenek ki, akik különböző helyszínekről, otthonról küldenek anyagot a csatorna számára. Megalakult a Dunaversitas Egyesület, amelynek képzései számos kezdő média tudósítót indítottak el szakmai pályafutása útján. 1995-ben megszületett a Dunatáj Alapítvány, egy évre rá pedig a Duna Műhely. A Dunatáj Alapítvány funkciója saját dokumentumfilmek készítése, amelyekben társadalmi-szociális és kulturális témákat feldolgozva hozta közelebb egymáshoz a nézőket. A Duna Műhely célja pedig a fiatal határon túli filmesek szakmai fejlődésének támogatása, egy olyan keret biztosítása, amelyben szabadon tevékenykedhetnek a felkarolt filmkészítők. Az itt készült filmeket bemutatták a Duna Televízióban is [5]. A kezdeti tudósító hálózat vegyes minőségű technikai anyagokat szolgáltatott, így a műsorok arculata is változó képet mutatott. A cél azonban szentesítette az eszközt: a riportoknak és tudósításoknak köszönhetően a magyarországi hírekkel nagyjából megfelelő arányban jelenítették meg a határon túli magyar területeket is az új televízióban. Egy másik elv a határon túliakkal való közös hang megtalálásában a külföldi bemondók és munkatársak alkalmazása, toborzása volt. A vezetőségnek ezzel az volt a célja, hogy minden egyes Magyarországtól elszakad tájegység, ország, saját emberei köszönjenek vissza nap mint nap a képernyőről a nézők által is használt köznapi nyelven [6].
Második hullám: Magyarország
Azzal, hogy határon túliakról szóló műsorokat sugárzott, a Duna Televízió megteremtette a lehetőséget a magyarországiaknak, hogy a határokon kívül élő magyarokról is folyamatosan tájékozódjanak. Bár sokan érezték szívük ügyének az elszakadt területek sorsát, a ’90-es évek mégsem teremtettek lehetőséget arra, hogy az anyaországban élők bármilyen forrásból is rendszeresen tájékozódjanak a kint élők problémáiról, örömeiről, vagy bánatáról. A Duna TV megjelenésével teljesült ez a küldetés. Ezen kívül a televízió felvállalta azt is, hogy műholdas sugárzás lévén a kilencvenes években olyan határokon túl élő magyarok családjaiba visz a képernyőn keresztül magyar szót, ahová ez korábban még soha nem jutott el. A Magyarország határai mentén élők ugyanis fogták a Magyar Televízió adásait, Székelyföldön viszont a Duna Televízió volt az egyetlen hiteles forrás, amelyből az ottaniak megtudhatták, mi történik Magyarországon.
Harmadik hullám: a diaszpóra
Műholdas televízió révén a Duna nem csak Magyarországon és környékén volt fogható, hanem már a kezdeti időkben is egész Európában. Ahogyan a másik két hullám esetében, a harmadik hullám helyzetében is kettős szerepvállalás történt: egyrészt a diaszpórának kellett beszélni a magyarság aktuális helyzetéről, másrészt pedig a diaszpórát be is kellett mutatni az összmagyarság számára. A Duna Televíziónak saját készítésű dokumentumfilmjeivel óriási szerepe volt abban, hogy feltérképezze, a világ mely pontján élnek magyarok, milyen körülmények között, és milyen világszemléletet képviselnek: „Amikor a Kárpát-medencei magyarság témája már kellő képen körbe volt járva, akkor kezdődött a nehezebb vonal, amely szerintem, a mai napig is kihívást jelent: a diaszpórában élő magyarság gondjait megmutatni. (…) A ’90-es évektől indult be az, hogy egy picit lépjünk ki Erdélyből és a Kárpát-medencéből, mert ott már sokat megmutattunk. Sok film, esemény készült a szórványban: Svédországban, Amerikában. Sorra jártak a stábok a nagyvilágban, és derítették fel a magyarokat, és hihetetlen arcokra bukkantunk és történeteket hallottunk. Az ember nem is gondolná, hogy a világban hány és milyen magyar közösség él, és ezt senki nem mutatta meg a Duna Televízión kívül [7].”
Különbözni akaró csatorna
A hullámok szimbolikáján kívül a Duna Televízió indulásakor használt logója egyfajta eleganciát is hordoz magában. A hullámok kecsesen ölelik át egymást, olvadnak eggyé és a logotípiában használt talpas betű is egyfajta eleganciát kölcsönöz a logónak, és ezáltal a Duna Televíziónak. Mindezek tükrében a logóból tökéletesen kiolvasható a csatorna üzenete: egy, az országokat átívelő, a magyarsághoz szóló és kapcsolatot teremtő információs csatorna, amely egyaránt kíván szólni a nőkhöz és a férfiakhoz, életkortól függetlenül. Az eleganciának köszönhetően pedig anélkül, hogy az ember tudatosítaná, a szívébe lopja magát ez a logó és vele együtt az általa képviselt küldetés is. Ez az elegancia és határozottság tetten érhető az első vezetők alakjaiban és a kezdetektől világosan képviselt célkitűzésekben. A logó határozottságában és maszkulin jegyeiben visszaköszön Sára Sándor Kossuth- és Balázs Béla díjas filmrendező, első elnök alakja, aki pár év alatt olyan jellegzetes vállalati kultúrát alakított ki maga körül, amelyet mind a mai napig is emlegetnek akkori munkatársai. „Nem vagyok különösebben lángoló, romantikus alkat, de az első néhány hónap vagy év lebegés volt (…) Akkor itt mindenki mindenkit ismert, joggal mondhattuk pozitív értelemben, hogy a Duna családi televízió [8].”; „A Duna TV-nek, mondják a nagy tapasztalattal rendelkező munkatársak, más a hangulata, mint más tömegkommunikációs csapatoknak. (…) Nem pártutasításra szerveződött, hogy a nézők agyát átöblítse, nem is úgy, hogy mindenféle eszköz felhasználásával nyereséges üzleti vállalkozás legyen, hanem azért, mert szolgálni akart [9].”
A Sára Sándor által vezetett Duna Televízió egy olyan megrendíthetetlen értékrendszert képviselt, amelyet az elnök a minden irányból felmerülő politikai, szakmai, vagy akár gazdasági befolyásolási kísérletek ellen is sikeresen védelmezett. „Benne ugyanis egyszerre volt meg az életmű által megteremtett szakmai tekintély, a vezetői tehetség, és a szuverenitáshoz szükséges erély. (…) évtizedek kemény próbatételei tették minden mozdulatában autonóm személyiséggé, akit nem lehetett ilyen-olyan kívánságlistákkal ostromolni [10].”
Közönségkapcsolatok
A logóban is képviselt Duna folyó és az általa szimbolizált összetartó erő nem merült ki az egyoldalú kommunikációban. A csatorna határon túli ismertségét és szerethetőségét nagymértékben támogatták azok a pr-tevékenységek, amelyek a közönséget közvetlenül is megszólították. Már az első évektől kezdve törekedtek arra, hogy személyesen is megismerjék a közönséget, és valós visszajelzések alapján alakítsák a műsorpolitikát. Sára Sándor elnökké válása után nem sokkal arra kérte a nézőket, hogy mondják el, melyik a kedvenc műsoruk. Ezeket az információkat aztán felhasználták a további műsorkínálat kialakítása során. A Közép-Európai Magazin műsor 150-dik adását úgy ünnepelték, hogy ellátogattak Székelyudvarhelyre is, ahol díjakat sorsoltak ki a nézők között [11]. 1994-ben megalakult a Duna Televízió Baráti Köre elnevezésű társaság, amelynek célkitűzése lett a televízió által közvetített értékek terjesztése, adománygyűjtés, a nézők véleményének kutatása és közvetítése a csatorna felé, vagy akár technikai segítség az adások vételének megszervezésében. A televízió cserébe a Baráti Kör tagjainak rendelkezésére bocsátotta elkészített műsorait, de akár új műsorok elindításában is meghallgatta véleményüket. Egy évvel később, 1995-ben alakult meg a Duna Televízióért Alapítvány, amelyhez rövid időn belül 200 neves személyiség csatlakozott támogatóként szerte a világból. 1996-ban szervezték meg az első jótékonysági bált a Duna TV-ért, melynek bevételét a csatorna további fejlesztésére fordították. Ugyancsak az Alapítvány és a Baráti Kör kezdeményezésére parabola antennákat osztottak ki a Duna Televízió működésének kezdetén, amikor a határon túliak számára még komoly gondot okozott a televíziózás technikai feltételeinek megteremtése [12]. A Duna Televízió már a kezdetektől folytatott kereskedelmi tevékenységet is, bár az első időkben az ugyancsak kezdetleges médiapiacon ez még esetlennek számított. A kereskedelmi tevékenység részeként került sor például 1995-ben az „Ajándékozzuk meg egymást” elnevezésű promócióra, amely úgy szólította meg a nézőket, hogy megkérte őket, írják meg – akkor még levélben – kedvenc műsoruk címét, vagy véleményüket. A véleménynyilvánítók között pedig 50 db. színes televíziót sorsoltak ki [13]. A felkérésre négy kontinens 38 országából érkezett levél pontosan 145.000 [14]. A felmérés nem csak marketing célokat szolgált, hiszen tökéletes képet adott arról is, hogy melyik országokban nézik a Duna Televíziót, és bár nem reprezentatívan ugyan, de képet festett az egyes országokban élők igényeiről is. Az első közel egy évtized tehát az építkezés, a tisztelet kivívása, és az emberekkel való megszerettetés jegyében telt. A Duna Televízió már a kezdetektől kulturális, szellemi televízióként határozta meg magát, ami mind a mai napig vitatható állítás egy olyan szakmában, amelyet szolgáltatóként tartanak nyilván. Azok azonban, akik a kezdetektől egész ez első elnökváltásig lelkesedésükkel és elszántságukkal rendületlenül építették a televíziót, meg voltak győződve arról, hogy helyes úton járnak. Ez az út a kultúra és az érték átadás útja volt.
Irodalom:
PÁL JÓZSEF (1953–), ÚJVÁRI EDIT (1963–): Szimbólumtár. Balassi Kiadó http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/szimbolumtar/ch02.html#k 2014. 11. 29.
Részlet a Monostori Károllyal (a Duna Televízió híradójának főszerkesztője 1993-2000 között) készült interjúból, 2014. 10. 18. Interjú Wonke Rezsővel és Szitányi Zsuzsával. In: SCHMITT PÉTER (szerk.): Csillagösvényen. A Duna Televízió első tizenkét éve: 1992-2004. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2004. 112
Részlet a Monostori Károllyal (a Duna Televízió híradójának főszerkesztője 1993-2000 között) készült interjúból, 2014. 10. 18.
SZENTESI ZÖLDI LÁSZLÓ: Volt egyszer egy tudósítók stúdiója. In: SCHMITT PÉTER (szerk.): Csillagösvényen. A Duna Televízió első tizenkét éve: 1992-2004. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2004. 102-103
BAKOS EDIT: A Duna Televízió első nyolc éve, szerepe és helye az alakuló médiarendszerben. In: MEDGYESI GABRIELLA, PINTÉR JUDIT (szerk.): Mészáros utca 48: Fejezetek a Duna Televízió történetéből. Krea-TV Kulturális Szolgáltató Kft., 2013. 27
Részlet a Monostori Károllyal (a Duna Televízió híradójának főszerkesztője 1993-2000 között) készült interjúból, 2014. 10. 18.
Interjú Kovács László gyártási igazgatóhelyettessel. In: SCHMITT PÉTER (szerk.): Csillagösvényen. A Duna Televízió első tizenkét éve: 1992-2004. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2004. 125
Beszélgetés Barlay Tamással, a vallási szerkesztőség vezetőjével. In: SCHMITT PÉTER (szerk.): Csillagösvényen. A Duna Televízió első tizenkét éve: 1992-2004. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2004.164
PÖRÖS GÉZA: Az araszolás diszkrét bája. In: SCHMITT PÉTER (szerk.): Csillagösvényen. A Duna Televízió első tizenkét éve: 1992-2004. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2004. 84-85
STEFKA ISTVÁN: Duna televízió a világ magyarságáért: Beszélgetés Balogh Júlia felelős szerkesztővel televíziózásról, a kisebbségi sorsról, az otthonról, a hazáról. In: SCHMITT PÉTER (szerk.): Csillagösvényen. A Duna Televízió első tizenkét éve: 1992-2004. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2004. 95
SCHMITT PÉTER (szerk.): Csillagösvényen. A Duna Televízió első tizenkét éve. 1992-2004. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2004. 118-124 CSERMÁK ZOLTÁN: Föníciai örökség egy közszolgálati csatornán. In: SCHMITT PÉTER (szerk.): Csillagösvényen. A Duna Televízió első tizenkét éve: 1992-2004. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2004. 226
KOLLEGA TARSOLY ISTVÁN (szerk.) : Magyarország a XX. században, III Kötet: Kultúra, művészet, sport és szórakozás. A Magyar Televízió története. Duna Televízió http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/516.html 2014.11.15.
