AZ ÉRZELMEK TÖRVÉNYEI

L. A.-nak

Tekintsünk egy téglát. A tégla egy rögzített vonatkoztatási rendszerhez (például egy teremhez) képest nyugalomban van. Békésen szunyókál, nem megy sehova, ráér. Úgy tetszik, mintha már sosem mozdulna el onnan, mintha képes lenne az örökkévalóságig ott lenni. Nyugalomban. És ha végképp szeretnénk leegyszerűsíteni a dolgokat, akkor ez így is van, így is volt és így is lesz. Függetlenül attól, hogy tudatában van-e ennek a megfigyelő. Vagy a tégla.

Forrás: Dr. Legeza László, Bakosné Diószegi Mónika, Dr. Goda Tibor, Dr. Horváth Miklós (2014): Mechanika I. Statika / Tankönyvtár [1]

Legjobb tudomásunk szerint az első ember, aki ezt megfogalmazta, Sir Isaac Newton volt:

„Minden inerciarendszerben vizsgált test nyugalomban marad vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez mindaddig, míg ezt az állapotot egy másik test vagy erő hatása meg nem változtatja egy kölcsönhatás során.” (Newton I.: A tehetetlenség törvénye)

A méltán híres brit tudós – amit ezúttal most tessék jól érteni – jóval többet állított e törvényével, mint amennyit jómagam kiemeltem belőle. Tehetetlenség. Szerencsétlen tégla, ha akarna, sem tudna arrébb menni – erre csak akkor lesz képes, ha valamilyen erő el nem mozdítja onnan (jobban mondva: amíg a rá ható erők eredője nem tér el a nullától).

Egy kísérletező ember, akire figyelnek [2]

Az első gondolatom az volt erről, hogy jó neki. A tégla csak egy tárgy. Nem érez, nem gondolkodik, nincs akarata, nem kell döntéseket hoznia. Élettelen, és mint ilyen, nem kell átélni az élet fájdalmait, hovatovább, még csak meg sem kell halnia. Semmi olyan hatás nem éri, ami az élettel jár, és csak olyan egyszerű, jól kiszámítható hatások érik, mint, teszem azt, a gravitációs erő. Ezeknek az erőknek azonban, a téglának választása nem révén, azonnal, kérdés nélkül, mintegy utasításra, engedelmeskednie kell. Még az olyan fizikai törvényeknek – mennyire megszeghetetlenek, nem úgy, mint a mi, ember által alkotott törvényeink! – is, amelyekről nem is tudunk, mégis léteznek. És amelyek nem is feltétlenül fizikaiak.

De még egy bogár sincs feltétlenül tisztában azzal, hogy létezik, hogy él, mégis, már egy fokkal felette áll a döntési mechanizmusoknak és a fizikai törvényszerűségeknek. Ugyebár Newton azt mondta, a test nyugalomban marad, amíg valami nem hat rá. Az élőlények meg fogják magukat, azt arrébb másznak. Ezt neked, Newton!

Ezt a pókot lehetne hívni Pest megyének is. „Az út szélére ott van kiírva nekem vastáblával, hogy Pest megy-e? […] Miért gondolja valaki, bárki, akárki, hogy míg én elmegyek a Pestről, azalatt a Pest arrább mászik?!” (Laár András) [3]

Az állatok, úgy tűnik, szembeszálltak a fizika törvényeivel. Csakhogy ez így nem igaz – az arrébb mászáshoz is erő kell, nevezzük úgy, izomerő (Fi). Az erő pedig tömeg szorozva gyorsulás, F = m*a, amivel vissza is jutottunk Newton-hoz, csak ez nem az első törvénye, hanem a második. Kikerülhetetlen (megj.: kivéve a szubatomi részecskéket, ők, mint kiderült, mégiscsak kikerülik).

Vagy: hiába a gravitáció, úgy tűnik, a repülő állatokat nem érdekli, és nem esnek vissza. Hehe. Ám ezt sem ilyen egyszerű, ugyanis Arkhimédész „találmánya”, a felhajtóerő (Fh) ugyanúgy fizikai törvények alapján működő erő, ami hogy-hogy nem, ellene hat a gravitációs erőnek. A repülő lények pedig semmi mást nem csináltak, csak ezt használták ki – persze már jóval azelőtt is, mielőtt az öreg görög tudós ki nem mászott volna a kádjából.

Arkhimédész áldozatai | A szerző saját felvétele

Sokan úgy tartják, egyszerű az élet, csak mi, emberek tesszük annyira bonyolulttá. Tekintsünk egy tehenet. Ugyanúgy hatnak rá a fizikai törvények, de neki már „figyelnie” kell a biokémiára is. Na nem mintha tisztában lenne saját lényének működésével – amúgy ezt honnan tudjuk… sehonnan… –, azzal azért tisztában van, hogy ha nem legeli le a füvet, abból bajok lesznek. Ugyanis: a tehén létezéséhez már energia is kell, de ha még ezt folyamatosan fedezi is, egy idő után mégiscsak megszűnik létezni. Úgy él, hogy valószínűleg fogalma sincs arról, hogy egyszer az egésznek vége lesz. Édes tudatlanság…

De ennek is megvan az oka: a természet örökös körforgása. Ebbe pedig gyakorlatilag minden beletartozik:

„A biogeokémiai körfolyamat megnevezést alapvetően a biológiailag fontos elemek – szén, oxigén, nitrogén, kén, foszfor, hidrogén – globális, illetve regionális körforgásának leírására alkalmazzuk, bár az elv más elemek (például fémek) környezeti transzportjára is alkalmazható.” [4]

Vagy egy kevésbé tudományos, de a lényeget tekintve ugyanarról szóló idézet:

„Minden, ami él, egymáshoz kötődik, egyensúlyban áll. A király dolga, hogy érezze az egyensúlyt, vigyázzon a teremtményekre, a szorgos hangyáktól a fürge antilopig. […] Ha majd meghalunk, a testünkből fű növekszik, az antilop pedig füvet legel. […] Így válik teljessé az élet végtelen körforgása. [5]

És egy végképp nem tudományos körforgásos valami. De most már elég, mert beleszédülök…

Talán mi, emberek vagyunk azok, akik hétköznapi életünk során a legkevésbé sem veszünk tudomást a fizika törvényeiről, vagy ha igen, szüntelen próbálunk ellenállni neki. Próbáljuk kihasználni, vagy meghazudtolni, amely ideig-óráig mintha sikerülne is – bár megoldottuk a repülést, attól még a gravitációnak ugyanúgy engedelmeskednek a gépek, ha nincs, ami fenntartja őket. Nem tiszteljük eléggé a törvényeket, azokat sem, amelyeket ismerünk, és amelyekről tudjuk, hogy talán ezt nem így kéne. Elég csak a Föld természeti környezetének jelenlegi állapotára gondolni.

És persze vannak az ember életében olyan dolgok, amikor tehetetlennek érzi magát, mint az a tégla az asztalon. Ilyenkor elég csak egy fuvallat, és máris kicsúszott a lábunk alól a talaj. Egy fuvallat, amelynek hátterében nem a fizika, a kémia, még csak nem is a biológia törvényei állnak: hanem az érzelmeké. Valami olyasmiké, amik lehet, hogy ugyanolyan törvényszerűségek szerint működnek, csak eleddig még egyetlen ember sem jött rá, ezek a törvények hogyan is működnek.

De ettől még a dolgok megtörténnek, és mint egy Fh,1 és egy Fh,2 erő eredőjeként bekövetkezik az, amire szerintem egyetlen ember sem tud adekvát reakciót adni. Megszakad a szív. És ez a fájdalom az, amit értelmünkkel csak enyhíthetünk azzal, hogy elfogadjuk azt, amit Leukipposz mondott:

„Semmi sem történik vaktában, hanem minden értelmes okból és szükségszerűség folytán.” 

Így működik a szívünk. Nem állítom, hogy értem… [6]

De hiába mondja, ha azt a szív nem érti…

[1] https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2011-0054_mechanika_i_statika/ch16.html
[2] Wood engraving by Martin after C. Laverie
[3] https://www.youtube.com/watch?v=GfnpFjuUWvE
[4] Papp Sándor: „Biogeokémiai körfolyamatok és antropogén módosításuk”
(Megjegyzés: a klasszikus vízkörforgás első látásra kimaradt a felsorolásból, azonban az oxigén és a hidrogén is szerepel benne.) 

[5] Disney: Oroszlánkirály (1994)
[6] Dr. Édes István, Dr. Nánási Péter In: Tulassay Zsolt (2010): A belgyógyászat alapjai 1.
https://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tamop425/2011_0001_524_A_belgyogyaszat_alapjai_1/ch04s04.html

 

Author: Weisz Dávid

Tájékoztatás, értelmezés, tanítás - ez a három tevékenység a tudomány által elért eredményeknek a megszokottól kissé eltérő módon történő kommunikálására vonatkozik. Az aktuális tudományos hírek hátterének ismertetésére törekszem. Kapcsolat a szerzővel: weiszd@caesar.elte.hu

Vélemény, hozzászólás?