A Perseidák meterorraj maximuma minden év augusztus 12-én látható, mintegy 80 meteor/óra gyakorisággal. Távcsövet, sátrakat elő, és figyeljük Perseus-t, a mitológiai hőst, aki lefejezte az ijesztő Medúzát, amelynek a tekintete kővé dermesztette a rátekintő embereket…
Meteort látni szerencse, esetenként kiváltság – kitartónak és elkötelezettnek kell lenni, még nagy aktivitás esetén is. Van, hogy percekig semmi sem jön és már-már kételkedni kezdünk abban, valóban jó irányba nézünk-e, illetve tényleg történik-e majd valami. De ha türelmesek vagyunk, elkaphatunk néhány igen szép példányt, melynek látványa talán örökké beég az ember szemébe, és emléke kíséri őt egy életen át. A meteorok egy-egy hirtelen felvillanással üdvözlik a Földlakókat, elégnek és semmivé lesznek. De vajon honnan jönnek?
Keletkezésük oka az üstökösökre vezethetők vissza: egy régen erre járt példány után visszamaradt por- és törmelékfelhőt keresztez ilyenkor a Föld pályája, melyben a nagyobb példányok bolygónk légkörébe érve, a súrlódás okán felizzanak, majd elégnek, felvillanásokat okozva.
Egy jól körülhatárolható látszólagos pontból, azaz a radiánsból érkeznek – esetünkben a Perseus csillagképből, amely 23 óra körül kel, a keleti horizonton. A behatároláshoz célszerű először édesanyját, Cassiopeia királynét megkeresni, aki jellegzetes W-alakjával kitűnik a többi csillagkép közül. Maga a Perseus viszonylag sok (17!) csillagból áll, kiemelkedve a Tejút fényes sávjából.
A témával kapcsolatos további oldalak:
http://mcse.hu/
http://www.videometeor.hu/
http://meteoblue.com/
Eredeti megjelenés: 2013. 08. 11.
