„Minő csodás kevercse rossz s nemesnek. A nő méregből s mézből összeszűrve. Mégis miért vonz? Mert a jó sajátja, Míg bűne a koré, mely szülte őt.” – írta Madách Imre „Az ember tragédiája” című művében. Az üzleti életben régóta a férfi értékek dominálnak, olyan értékek, mint a győzelem, a hatalom, siker és a hatékonyság – minderre szükség is van! Ezzel párhuzamosan megfigyelhető, a női értékrendszer és a női értékek devalválódása, a hosszú távú együttműködés, a kapcsolat-ápolás, az egymás és gyengébbek segítése, a türelem elértéktelenedése. Tény, hogy a gazdaságban, vezető szférában a versengés fölött csak a hosszú távú együttműködés tudja növelni a hatékonyságot. Hiszen az elv, miszerint „érezzük jól magunkat, miközben hosszú távon együtt tudunk működni” nem más, mint az egyik legfontosabb érték, mégis sokszor halljuk: „Soha többé női főnököt!”, vagy „Csak a női főnöktől mentsenek meg!”.

Az értékek háttérbe szorulásának egyik oka, hogy még mindig a köztudatban él a „gyenge nő mítosza”, azaz hogy a női karakter gyenge, a férfi pedig erős. A coaching rávezetheti a vezetőket (férfiakat és nőket egyaránt) arra, hogy merjék alkalmazni a női energiákat, értékeket munkájukban s képesek legyenek a munkahelyi harmonikus együttműködésre a rivalizálás helyett. A siker kulcsa itt is a kiegészülésben, a komplexitásban rejlik, azaz abban, hogy – ideális esetben –, a magánéletben is kiegészítik egymást a női és férfi szerepek, értékek és energiák.
Társadalmunkban a családos dolgozó nő kettős szerepe a mai napig töménytelen megoldatlan problémát vet fel. Az idő rövidsége miatt még hiányoznak azok a viselkedésformák, amelyek mintául szolgálhatnának arra, hogy a nő különböző feladatköreit összefoglalhassa.  Nőneműnek vagy hímneműnek születünk, de nőkké és férfiakká válunk bizonyos kulturális modelleknek köszönhetően. Az ember mindig csak, mint férfi, és mint nő létezik. Egyetlen ember sem tudja egymagában kimeríteni az emberséget, mindig van előtte egy más, számára hozzáférhetetlen módja az emberi létnek.
A görög kultúra és művészet adja a mi kultúránk esztétikai alapjait is. Spárta kivételével (ahol az állam leveszi a nők válláról a gyermekgondozással járó „terhet”, a nők a férfiakkal egyenrangúakká válhattak) a férfiak uralkodnak a nőkön. A görög hetérák azonban gyakran irányító szereppel vettek részt a szellemi életben. Démoszthenész szerint vannak hetérák, a szellemük örömére, pallagák testük örömére és hitvesük, hogy fiúkat szüljenek. Jelen írás keretei nem teszik lehetővé, hogy az okokat feszegessük, de tény, hogy a történelem folyamán kevés, olyan nő akadt, aki kiemelkedett a tömeges elnyomás alól. Ugyanakkor ezek a nők nagyrészt elutasították nőiességüket, a női értékeiket. Az uralkodónők túlkompenzálták női szerepüket és gyakran erősebb kezű hatalmat tartottak fent, mint a férfiak. Spanyol Izabella, Angliai Erzsébet, Katalin cárnő elsősorban államfők voltak. Krisztina svéd királynő férfiruhákban járt. Az angol birodalom Viktória királynő hosszú uralkodása alatt érte el a legnagyobb kiterjedését. Pozitív példát mutatott Mária Terézia és Viktória, előbbi tizenhat gyermeket szült, utóbbi kilencet. „Aki fölnevelt már családot, annak van ereje egy nemzet neveléséhez is”. 
Egy-egy királyi, vagy főúri családban az is előfordult, hogy egy anya 25 gyermeket szült.
Napjainkban a vezető pozícióban levő nők nagy többsége úgy gondolja, hogy férfiasan kell bizonyítania, hogy ugyanannyit ér, mint egy férfi. Néha már lehetetlen megkülönböztetni a nőket a férfiaktól, az öltözködés vagy éppen a haj viselete miatt. Sok esetben túl akarják szárnyalni a férfiakat és önmagukat, így előbb vagy utóbb fizikai és szellemi csapdahelyzetbe kerülnek. A nők fele azért szenved, mert a mítosznak megfelelve gyenge és kiszolgáltatottá válik, a másik fele meg azért, mert nem akar kiszolgáltatottá válni, ezért erős és meg van bélyegezve azzal, hogy férfias. A gyenge nő mítosz arra készteti a nőket, hogy egy részük elhiszi, hogy gyenge és csak egy erős férfira meri rábízni magát. S el is gyengül előbb-utóbb, elsősorban lelkileg, hiszen aki nem hisz a saját erejében és nem is használja azt, valóban elgyengül. Előbb-utóbb ezeknek, a nőknek az önértékelése romokban fog heverni és számos pszichés problémájuk lehet.
A nők másik fele pedig megretten attól, hogy nem akar gyenge és kiszolgáltatott lenni, ők erősek, de az önértékelése így is sérül, mert ha erős, akkor férfias, hiszen a nő csak gyenge lehet a sztereotípia értelmében. A férfiaknak sem előnyös ez a sztereotípia, hiszen kinek nem megterhelő mindig erősnek lenni? A 45-65 éves magyar férfiak halálozási aránya ma sokkal magasabb, mint néhány évtizeddel ezelőtt.
A középkorú férfiak egészsége rendkívül kritikus állapotban van, melynek hátterében a krónikus stressz áll, ami annak köszönhető, hogy egy véget nem érő versenyben, kegyetlen társadalmi rivalizálás közepette kell nap, mint nap helytállniuk.
Férfi és nő alapvetően különbözik, de nem erősségében vagy gyengeségében. Fontos, hogy a férfi és a nő ki tudja egészíteni egymást, így nem pusztán a két fél értékei és eszközei adódnak össze, hanem megsokszorozódnak a készségeik-képességeik. A nő más, mint a férfi, nem kevesebb, nem több, de mások az értékei, eszközei és a feladatai. A nőket folyamatosan erősíteni és tanítani kellene a saját értékeik felismerésére és használatára. Erős a kommunikációs készségük, nyitottak a problémák iránt, kreatívak, leleményesek, nagyobb figyelemmel és türelemmel bírnak, jó problémamegoldók, szociálisan érzékenyebbek, nem akarnak mindenáron győzni és képesek a hosszú távú együttműködésre ráadásul az is fontos nekik, hogy jó hangulatban történjék az együttműködés. A hosszú távú együttműködés (ideális esetben) minden emberi szociális tevékenységet áthat: megjelenik a munkahelyen, a sportokban, a szabadidős tevékenységekben és az intim kapcsolatokban. Előnyeit tapasztalhatjuk a munkában, (bizonyos helyzetekben jobb teljesítmény, illetve csoportdöntés születik, elégedettség, megerősítés), a családban (két ember könnyebben előbbre jut, nem beszélve arról, hogy a tartós párkapcsolatok tagjai tovább élnek, és sokkal kevesebb esélyük van a szívrohamra), és tapasztaljuk persze a barátságban is (az egyedül végezhető tevékenységek együtt sokrétűbbek és kielégítőbbek). A nőknek aktívan és folytonosan jelen kell lenniük a családban, ami a legfontosabb kis közösség, mert elsősorban itt formálódik egy társadalom jövője, és tagjai itt kapják meg a nélkülözhetetlen tanításokat, útmutatásokat. Tudnak szeretni, ha szeretik őket, megtanulják más személyek tiszteletét, ha tisztelik őket.
Amikor hiányoznak ezek az alapvető tapasztalatok, a társadalom egésze szenved erőszakot. Ez egyben azt is jelenti, hogy a nőknek jelen kellene lenniük a munka és a társadalmi szervezetek világában is, és hozzá kellene férniük olyan felelős állásokhoz, melyekben hatással lehetnek a politikára, és előremozdíthatják a gazdasági-szociális problémák új megoldásait. A közéletnek és a nyilvánosságnak nagy szüksége lenne a női értékekre. A nőknek nem az lenne a feladatuk, hogy a férfiak riválisává váljanak és versenyezzenek a férfiakkal, hanem a két nem között levő különbségekkel kell megtanulniuk egymás mellett, egymást kiegészülve élni!
A MTA Pszichológiai Intézetének kutatási eredményei szerint a nők többet káromkodnak, komolyabban veszik a versengést – tehát megpróbálnak férfiasabbak lenni a férfiaknál.
„– A felelős pozícióban levő nők többsége fontosnak tartja, hogy aktívan részt vegyen a házimunkában, hiszen másképp elveszítené nőiességét” – mondta Dr. Fülöp Márta egyetemi docens, az MTA Pszichológiai Intézetének főmunkatársa. Attól, hogy a nők a férfiak világban sikeresek és helyt állnak, megfosztva érzik magukat a nemiségtől, így otthon vissza kell zökkenniük a női szerepükbe, mert különben nem fogják önmagukat nőnek érezni. Sokatmondó adat, hogy míg a vezető férfiak 90-95 százaléka házas és 2-3 gyermeket vállalnak, addig a felelős pozícióban levő nőknek mindössze 71 százaléka házas és általában egy gyermekük van vagy gyermektelenek.
A rivalizálást az USA-ban sok helyen már fokozatosan a csapatszellem váltja fel, amiben a nők verhetetlenek.
Rosabeth Moss Kanter, a Harvard Business School professzora, a „Men and Women of the Corporation” című nagy sikerű könyv szerzője is osztja ezt a véleményt: „– A globális információs korszakban az együttműködés képessége felértékelődött. Csapatmunkára van szükség, amiben a nők igazán otthon vannak.”
Ezt Joseph Stiglitz Nobel-díjas, amerikai közgazdász is hasonlóan gondolja. Mivel a versengés egy idő után nem növeli a hatékonyságot, ellentétben az együttműködéssel, csapatmunkával. Stiglitz szerint olyan világgazdaságra van szükség, amely erkölcsi elvekre épül, mint szolidaritás, koherencia, együttműködés, igazságosság és átláthatóság, egy gazdaságra, amelynek középpontja az ember. A közéletben való alapvető részvételt azonban mind a férfiaknak, mind a nőknek tanulni kell. Csupán annyi a különbség, hogy a nőknek több évezredes a lemaradásuk ezen a téren, ezért így elsősorban a férfiértékeket, utánozzák – hibásan.
Fontos, hogy a női értékek újra a megfelelő helyen szerepeljenek a társadalom értékrendjében. A fent leírtakból látszik, hogy az üzleti életben a hatékonyság növeléséhez, sikerességéhez is szükségszerű a női értékek jelenléte. Ami nem azt jelenti, hogy nincs szükség a férfi értékekre is, mint például a sikerorientáció, versengés, céltartás és racionalitás! A férfiak értékrendszerében a győzelem sokkal fontosabb helyen szerepel, mint például az empátia, de egy projekt vagy vállalkozás, akkor a legsikeresebb, hogyha a férfi és a női érték- és eszközrendszer kiegészíti egymást.  A hangsúly tehát a kiegészülésen van!
Gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy női vezetők férfias viselkedésmódokat kényszerítenek magukra. Ettől és az ebből származó rivalizálástól mindkét nem képviselői szenvedtek. A coaching-folyamatban sikerült a női vezetőknek rálátni viselkedésmódjuk mozgatórugóira és sikerült megérezniük, mennyivel harmonikusabban érzik magukat a saját nemükben. Ezáltal a munkahelyen is sikerült megtalálni a kiegészülés örömét. A férfi vezetőtársak is visszajelezték a változást: harmonikusabb munkalégkörről és hatékonyságnövelésről számoltak be.
A férfiak és nők egy coaching-folyamat során megtanulhatják, hogy hogyan kell együttműködni a munkahelyi környezetben, úgy hogy ne a rivalizálás, hanem a harmonikus együttműködés kerüljön előtérbe közös munkájuk során.
A coaching folyamat segít abban, hogy önirányítottan, autonóm módon és harmonikusan tudják megélni a nők nőiségüket. A női élet területein való sikeresség hátterét képező testi-lelki harmóniát csak a reális elvárások megfogalmazása mentén lehet megtalálni.
Egy coach rávezeti a coachingban résztvevőt arra, hogy megtalálja a saját legjobb megoldásait, a női energiákat kihasználva, törekedve a harmónia megteremtésére: hogyan lehetnek magabiztosak, céltudatosak anélkül, hogy ez nőiességüket, kisugárzásukat veszélyeztetné!