Nyilvánosság

A SZERELEMRŐL

Nagyon imponálnak nekem nagy emberek nagy gondolatai. Megfigyeltem, hogy gyakran választják értekezéseik címéhez azt a formát, amikor is az értekezés tárgyához hozzáteszik, hogy -ról, esetleg – ről, nyilván a latin nyelvű mintát követve. Ez a gondolatmenet (?) latinul azt a címet viselné, hogy De amore, de nem ezt választottam, részben mert elég sznob dolog lenne, […]

Tovább »

 
 

EGY EMBER, AKI…

Ez az írás az „Egy ember, aki” c. sorozatból való. Ebben a sorozatban minden szövegnek ez a címe. Az olvasó tehát nem tudja cím alapján megkülönböztetni az egyes darabokat, ha például egyszer papíron kiadják, és az olvasó a tartalomjegyzéknél üti fel a könyvet, azt fogja találni, hogy minden cím ez: „Egy ember, aki”, csak az […]

Tovább »

 
 

BEKAMERÁZVA?

Ha igaz az a hír, hogy központilag és államilag a tantermekben is kamerákat akarnak felszerelni az iskolai erőszak visszaszorítására, akkor mindez beláthatatlan utakra löki a magyar oktatást. Az egy dolog, hogy a gyerekektől és a tanároktól is elveszi a biztonságérzetet, hiszen állandóan ők lesznek a fehér egerek, akiket kamerán át figyelnek. A tantermekben felszerelni tervezett […]

Tovább »

 
 

SZÁMTALAN

Parázs Gergely Tabánban lakó gimnáziumi tanár az utóbbi napokban szinte mindent és mindenkit megszámolt magában, és maga körül. Ahogyan osztott, szorzott, „derivált és retirált”, egyre érdekesebb megoldóképletekre bukkant. A múlt homályába vesző időben még használt szorzótáblát, logarlécet, meg függvénytáblázatot, mára azonban elavult lett valamennyi segítőeszköz. A férfi számára elérkezett az idő – bár jelentős késlekedés, […]

Tovább »

 
 

ÚTKERESŐK

„A ‘filozófia’ túlságosan elviselhetetlen, s ez a legnagyobb hiányossága. Hiányzik belőle a pátosz, az alkohol és a szerelem. Mi a ‘művész’? Egy ember, aki ‘mindent tud’ – de ezt nem tudatosítja. Hát a ‘filozófus’? Egy ember, aki a tudatossággal él, de nem tud semmit. A világ egy ‘univerzális sehol’, s nincs hova menned! Az ‘igazság’: […]

Tovább »

 
 

METAMORFÓZIS

Egy csipkebogyós októberi éjszakán – amikor az ezüstös holdfényben földre hulló száraz falevelek mind más és más hangot adnak az itt-ott már kopottas pázsiton, s a kihalt domboldalon a záróra előtti végső búcsúzásról álmodnak a padokon alvó hajléktalanok –, találkozott egymással Merlin (a vaksin és süketen bolyongó varázsló) és Amrita, a halhatatlan lány. – Unom […]

Tovább »