Ha igaz az a hír, hogy központilag és államilag a tantermekben is kamerákat akarnak felszerelni az iskolai erőszak visszaszorítására, akkor mindez beláthatatlan utakra löki a magyar oktatást. Az egy dolog, hogy a gyerekektől és a tanároktól is elveszi a biztonságérzetet, hiszen állandóan ők lesznek a fehér egerek, akiket kamerán át figyelnek.

Business Seminar


A tantermekben felszerelni tervezett kép- és hangrögzítő berendezésekkel kapcsolatban a következő aggályos kérdések is felmerülnek:
Ki fogja tárolni a felvételeket?
– Ki tud úgy oldottan tanítani, hogy mindenkor egy kamera szegeződik rá, amivel minden szavát és mozdulatát rögzítik?
– A gyerekekről készült felvételekbe ki nézhet bele?
– A tanárokról készültbe ki?
– Engedélyezik-e a betekintést a szülőknek is vitás esetben?
– Kiadják-e a szülőnek vitás esetben? (És a vitás eset nem az, hogy iksz ipszilon tanár hogyan feleltette tegnap Karcsikát, hanem kizárólag vélelmezett büntetőjogi esetben)
– Rendelkezhet-e a szülő a saját gyerekéről készült felvételekkel? Például az ő engedélyéhez lesz-e kötve, hogy mikor és mire használhatják a felvételeket? (Kivéve persze, ha egyértelműen büntetőjogi kategóriás magatartásról van szó).
– Rendelkezhet-e a tanár a róla készült felvételekről?
– Meddig tárolhatják a felvételeket és ki tárolja azokat?
Az iskola? Egy központi szerver, ahol bárhol bárkinek a gyerekéről bármi elővehető?
(És mielőtt azzal jön bárki is, hogy az ezen való aggódás már túlzás, gondoljunk arra, amikor Nagy Blanka bizonyítványa keringett a kormánysajtóban, vagy a politikusok gyerekeit filmezte a revolversajtó kampányok alatt az iskoláik előtt. Képzeljük el, ha már nem is az iskola előtt kell lesifotózni, csak kényelmesen kikérni ikszipszilon gyerekéről a felvételeket!

Kínában már mindennapos, általános gyakorlat

Pedagógus oldalról joggal merülhet fel az a kétely, hogy nem pusztán iskolai erőszak megakadályozására szolgál egy állandó jellegű megfigyelés. Ha az lenne a cél, hogy az iskolai erőszakot gátolják meg vele, elképzelhető és kevésbé aggályos konstrukció lehetne, hogy a pedagógus indíthatja el a felvételt egy riasztó gombbal együtt, ha úgy érzi, veszélyben van, amivel felvételt is indít és segítséget is kérhet. A felvételt kizárólag csak az adott kamerán rögzítik, nem adatbázis-szerűen.
A szülők oldaláról pedig az a komoly jogi aggály merül fel, hogy a kiskorúak felügyeleti joga a szülőt illeti meg. Kizárólagosan és minden körülmények között. Az állam persze el és átveheti ezt a jogot a szülőtől, ha indítanak egy eljárást, amiben bebizonyosodik, hogy a szülő nem tudja megfelelően ellátni a feladatait, de az összes magyar szülőt megfosztani attól a jogától, hogy a gyermeke iskolai megfigyelésére, filmezésére ellenőrzése, engedélyezési lehetősége legyen, az a törvényes képviselő jogaitól való megfosztás.
Természetesen mondhatjuk azt is, ma már szinte mindenhol vannak kamerák, nem nagy ügy. Bármelyik boltba bemegyek, ki van írva, hogy megfigyelnek.

Csakhogy: 1.) ezek véletlenszerű helyzetekben, nem célzottan rögzítenek minket. Nem lehet tudni, hogy az adott boltban mikor, kit lehet filmezni, ezért személyre nem visszakereshető.
2.) Ha nem járulok hozzá, nem megyek be abba a boltba, az iskolában azonban ez az önrendelkezési jog nem áll fenn.
Már az is nehezen érthető, hogy a szülőtársak, pedagógusok miért nem mennek tömegesen az utcára a Nemzeti Alaptanterv ideológiával átitatott szándékai miatt, de az már egyenesen bűn lesz a gyerekeink, a tanárok felé, ha ezt az állandó kamerás megfigyelést szó nélkül hagyjuk lenyomni a közös torkunkon.