Ukrajna főként nyugati régióinak lakossága támogatná az EU-hoz való közeledést, lényegében ugyanabból a megfontolásból, aminek nyomán Magyarország is kezdeményezte felvételét. A világ egy része az „amerikai álom” felé húz, amelynek „kistestvére” Nyugat-Európa. A régi EU-tagállamok, mint a Benelux államok, Németország, Franciaország, Olaszország stb. fejlettségi szintjét szeretnék látni hazájukban is a keleti társult (például Magyarország), és a leendő tagországok, amivé Ukrajna (illetve annak nyugati része) is szeretne válni.
A maastricti szerződésben meghatározott konvergencia-kritériumokat azonban még mi sem teljesítjük (többek között ennek köszönhető, hogy nem sikerül bevezetni hazánkban az eurót). Ukrajna ezenkívül alig felel meg az EU-normáknak – Brüsszel elsősorban a politikai körülményektől tette függővé a tárgyalások megindítását Kijevvel.
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke 2011 decemberében figyelmeztette Viktor Janukovicsot arra, hogy „az európai-ukrán kapcsolatok további alakulása a kijevi hatóságok kezében van”. A kijelentés oka Julija Timosenko elítélése és fogva tartása volt.
A társulási megállapodás egyik legfontosabb hozadéka a szabadkereskedelmi szerződés megkötésének elősegítése lenne az Unióval, ezen a ponton azonban komoly akadállyal néznek szembe az EU-párti politikusok – az oroszokkal.
A posztszovjet örökség
A két ország kötődése nyelvi, történelmi, kulturális és vallási szempontból is erős. Nyelvük – már csak a cirill betűk okán is – nagyon hasonlít egymásra, ami segíti az egymás közötti kommunikációt. Persze ez nem jelenti azt, hogy könnyebben egyetértésre jutnának, annak ellenére vagy éppen azért, mert Ukrajna tagállama volt az 1991-ben szétbomlott Szovjetuniónak.
Moszkva ezer szállal kötődik Kijevhez, és Vlagyimir Putyin kormányának jó okai vannak arra, hogy az elsősorban gazdasági függőséget fenntartsák. Legfontosabb stratégiai tényezőjük a földgáz: Ukrajna szükségleteinek több, mint felét az orosz importból fedezik, a Gazprom szolgáltató „jóvoltából”. Ukrán részről az ellenérték rendezése a 2000-es évek eleje óta rendszeresen problémákba ütközik – a cikk írásakor tartozásuk 1,55 milliárd dollárt tesz ki. Az „orosz-ukrán gázvita”-ként hivatkozott elhúzódó konfliktus 2009 januárjában érte el tetőpontját, ekkor ugyanis a Gazprom néhány napra elzárta a gázcsapokat. A mostani krízishelyzetben is jelentős gázáremeléssel, végső esetben a szállítások leállításával fenyegetnek.
A keleti szomszéd ezzel képes sakkban tartani nem csak Ukrajnát, de Európa más államait is. Az importfüggőség Magyarország energiaellátásában is jelentős szerepet játszik, mivel Ukrajna egyben tranzit ország is – azaz ha a Gazprom nem szolgáltat, hazánk is kénytelen a tartalékaihoz fordulni.
A helyzet bizonytalansága miatt az EU országai elkerülő vezeték építését tervezni Nabucco West néven, amely Oroszországot és Ukrajnát elkerülve a török-bolgár határtól szállítana gázt Románián és Magyarországon keresztül Ausztriáig. Természetesen a tervezetnek konkurenciája is akad, az orosz fél Déli Áramlata, amely a Fekete-tenger alatt kötné össze Bulgáriát Oroszországgal.
Következő rész: Ukrajna függetlensége
