SZÁZADUNK ATLANTISZAI

kiribati gyermek

Miért készül az aprócska csendes-óceáni szigetállam, Kiribati elnöke tömeges kivándorlásra az édenből? Milyen szerepünk van ebben nekünk, európaiaknak? A globális környezeti problémák hatásai lokálisan gyakran felerősödve jelentkeznek. Ez pedig új kihívások elé állítja a helyi lakosokat, döntéshozóikat és a nemzetközi színtér minden játékosát. Apró nemzetek sorsa a tét.
Növekvő gazdasági függőség, társadalmi elégedetlenség, létbizonytalanság, kényszerű elvándorlás. Mintha a Föld egy forrongó, konfliktusokkal terhes krízisövezetében járnánk. Pedig csak néhány évet futunk előre, egy nem is csekély realitással bíró forgatókönyv alapján… A csendes-óceáni kis szigetállamok esetében azonban a legnagyobb nemzetbiztonsági fenyegetést nem a katonai puccsok, polgárháborúk vagy a korrupció jelenti Samuel J. Locklear III, az Egyesült Államok regionális katonai tisztviselője szerint.
A fenyegető tényező ezúttal nem egy adott politikai csoport, egyoldalú gazdasági érdek vagy a szigetlakók kollektív felelőtlensége. Az önsorsrontó magatartás egyetemleges, ami mára globális szintű környezeti problémában nyilvánul meg: bolygónk átlaghőmérséklete emelkedik. Emiatt a világtenger átlagos vízszintje is emelkedik – elsősorban a tengervíz hőtágulásának és az olvadó szárazföldi jégtömegeknek köszönhetően – továbbá gyakoribbá, intenzívebbé válnak a trópusi viharok és ciklonok. Az alig pár méterrel a tengerszint fölé magasodó apró szigetek számára ezek végzetes ellenfélnek bizonyulhatnak. Már egy emberöltőn belül.
Süllyedő éden
Az alacsony tengerszinti magasságon, illetve kis szigeteken elhelyezkedő fejlődő államok külön érdekcsoportba tömörülve (Alliance of Small Island States (AOSIS)) évek óta radikálisabb lépéseket sürgetnek a globális éghajlatváltozást okozó üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére az ENSZ klímatárgyalásain. Ám mivel érdekérvényesítő képességük a gazdasági nagyhatalmakkal szemben csekély, segélykiáltásukat nem hallják meg azok, akiknek kellene. Napjaink világgazdaságának legbefolyásosabb játékosai, mint az USA, Kína, Oroszország és az európai országok érdeke ugyanis az övékével ellentétes – gazdaságuk növekedési pályáját továbbra is fenn kívánják tartani, amibe nehezen fér bele az ezzel járó károsanyag-kibocsátás jelentős mérséklése.
Ám a szigetországok helyzete sürgős intézkedést kíván: már az eddig bekövetkezett – 1°C-nál kisebb – melegedés hatására is drasztikus változások szemtanúi: elhúzódó aszályos időszakok, a partokra gyakrabban lecsapó vihardagályok, a korall és mangrove ökoszisztémák degradálódása, vagy ami még ijesztőbb, a tengerszint-emelkedés ütemének fokozódása.

vihardagály
Vihardagály keletkezése: a normál dagálynál jóval magasabb árhullámot a part felé fújó erősebb szél hozza létre (Illusztráció: elte.prompt.hu)

Most már a víz az úr!
Az atlantiszi sorstól való félelem már nem pusztán legenda az olyan aprócska szigetországok lakói számára, mint például a csendes-óceáni Kiribati. Az alig több mint 100 000 lelket számláló Kiribati Köztársasághoz mintegy 30 atoll (gyűrű alakú, korallzátonyokból felépülő sziget) tartozik, melyek az Egyenlítő közelében, valahol félúton Ausztrália és Hawaii között helyezkednek el. A legtöbbjük alig 2 méterrel a tenger szintje felett. Ezek közül kettőt 1999-ben a tengerben elmerültnek nyilvánítottak.

kiribati
Kiribati az Egyenlítő mentén helyezkedik el, a Csendes-óceán közepén (Illusztráció: wordatlas.com)

Kiribati lakóinak reményeit és jövendő terveiket a partjaikat ostromló hullámok mossák el. A magas tavaszi árapály és vihardagályok ma már gyakran átcsapnak a töltések felett és betörnek az elgátolt földterületekre. Ezzel nemcsak az ott lévő lakóházakban és vállalkozásokban tesznek kárt, hanem a talaj sótartalmának dúsulásával, a szántóföld arányának csökkenésével, s az édesvízforrások elszennyeződésével fokozatosan ellehetetlenül a legfontosabb élelmiszernövények termesztése is.
Exodus
Kiribati vezetősége döntő lépésre szánta el magát: új földet vásárolt népének. A 21. században elsőre furcsának tűnő megoldás nem új keletű, az ötlettel Mohamed Nasheed – a víz alatt tartott kabinetüléséről elhíresült maldív-szigeteki elnök – is előrukkolt már. Anote Tong, Kiribati első embere a mintegy 2000 km-re (!) lévő Fidzsi-szigetekhez tartozó Vanai Levu egy darabkáját szemelte ki a melanéziai Kánaánnak. A 20 km2-es szigetdarab 8,8 millió dollárért, azaz mintegy 2 milliárd forintnak megfelelő összegért cserélt gazdát. Kiribati elsősorban súlyosbodó élelmiszer-ellátási problémáit orvosolná a terület mezőgazdasági és halászati célú használatával, ugyanakkor e talpalatnyi föld vésztartalékul is szolgál, ha otthonuk végleges elhagyására kényszerülnének.

kiribati gyermek
Kiribati egyik lakosa. Neki is mennie kell? (Fotó: climate.gov.ki / Finn Frandsen Politiken)

Az exodusra akár már a következő generáció életében sor kerülhet. Az IPCC hét évvel ezelőtti jelentése szerint a Kiribati körüli tenger szintje a helyi áramlási viszonyoknak köszönhetően évente 1,2 cm-rel emelkedik – négyszer gyorsabban, mint a globális átlagos tengerszint. A legújabb, 2013-as jelentés bár erről a térségről konkrétan nem nyilatkozik, azt megállapítja, hogy amennyiben nem változtatunk a kibocsátás mértékén, az átlagos szintemelkedés 2100-ra a +0,98 m-t is elérheti. Ez pedig a Kiribati (és számtalan hasonló) szigetcsoport eltűnésével járhat. Habár a korallzátonyok épülése – évi akár 1-1,5 cm-rel – lépést tarthat a vízszintemelkedéssel, az így keletkező „extra föld” még korántsem alkalmas a megművelésre. A helyiek e becsléseket túl optimistának tartják, ők már 20-30 éves távlatú jövőben sem bíznak. Új hazát keresnek.

Eredeti megjelenés: 2014. 07. 25. – 19:13

Author: Lehoczky Annamária

Környezetvédelmi szakújságíró, éghajlatkutató. Ítélkezéstől mentes megfigyelő, „Klímanagykövet”. Brazíliában részt vett az Al Gore által alapított „The Climate Reality Project” tréningen, ahol megkapta a hivatalos „Climate Reality Leader” címet. Földtudományi kutatóként diplomázott az ELTE-n, majd éghajlatkutatóként végzett. Először az éghajlatváltozás növényökológiai hatásait, majd mesterdiploma-munkájában a zsugorodó gleccserek éghajlati összefüggéseit tanulmányozta. Jelenleg a spanyolországi Universitat Rovira i Virgili Klímakutató Intézetében folytat kutatói tevékenységet az Erasmus Mundus Nemzetközi Doktori Program keretében. A tudományos ismeretek társadalmi-gazdasági hasznosulását kutatja, szakmai gyakorlatát a holland Centre for Sustainability-ben végezte. A környezeti szakújságíró a "Másfél fok" állandó szerzője. Doktori (PhD) fokozatát az éghajlatváltozás kutatásában szerezte. A klímainnováció és környzettudatos kreatív megoldások elkötelezett híve. A PR társadalomelméleti magazin „Klímabizalom” rovatának vezetője.

Vélemény, hozzászólás?