Az agymosás és a népbutítás korában hajlamosak vagyunk minden kicsit is egyedi alkotást rajongva csodálni. A multiplexekbe oly ritkán betévedő európai film esetében pedig hatványozottan fennáll ez a helyzet. Így vártam én is a csaknem két éves késéssel hazánkba érkező Harry Brownt, ezt a témaválasztásában és „mondanivalójában” is vitát generáló alkotást. Daniel Barber debütáló nagyjátékfilmjét…
Mindenki készülődik a pár óra múlva beköszöntő Sábbátra. Legtöbben ilyenkor bevásárolnak, mert ünnepkor nincsenek nyitva az üzletek, illetve a zsidó hagyományok szerint szombaton tilos a munka, a bevásárlás márpedig annak számít. Nem mintha ez Tel Aviv nyüzsgő, hedonista, többségében szekuláris lakosságát érdekelné egy pillanatig is. Plusz kellemes idő van, az emberek a kávézókban dohányozva vitatják…
Nincs a publicitásnak hatékonyabb formája, mintha sztoriba csomagoljuk az üzenetünket. Tegyük fel, hogy egy háztartás-vegyipari cég fel akarja hívni a média és a közönség figyelmét az illemhelyeken használt kézmosószer-adagolóira. Két anyagot készít. Az egyik egy hír: „A skandináv államokban már nincs olyan munkahelyi vagy nyilvános illemhely, ahol ne szereltek volna fel kézmosó adagolót. A folyékony…
„A kép teret hagy a képzeletnek. A valóság azon része, amely egy korszak rekonstruálását nyújthatja meg, és egyben elindít a történet útján.” – emlékeztet Turós Margaréta. A fényképben rejlő történet esszenciája a véletlen és a megismételhetetlen. A fotóművész pedig ösztönösen megérzi az ezerszínű írisz mögött megbúvó históriákat. A magát ‘Street Photographer‘-nek valló Turós Margaréta fotográfiái…
Sokunk a reneszánsz szó hallatán Olaszországra, azon belül is Rómára, Firenzére, Velencére, és egy festményre asszociálunk: a Mona Lisa-ra, ami nem is véletlen. A kor egyik legkiemelkedőbb alakja Leonardo da Vinci volt, aki olyan mesterműveket alkotott, mint az előbb említett festmény, amelyet turisták millió látogatnak meg évente a francia Louvre-ban. De Leonardo festette többek között…
Ökológiai válságban élünk. Minduntalan foglalkoztat a gondolat, hogy miként reagálna egyre globalizálódó társadalmunk, ha e válság látható vagy még csak sejthető jeleinek egyszerre tökéletesen tudatára ébredne? Vajon milyen alternatívák merülnének fel, ha jelen rövidlátó – alighanem önsorsrontó – szemléletünket egy hosszú távon fenntartható, ökologikusabb irányba szeretnénk módosítani? S mennyi időnk maradt a cselekvésre? Önmagunkban, vagy…
