Kamerunban kétszáznál több a magukat törzsnek nevező népcsoportok száma, ezek nyelvükben, szokásaikban (a temérdek közös jellemző mellett), eltérnek egymástól. Így van ez a nevekkel, névadási szokásokkal is: törzsenként különböznek. Mint bármely, a település/törzs életében fontosnak tartott történés, a név megválasztása is megkülönböztetett jelentőséggel/jelentéssel bír, legyen akár ősrégi, akár újkeletű az adandó név. „Afrikában a neved nem véletlenül kapod.” – mondta néhány évvel ezelőtt Paul, akinek rövid kameruni tartózkodásom alatt kapott nevem által – Imbi Nghe – fehér bőrű testvére lettem. Történt ez kölcsönös tiszteletünk és barátságunk bizonyítékaként, a törzsi közösségbe való befogadásom jeléül.
Az Esuföldön használt nevek jelentős része örökségként maradt használatban. Bölcs tudásukról, ügyes stratégiájukról híres vezetők, köztiszteletben álló, sikeres, bátor férfiak neveit használják leginkább, az említett tulajdonságoknak az adott név által történő átörökítésének/átszármaztatásának hitével.
A névadás érdekes kettősséget mutat: a hagyományos névhasználat, ami több nemzedéken át őrzi az elődök neveit, eltér a hivatalostól. Kollégám neve például az összes hivatalos dokumentumban Chij Nji Polycarp, ahol a Chij Nji a nagyapa, illetve az apa nevéből (Tchiy Ndze) származik, Polycarp pedig a kapott keresztény név. Közösségében viszont a név tulajdonosa a Chiy Kwam wa Ndum nevet használja, azaz: Chiy, Kwam fia, aki Ndum lánya; Kwam az anya neve).
A kettős névhasználat oka a nevek hangzás utáni, helytelenül rögzített írásformája, valamint a hagyományostól eltérő, az apai ágon átörökített név használatának bevezetése a születési igazolásokba. A közösségben viszont, racionalitása miatt, továbbra is az anyai ágon történő névadás maradt használatban, úgy az anya iránti tisztelet, mint a poligám életforma diktálta ésszerűség miatt. Ha ugyanis két vagy több feleségtárs ugyanazt a személynevet választja gyermekének, lévén apjuk ugyanazon férfi, lehetetlen nevük szerint megkülönböztetni őket.
Hogy mennyire fontos szerepe van a névnek viselője életében, sorsának alakulásában, azt kiválóan példázza Albert Fon nevének változása (Albert Fon Esuföld jelenlegi törzsi királya). Amikor megszületett, apja Kum Chi Albertnek (Kum az adott törzsi név, Chi az apa neve, Albert a választott keresztnév) nevezte el. Amikor iskolába íratta, akkor meggondolta magát, és a kisfiú nevét Kawzu Albertre változtatta: „az én apám fia légy te is, kapd meg a nevét, légy Kawzu Albert, mondta a fiának, és új neved révén mostantól légy az én testvérem!” Így lett a fiúból a saját apja testvére. Ahogy ez gyakran előfordul az afrikai családokban, a tehetősebb apai nagybácsi engedélyt kap unokaöccse támogatására.
A nagybácsi, aki a nevelés és iskoláztatás okán unokaöccse apjává vált, Nigériában élt, így az ifjú a középiskolás éveit ebben a szomszédos országban töltötte el. A fiú születési igazolásában még a Kum Albert Chi név szerepelt, de az apává vedlett nagybácsi, tiszteletben tartva a biológiai apa döntését, a középiskolába Kum Kawzu Albert néven íratta be. Tanulmányai befejezése után a fiatalember Nigériában akar letelepedni, de egy szerencsétlen véletlen okán (az egyik fiútestvére a folyóba fullad), amit rossz jelnek vél, megváltoztatja a döntését, és hazamegy Kamerunba. Vállalkozóként sikeres karriert fut be.
2007. november 20-án, Esuföld akkori törzsi királyának halála napján, az akkor már beteg biológiai apa (aki szintén királyi családból származik), megjövendöli a fiának, hogy ő lesz Esuföld következő királya. És valóban így történik, a több mint húsz jelölt közül a középkorú Kum Kawzu Albertre esik a választás. A döntéssel mindenki elégedett, az új király deli férfi, egészséges, tanult, keresztény, beszél angolul, franciául, sőt még három törzsi nyelven is.
Fon ismét nevet változtat, ezúttal ő választ: a Kum-a Chuo II-Albert Chi Kawzu név mellett dönt. Az új név magába foglalja a királyi nagyapa, az apa és a saját keresztnevét, és kiegészül a nagy előd, a próféta Fon nevével (Kum-a Chuo II). A névváltás fontos, mert egy új küldetés kezdetét jelenti, egy új életformáét, valamint új tulajdonságok, erények megszerzésének igényét, óhaját is. A Fon a nagy előd nevének felvételével, elkötelezi magát a tudatlanság, a szegénység, a betegség, és a nyomor elleni küzdelem mellett.
Ha a kiváló erényű, nagyszerű tulajdonságokat hordozó ősök, neveik ismétlésével halhatatlanságot nyerhetnek, a szerencsétlen vagy kerülendő tulajdonságok viselőinek (boszorkány/varázsló, gyógyíthatatlan, szégyenletes betegségben, például leprában szenvedő, balesetben elhalálozott stb) neve használaton kívül esik.
A név tehát utalhat fontos élettörténésekre, állíthat emléket a közösség által tisztelt, szeretett, megbecsült személynek, lehet nyomatéka barátságnak, de bírhat „stratégiai” szereppel is (pl. magas rangú személy nevének adása megkülönböztetett bánásmód elnyerése érdekében).
Az utóbbi ötven évben, a kereszténység tér- és hithódítása után jelentek meg az olyan egynemű nevek, mint Ajemkeze (Isten akarata), Atumkeze (ő, akit Isten küldött), Aliekeze (ő, aki Isten kedve szerint született), Abemekeze (ő, akit Isten elfogadott), Anyekeze (Isten ajándéka vagy ő, akit Isten adott), Abvaikeze (ő, akit Isten áldott), Zekeaknengang (Isten velünk van), Zonghaze (köszönet Istennek), Ye-keze vagy Ye-wakeze név (Isten anyja, avagy ő, aki az Isten anyjának tulajdonságaival bír).
Az Ajemkeze vagy az Atumkeze nevet leginkább a hosszú várakozás után születő újszülött kapja; némelyikük angol nyelvű változata: a Godlove, Godwin, Godbless.
Némi gondot okoznak azok a nevek, amelyek mindkét nemnél egyaránt használatosak (pl. Beh). Hogy a név viselője nő-e avagy férfi, azt a név hangsúlyozása fogja eldönteni (gyakran előforduló gyakorlat Esu nyelvhasználatában).
Hasonlóképp, ha Mbong és Ekah női nevek Esuban, akkor a Bakossi törzsben férfinévként használatosak, és ha Zang férfinév Esuban, akkor Kamerun déli és központi részében női nevet jelent.
Ha a közösség által be- és elfogadásom jeleként kapott nevem: Imbi Nghe; (Nghe a befogadó anyám, Imbi az ő anyjának neve) számomra fölöttébb megtisztelő gesztus, az esui barátom kislányának adott Ildikó név hasonlóképpen az. Ebben az esetben az adott név szerepe a barátság elmélyítése, megszilárdítása, megpecsételése.
A kettős névhasználat okán a kislány hivatalos, születési igazolványban előforduló neve: Chang Yvonne-Ildiko Nji (Chang, az anya által választott név, Yvonne-Ildiko a holland és magyar barátok nevei, Nji pedig az apa után kapott név), Esu-ban pedig Chang-aw-Sih-nek (Sih lánya Chang) ismerik.
Ha az újszülött érkezése épp egy másik családtag elhalálozásának idejére esik, akkor szokás szerint az elhunyt nevét kapja (ha azonos nemű az elhunyttal, természetesen). A várandósság és a szülés körüli rendkívüli történések viszont törvényszerűen meghatározzák a születendő gyermek nevét. Így például a többszörös vetélés után született első gyermek a Lah nevet kapja (jelentése: ő, aki kihagyott egy nevet). A Lah nevet viselőről, neve által mindenki tudja, hogy gyermekkorát különös gonddal kell vigyázni, mert anyjának csak ő van, ő az, aki elveszített testvérei sorsát is hordozza.
Az ikrek születése nem csupán szelleműző ceremóniával jár, de a névadásnak is betartandó hagyománya van. Az ikrek rendkívüli tulajdonságokkal érkeznek a földi világba, következésképpen szelleműző praktikákra van szükség az esetleges ártó, gonosz, rossz erők elűzésére.
Az ikertestvérek azonos bánásmódot igényelnek, amit ajánlatos betartani. Nevet sem kaphatnak bármilyent, a fiúknak a Chu, Kum, Ngon, Ngong, Nji nevek, a lányoknak pedig Bih, Chuo, Embi, Inchuo és Ndum nevek közül kell választani. Ennek a hagyománynak úgyszintén megvan a maga sajátságos racionalitása: a név jelzi az iker minőséget, az ebből származó, nem mindennapi tulajdonságokat. (Az említett neveket viszont nem csupán az ikrek, de bárki hordhatja.) Mert a hit úgy tartja, hogy az ikrek után született gyerek is részesülhet az ikrek rendkívüli tulajdonságaiból, ezért ő is az ikreknek tartalékolt nevekből kap. A névadás sem szokványos: az egybegyűltek hagyományos táncukat járják, eközben az ikrek érkezésének örömdalát kántálják, így kérik a szellemek segítségét a rendkívüli tulajdonságok fékezésére: „Nga esiagha ye, nga edue ye anha’a Nengongmba, atchem nengong ne-koo – Ngang anha’a nengongmba …” (nem szószerinti fordításban a következőt jelenti: örüljünk az ikreknek, örüljünk a felajánlott ételnek; nengongmba jelenti az ikreket).
Az ikrek, említett rendkívüli tulajdonságaiknak köszönhetően, bármikor kígyóvá, leginkább zöld kígyóvá változhatnak, ezért tilos a házuk tája körüli kígyókat elpusztítani. A névadás rítusát követő áldozati szertartás a helyi gyógyítóasszonyok dolga. Ennek elhanyagolása szerencsétlenséget hozhat az egész családra. Az ikrek a szellemvilág ajándéka, világra jöttükért áldozat jár; ennek meg nem történte a szellemek haragját és bosszúját vonhatja maga után, így az áldás átokba, a jó rosszba, a szerencse szerencsétlenségbe torkollhat.
FELHASZNÁLT IRODALOM:
Kedzi Denis Chi: A catalogue of Esu names, 2010
Venantius Kum Ngwoh: Royal Succession and enthronement int the Esu Fondom, 2008
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Hálás köszönettel a helyi öregeknek és Esuföld hagyományőrző társaságának lelkes segítségükért!
