Az alábbi gondolatok leírására egy különös állásinterjú késztetett, melyhez hasonlóban sajnos a legtöbb nőnek biztos volt már része. Az interjúztató úriember az öltözködési szokásaimról, családi állapotomról, illetve főnökömmel és férfi kollégákkal való kapcsolatomról szóló kérdéssor alapján próbálta eldönteni, hogy én vagyok-e az „az igazi 21. századi nő”, aki alkalmas lenne a munka elvégzésére. A teszt kitöltésének végére már készen álltam egy szenvedélyes hangnemű monológ keretében helyére rakni az illetőt, de valószínűleg megérezhette ellenszenvemet, és inkább kollégáját küldte vissza a papírért. Ezúttal két dologra próbálok választ keresni – milyen céljai és kihívásai vannak egy 21. századi nőnek, illetve milyen kép él róla napjaink társadalmában.
A hatvanas évek kezdetétől a hetvenes évek végéig tartó második mozgalom már jóval tágabb problémakörrel foglalkozott, mint pl. a nők karrier lehetősége és egyenlő bérezése, saját testéhez való joga, fellépés a nemi- és családon belüli erőszak és az általános elnyomás ellen. Ennek érdekében (mai szemmel nézve – az akkor élő nők jogfosztottságát csak írásokból ismerve) agresszívan léptek fel minden ellen, ami a nők tárgyiasítását és kizárólagos háziasszony szerepét sugallta, a médiában és az élet minden területén. A siker eléréséhez minden nőnek – kulturális és osztálybeli különbségeket és egyéni igényeket félretéve, együtt kellett munkálkodni a modern nő imidzsének kialakításán és elfogadtatásán.
A mozgalom célkitűzéseiből ugyan sokminden a mai napig nem valósult meg- egy friss statisztika szerint az Európai Unióban a nők átlagkeresete 18%-kal, Magyarországon pedig 16%-kal alacsonyabb a férfiakénál, a média által közvetített sztereotípiák még mindig károsan hatnak általános megítélésünkre, a nők elleni erőszak pedig továbbra is elképesztő méreteket ölt, hogy csak néhányat említsek a sok közül – a problémák megközelítésben viszont óriási különbség rejlik az ún. második, és a jelenlegi harmadik feminista hullám között.
A globalizáció és a második hullám eredményei jóval több lehetőséget biztosítanak egy mai nő számára, az értéket pedig már pont a sokszínűség jelenti. A 21. századi nő lényege tehát individualitásának megőrzése és egyéni céljainak megvalósítása, amellett, hogy hű marad a feminizmus szellemiségéhez, és támogatja a nők egyenjogúságáért folyó küzdelmet.
A mai nőkről sokakban kialakult negatív képért legnagyobb felelőssége a médiának és a radikálisabb eszméket terjesztő második hullámnak van (meg kell jegyezni azonban, hogy ez nem róható fel negatív kritikaként az utóbbi mozgalomnak, hiszen az akkori helyzetben csak így tudtak érvényesülni). Véleményem szerint ezek miatt azonosítja a mai napig rengeteg ember TÉVESEN a feminista kifejezést a férfigyűlölettel, családellenességgel vagy a gátlástalan karrierizmussal.
Éppen ezért a modern feminizmus lényege a nők egyéni döntéseinek támogatása és tiszteletben tartása, döntsenek bármilyen karrier, tanulmányok, vagy akár a főállású anyaság mellett, valamint hajlandóság társadalmi összefogásra a nők széles köreit sújtó problémák megoldása érdekében.
Láthatjuk, milyen hosszú utat kellett végigjárni jogainkért, s ezért is felháborító, hogy sok cég a mai napig holmi irodai dekorációnak kíván felvenni nõi „munkatársat”.
