2021-ben A HOLOKAUSZT* EMLÉKNAPJA (Jom HáSoá**) április 8-ra esik. Izrael államban országos megemlékezést tartanak Jeruzsálemben, a Jád Vásémben, mely emlékhelyet 1953-ban alapítottak az elpusztított emberek emlékének megőrzésére. Emlékmécseseket gyújtanak, böjtölnek, gyászimákat mondanak. Az állami zászlót félárbocra eresztik és szirénák zúgása emlékeztet az áldozatokra, miközben megáll az élet, leáll a közlekedés. A diaszpórában élő zsidók otthonaikban és közösségeikben emlékeznek az áldozatokra, továbbá ezen a napon zajlik a nemzetközi Élet Menete is.
Izrael Állam parlamentje, a Knesszet, 1951. áprilisában fogadta el azt a törvényt, amely Niszán*** hó 27-ét az áldozatok és a hősiesség emléknapjává (a diaszpórában inkább használatos néven holokauszt emléknappá) nyilvánította.
De miért ez a megnevezés: áldozatok és hősiesség?
Csak Izraelben használatos egy másik neve is e napnak: A katasztrófa és a gettófelkelés emléknapja. 1943. április 19-én a varsói gettóban mintegy egy hónapig tartó kilátástalan fegyveres harc kezdődött a németek ellen Mordeháj Anielewicz és Jichák Zuckermann vezetésével. A felkelés elbukott, de a gettó halálraítélt zsidó lakói nem kiszolgáltatott rabokként, hanem hősként, fegyverrel a kezükben haltak meg. A németek a felkelés vezetőit 1943. május 3-án (Niszán 27-én) gyilkolták meg. Az elpusztított zsidók mellett a varsói gettólázadás hőseire is emlékezünk ezen a napon, azokra, akik példát mutattak, és sokaknak reményt és erőt adtak azzal, hogy szembefordultak kínzóikkal.
Az ezt a dátumot megállapító rabbik azt is kijelentették, hogy minden egyes zsidó, akit a soában megöltek, függetlenül attól, hogy vallásos volt-e, vagy sem, vagy éppen kikeresztelkedett, Isten nevének megszentelésével halt meg. A középkori mártírhalálokkal ellentétben, amikor a zsidók „választhattak” a halál és a kikeresztelkedés között, a holokauszt során még választási lehetőségük sem volt. Azért kellett meghalniuk, mert zsidó származásúak voltak, haláluk mártírhalál. Az emléknap minden egyes, a holokausztban meggyilkolt zsidónak emléket állít. Azoknak, akiket 1938 és 1945 között üldöztek, és akik életüket adták a lágerekben, a gettókban, a gázkamrákban, vagy éppen a Duna-parton. A soá következtében a zsidóság egyharmada elpusztult, és a megmaradt közösségek addigi szerkezete teljesen átalakult. A soá előtt Európában volt a diaszpóra központja, itt éltek szellemi vezetői is. Mindez megszűnt, és a vezető szerepet az észak-amerikai és a palesztinai zsidóság vette át még Izrael országának megalapítása előtt.
Az emléknap dátumát több szempont figyelembevételével állapították meg. Szimbolikus jelentőségű az is, hogy megelőzi Izrael állam függetlenségének napját, de közel is van hozzá időben. A függetlenségi nap ugyanis nem más, mint a holokauszt-emléknapra adott válasz – Izrael Állam léte a holokausztra adott válasz. A virágzó és élettel teli ország a zsidó nép teljes megsemmisítésére való törekvésre adott reakció. Éppen ezért követik a modern kori Izrael Állam naptárában egymást így az ünnepek: Niszán hó 27-én a holokauszt nap, egy héttel később, Ijár 4-én az elesett izraeli katonák és a merényletekben meggyilkoltak emléknapja, majd Ijár 5-én Izrael Állam függetlenségi napja.
Részlet a mártírok emlékére mondott imából:
„Irgalmas I.-ten! (É.- l málé ráhámim!)
Adj nyugodalmat dicsőséged sugarai közt szeretteink lelkének, kik meghaltak, mert zsidók voltak.
Irgalom Atyja, védőszárnyaid oltalmába fogadd be őket örök időkre.
Foglald megszenvedett lelküket az örök élet kötelékébe, örök békességben legyen részük…”
Lábjegyzet
* holokauszt: görög szó, égő-, vagy egészen elégő áldozatot jelent, átvitt értelemben: „ami tűzben pusztult el.”
** Jom HáSoá – héber nyelvű, jelentése: a katasztrófa napja. (Soá: szerencsétlenség, csapás, megsemmisítés)
*** Niszán: a héber naptár első hónapjának neve. Izrael Állam hivatalos naptárának őse a babilóniai naptár, melynek hónapjai a holdciklushoz igazodnak.
Források, linkajánló
Oláh János: Judaisztika, (Budapest, Gabbiano Print Kft, 2009)
