ELMULASZTOTT MAGYARÍTÁS

1910. március 19-én a pesti Vigadóban megtartott választójogi gyűlésen Tisza István – Magyarország korábbi miniszterelnöke – kijelentette: „Abban az illúzióban élünk-e mi, hogy megmagyarosítottuk az oláh vagy tót polgártársunkat, akit magyarul írni vagy olvasni megtanítottunk? Hiszen ez nem magyarosítás, uraim! Ez nagyon üdvös dolog, nagyon hasznos dolog, mert könnyebbé teszi az ország polgárai között az […]

Tovább »

 
 

EGY KOCSMA IKONOGRÁFIÁJA

Jó néhány éve már, hogy Horváth Győző kifogyhatatlan inspirációt merítve a Kisüzem mindenéjszakáiból, folyamatosan fotózza a kocsma életét. Embereket, arcokat, szituációkat: testek és lelkek viszonylatait, érzelmeket. Rengeteg szép nőt, karakteres arcokat. Most is van egy kiállítása épp ugyanitt, a Kisüzem főfalán. Győző olyan képeket tett ki, amiken az esték során fényképezése ellen valamiképpen tiltakozó emberek […]

Tovább »

 
 

A TÖKÉLETES FÉRFI

A tökéletes férfi itt ül velem szemben. Ennek a férfinek félistenek a nemzői, ha ez lett a végeredmény. Az a fajta, aki csak nekem tetszik, de azért neki is van értő közönsége, nem csaphatom be magam. Csak abban bízhatok, hogy egyikkel sem fog találkozni. Swann érezhetett ilyet, amikor felfedezte Jetro főpap lányát Odett szépségében. Igen, […]

Tovább »

 
 

CSÚNYA BESZÉD

 „– Csúnya beszéd, nagyon csúnya” –, mondja Norvég Pista bácsi, és leteszi elém az újságot, miközben Maxi bácsi helyeslően bólogat. Még hogy ilyen címet írni, hogy „Be vagytok szarva”, mondja, természetesen kurzívan. „- Nekem letörték volna a kezem, ha ilyet írok.” – mondja Maxi bácsi, aztán huncutul hozzáteszi: „ezért nem írok már évek óta, csak […]

Tovább »

 
 

UTAM AZ IRODALOMHOZ

Bizonyára szerencsés csillagzat alatt születtem: nagyon korán, kicsi gyermekkoromban igazi közelségbe kerülhettem az igazi irodalommal, jó sorsom által. Szinte egyszerre, egyazon időben szerettem bele a betűbe, a mágikus hatású szavakba, mondatokba, az írás-olvasásba, és az igazi irodalom gyöngyszemeibe anyám esténkénti és vasárnap délutáni mesélései és felolvasásai által. Állítólag a legelső kiejtett, megérett szavak  – „Mama”, […]

Tovább »

 
 

MÉREGZSÁK, CSIBÉSZ, WOLFI

A családom kutyaszerető. Amióta az eszemet tudom, mindig volt kutyánk, míg falun éltünk. Volt komondorunk, dán dogunk, német juhászunk és néhány ismeretlen fajta is, amit egyszerűen korcsnak neveznek a „kívülállók”. Imádtam mindegyiket. Édesanyám soha nem engedte, hogy az udvarról a házba jöjjenek, mert “a kutya házőrzésre való”, mondogatta. Aztán a fővárosba költöztünk és a panellakásban […]

Tovább »