Avagy hogyan lehet komédiaként kezelni egy gyilkosságot
„Ózdi vagy és sinter (sic!) vagy!” „Köpköd a vámpír, egy foga van, azt is tombolán nyerte.” Ezek a mondatok egy sok évvel ezelőtti Mónika Show-ban, Botos Ágnes és volt barátja, Csipkés Zoltán szájából hangoztak el. A férfit néhány éve életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték, mert agyonverte 16 éves barátnőjét. Csipkéssel nevetgélős, jó hangulatú interjút készített a Hír Tv.
A felkonferálásban fahasábokat pakoló riporter, Kisléghi-Nagy Rudolf vélhetően a nemlétező Tornóczky-díj legesélyesebb várományosa, bár Medgyessy Péter nevelt lányát talán alul is múlja. Tornóczky Anita T-Akták című műsora az m1-en futott, a 2000-es évek elején.
Riporteri vakfoltjára – hogy stílszerűek legyünk –, akkor derült fény, amikor egy rabbal a következő párbeszédet volt képes megejteni:
– Mennyi idős volt a lányod, amikor bevonultál?
– Egynapos.
– És ezt így hogy?
Hát, így.
A Hír TV riportere ezzel kezdi a Riasztás április 30-i adásába készített interjúját:
– Azt írták, hogy Ön meghalt.
– Igen.
– Ezek szerint él.
– Hát, élek.
– Meg tudja erősíteni.
– Igen.
Kisléghi-Nagynak nem ez volt az egyetlen szakmai hozzá nem értésről árulkodó jelenete. Csipkéstől megkérdi, „ki volt az a nő”, vagyis Ágnes, akivel a Mónika Show-ban vitatkoztak, s amely műsorból néhány jelenetet be is mutatott a riportban. Az áldozat testvérétől a minden információ birtokában lévő, felkészült televíziós megkérdezi, hogy „mikor volt a gyilkosság? 10 éve volt, nem, kábé?”
A riporter tudatlanságát, információhiányát mutatták további kérdései is; az ezekre adandó válaszok józan paraszti ésszel kikövetkeztethetők lettek volna.
– Vasazgattam. Elmentem össze-vissza lóval.
– Lóval?
– Lovaskocsival.
– Ja, lovaskocsival.
Az aktív figyelmet a riporter egy párbeszéd végén egy – kamerán kívül teljesen elfogadható – verbális tartalom nélküli hanggal („aha”) mutatta; természetesen ez is a riportban maradt.
Csipkés elmondta, hogy nem szokott a börtönben balhézni, később megromlott egészségi állapotára tért ki, mire a riporter mosolyogva kérdezte: „Már egy pofont se tud adni senkinek, mi?”
Egy emberölésért jogerősen elítéltnek nyilván ez a leghelyénvalóbb kérdés, amelyet érdemes még egy mosollyal is kísérni.
Az pedig, hogy a nőkre ab ovo rosszakat mond Csipkés, sőt szidja őket, majd idekeveri Cicciolinát (Staller Ilonát) is, aki „még állattal is volt”, mindezt pedig a riportban szerkesztés nélkül benne hagyják, már nem csak az újságíró egyedüli felelősségét veti fel.
Csipkés a 16 éves élettársát féltékenység miatt ököllel verte, megtaposta, miáltal a nőn 65-75 „sérelmi nyom” keletkezett, majd elhunyt. Ezért is megdöbbentő, hogy az újságíró szája szegletében a hamiskás mosoly letörölhetetlen volt az interjú alatt, jót nevetgélt Csipkéssel együtt, a gyilkosságot pedig szemlátomást nem ítélte el.
Azért a film „dramaturgja” is kitett magáért. Az egyik jelenet alatt a Doom elnevezésű, öldöklős számítógépes játék betétdala hallatszik, a felkonferálásban pedig a riporter azért nem Harle Tamás: ,,Az újságírás mestersége és művészete” című könyvét olvassa, hanem fahasábokat pakol, mert Csipkés egy fahasábbal is ütötte-vágta néhai barátnőjét.
Fentieken kívül aggályos talán az is, hogy az operatőr nagylátószögű képen mutatta Csipkés és megölt barátnőjének, valamint az áldozat gyerekének házát és környezetét; ebből azok pontos helyszínét egy helyismerettel rendelkező könnyen megtalálja.
A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) Etikai Kódexében ekképp fogalmaz: „etikai vétséget újságírói tevékenység közben tanúsított méltatlan magatartással (…) lehet elkövetni.”
Hogy fentiek kimerítették-e az etikai vétség fogalmát, nem tudjuk. A címben megfogalmazott idézet következő átírásában viszont biztosak vagyunk: „nevet, mint Kisléghi-Nagy Rudolf a gyilkossal”.
