Kiribati, az apró csendes-óceáni szigetállam a mintegy 2000 km-re lévő Fidzsi-szigeteken vásárolt magának földet, hogy lakosainak megélhetést és jövőt teremtsen. A 21. századi exodusra akár már a következő generáció életében sor kerülhet, ha a tengervízszint hasonló ütemben emelkedik tovább. Menni vagy maradni?

A globális éghajlatváltozás hatása aránytalanul nagy mértékben érinti a csendes-óceáni szigeteket: az ott élő társadalmak kevesebb, mint 0,03 %-kal járulnak hozzá a jelenlegi globális üvegházhatású gáz kibocsátásokhoz, ennek ellenére nekik kell szembenézniük a legsúlyosabb következményekkel. Mint azt korábbi cikkünkben megírtuk, az elhúzódó aszályos időszakok, a partokra gyakrabban lecsapó vihardagályok, a korall és mangrove ökoszisztémák degradálódása, illetve a tengerszint-emelkedés ütemének fokozódása komoly kihívást jelentenek a sziget-lakók számára.

Suva, Fiji - Fotó: Rob Griffith (AP)

Suva, Fiji – Fotó: Rob Griffith (AP)

Az első klímavándor: elutasítva

A klímavándorok (gyakran „klímamenekültek”-ként emlegetve) kérdése kétségkívül a közeljövő egyik legégetőbb társadalmi-gazdasági kihívása az egész térségben, sőt, egyre inkább azon kívül is. A klímavándor (még pontosabban környezeti kényszervándor) kifejezés a jelenséghez hasonlóan olyannyira új, hogy még a nemzetközi menekültjog sem kristályosodott ki körülötte, ugyanis az 1951-es genfi egyezmény „menekült” fogalma további finomításokra szorul. Ioane Teitiota kiribati származású, de évek óta új-zélandi lakos története körbejárta a világsajtót. Az első klímavándor esete jól példázza a migrációs és menekültügyi törvények felülvizsgálatának szükségességét. Teitiota munkavállalási engedélye lejártával menekültjogi státuszt kérelmezett, ám kérése elutasításra talált – feleségével és három gyermekével együtt hazaküldik őket –, hisz nincs kitéve közvetlen üldöztetésnek.

Check Point (Tóth Judit nyomán)

Check Point (Tóth Judit nyomán)

A klímaváltozás következményei azonban – ha nem is közvetlenül társadalmi diszkriminációval és üldöztetéssel járnak – ezen emberek alapvető létfeltételeit fenyegetik, amihez mi, fejlettnek mondott gazdaságú országok is hozzájárulunk a fékevesztett károsanyag-kibocsátások révén. Sok országban létezik alternatív védelmi státusz (menedékes, oltalmazott, befogadott, B státusz, humanitárius befogadott), amely gyakran az emberileg és jogilag védendő más, elsősorban különböző csoportoknak ad megoldást. Migrációval foglalkozó szakértők, köztük a Szegedi Tudományegyetem Alkotmányjogi Tanszékének vezetője, Tóth Judit elmondása szerint egy ilyen alternatív védelmi státusz lenne itt is a helyes irány, és egy erre vonatkozó nemzetközi egyezmény kidolgozását kellene sürgetni.

Menni vagy maradni?

A helyi környezeti tényezők megváltozása miatti kényszerű migráció régi-új jelenség. Az ember őstörténete óta folyton vándorol: tiszta ivóvíz után, új legelőkre, ellenség elől, az ismeretlen felfedezésére, városokba, más országba, jobb megélhetés reményében. Napjaink klímavándorainak azonban „összezsugorodott bolygónk” minden előnyével együtt egy alapvető korláttal is számolniuk kell: gyakorlatilag nincs további szabad földrajzi potenciál, ahová bármilyen konfliktus nélkül továbbállhatnának. A migráció tehát olyan kérdéseket vet fel, melyekre két oldalról kell választ keresni: mindenekelőtt egy-egy országnak és társadalomnak a tűrőképességét, toleranciáját, nyitottságát és szolidaritási készségét figyelembe véve.

A fogadó ország részéről ilyen lehet például a megfelelő szociális háló biztosítása. Másfelől kérdés az, hogy az egyes országokba érkezők hogyan képesek összeegyeztetni és lehetőség szerint minél kevesebb konfliktus árán összhangba hozni saját értékrendjüket, szokásaikat és elvárásaikat a fogadó országéval, továbbá van-e lehetőségük egy viszonylag zökkenőmentes asszimilációra. Mindezek szociológiai és pszichológiai vonzatai ma még legfeljebb csak sejthetőek.

Régi-új társadalmi kihívás (Tóth Judit nyomán)

Régi-új társadalmi kihívás (Tóth Judit nyomán)

Egy amerikai tanulmány szerint a kiribati fiatalok többsége szívesen tanulna és vállalna munkát a tengerentúlon, elsősorban Ausztráliában és Új-Zélandon. Azonban ehhez olyan akadályokat kell leküzdeniük, mint az idegen nyelvi és szakmai képességek hiánya, vagy az áttelepedéshez szükséges pénzügyi alap megteremtése. Ugyanakkor sok lakos – főleg az idősebb korosztály – rendíthetetlen: a külföldön tanuló fiatalok emelkedő tengerszintről és degradálódó partokról szóló érvei sem tudják meggyőzni őket. A szigeteken születtek, ez a világ az egyetlen otthonuk.

Faluköltöztetést vállalunk!

Teitiota vitaindító esete óta a klímamenekült kifejezéshez már egy előremutató történet is társul. A Fidzsi-szigeteki Vunidogoloa az első falu, amelyet 2014 elején a nemzeti klímaváltozási menekültügyi program keretében telepítettek új helyre, teljes egészében. Harminc lakóházat, halastavakat, farmokat helyeztek át és építettek újra a sziget másik oldalán, védettebb területen. Az IPCC 2014-es alkalmazkodási stratégiákkal foglalkozó jelentése szerint, habár a kis szigetek sorsát hosszútávon a világtenger szintjének emelkedése és az ahhoz kötődő környezeti problémák árnyékolják be, valamennyiüknek saját, a számukra legmegfelelőbb – utat kell találni az alkalmazkodási stratégiákat illetően.

Vunidogoloa (Fiji): az első elköltöztetett falu (http://www.fiji.gov.fj/)

Vunidogoloa (Fiji): az első elköltöztetett falu (http://www.fiji.gov.fj/)

Bizonyos, hogy a klímaváltozás következtében történő migráció hamarosan tömeges méreteket fog ölteni, 2050-re akár 700 millió embert is érinthet, ami a Föld mai népességének 10%-a. Ez pedig nemcsak a klímamenekültek emberi jogi kérdéseit viszi a tárgyalóasztalra, hanem a fogadó országok nemzetbiztonsági érdekeit is. E globális méretűvé fejlődő társadalmi probléma kezelése annyira sürgető, mint az azt kiváltó környezeti probléma, a globális éghajlatváltozás mérséklése. Még mielőtt tovább forrósodna a hangulat…