A következő szöveg olvasása a modern kor emberei többségének nem okoz gondot, az értelmezés nyelvi különbségekből adódó nehézségei pedig egyre inkább jelentéktelenné válnak, főképp a fordítások segítsége okán – még ha ritkább nyelvek esetében közvetítő nyelvre is van szükség. Vannak azonban olyan szövegek, amelyek jelentése mindmáig rejtélynek számítanak – általában szemmel láthatóan jól felépített rendszerben, következetesen, logikus jelrendszerrel íródtak, mégis nagy részük mindmáig megfejtetlen maradt. A szó elszállt, de az írás megmaradt –, de hogy mit is örökítettek meg maguknak és az utókornak, azt egyelőre homály fedi…

Most induló cikksorozatunk első részében két példát villantunk fel, amelyekben csupán a nehéz, avagy lehetetlen megfejthetőség és a rejtélyesség a közös, minden más különbözik. A következő részben áttekintjük a magyar vonatkozású leleteket, hiszen hazánk is tartogat olykor-olykor meglepetéseket a titkok terén…

Minél régebbi az írás, annál kevesebb az esély a megfejtésére, mert nincsen összehasonlítási alap. Szoros kapcsolatban áll a terület a régészettel, amely tudományterület alapproblémája, hogy csak azokból a leletekből tud kiindulni, amit megtalálnak. A történelem lineáris és jobbára logikus mivolta egyszerre előny és hátrány: egy adott korszakból lehet következtetni a következő időkre, de csak rövid távon. Itt jelenik meg a dolog hátulütője: a lineát csak szakaszosan ismerjük, néhol több száz éves megszakításokkal, amiről viszont semmit sem tudunk. Ha egy régi írás egy ilyen korból származik, a legtöbbször azzal kell szembenézniük a kutatóknak, hogy a lapon, kőtáblán stb. szereplő szöveg jelrendszere köszönőviszonyban sincsen más, már korábbról megismertekkel.

A PHAISZTOSZI KORONG
A leginkább „bélyegzőre” hasonlító korong a minószi civilizáció (i. e. 2700 – i. e. 1400) idejéből származhat: a tudomány jelenlegi állása szerint ennyit lehet tudni róla biztosan. Minden más bizonytalan –  ebbe még a valódiságának megkérdőjelezése is beletartozik. A leginkább hieroglifákra emlékeztető jelek megfejtésének problémája elsősorban abban áll, hogy nem hasonlítanak semmilyen korábban már „ismert”, illetve megfejtett szimbólumra sem. Látszólag rendszer, ismétlődés sincsen benne, amely pedig egy „nyelv” alapkritériuma, még ha az nagyon kezdetleges is.

Forrás: hokhma.freeblog.hu

Tartalmának megismeréséhez ez az út úgy tűnik, kevésbé járható, támaszkodhatunk azonban még az azt kreáló népről rendelkezésre álló információinkra. Ez azonban ördögi kör, mivel éppen a nyelvüket nem ismerjük, amely „szolgáltatná” nekünk az adatokat.

A minószi civilizáció Kréta szigetén működött, és térségének legfejlettebb kultúrája volt. A görög monda- és hitvilág egy része innen eredeztethető – Minósz király, a Minótaurusz legendája ismert történetek, de még maga Zeusz is itt született egy barlang oltalma alatt.

Írásuk az ún. lineáris-A, amely máig megfejtetlen, viszont ebből származik a lineáris-B – ezen íródtak az első görög nyelvű feljegyzések. Ez némiképp bizakodásra adhat okot, a korong értelmezése szempontjából azonban külön nehézséget jelent, hogy ez egyik rendszerbe sem illik bele. Ezért felmerült a gyanú, hogy annak ellenére, hogy Krétán találták, és a minószi időkre datálható, elképzelhető, hogy külföldről került oda, vagy egyszerűen csak egy hamisítvány.

A VOYNICH-KÉZIRAT
Látszólag egyszerűbb dolgunk van ezzel az írással, hiszen egy egész könyvről van szó, magyarázó ábrákkal, követhető logikával, rendszerrel, ismétlődésekkel. Jóval későbbről, feltehetőleg a „sötét” középkorból származik, a lelet „fiatalsága” mégsem juttat minket előre a phaisztoszi koronghoz képest: 1912-es felbukkanása óta ugyanis nem sikerült még megfejtenie senkinek. A korong 45 szimbólumához képest itt 200’000 karakterről van szó, mindez 234 oldalon, a rajzolt képek szerint pedig valamilyen növényhatározóról lehet szó, azonban olyan fajok is szerepelnek köztük, amelyeket még nem is látott senki. Szó lehet még benne asztrológiáról, orvoslásról, gyógyszerészetről is.

Forrás: nol.hu

Maga az írásrendszer is hasonlít, méghozzá a latin írásképre, legalábbis egyes karakterek tekintetében, a többi teljesen ismeretlen. A szöveg szerkezete, a betűk helyzete, a szavak hosszúsága stb. azonban azt mutatja, hogy nem európai nyelvről lehet szó, de hogy ez esetben mégis honnan származhat az írás, arról elképzelések sincsenek. Minderre csak egy embertől kapnánk választ – magától a szerzőtől.

A megfejtetlen írások világában sokan azt vallják, hogy egyszerűen azért nem sikerül, mert zagyvaság az egész és nem is jelent semmit, csak valaki „szórakozott”. A már „megfejtett” írásokból is gyakran téves következtetések vonódnak le, gondoljunk csak a nagy vihart kavart, állítólag a maják által megjósolt 2012-es világvégére.

El kell fogadnunk, hogy az emberiség léte mindig is titkokkal és rejtélyekkel övezett volt, és szemlátomást ez a helyzet nem is fog változni.