(Pszichológiai-metodikai inspirációs segédlet)
A tojástól indulok (oda is érkezem majd meg): ha az olvasó még nem író, könnyebb helyzetben van, az íróvá válás útján alkalmazza a módszert; a kész írók már íróként kénytelenek hozzászoktatni magukat, az írásra használt tér kisebb átrendezésével a dolog könnyen megoldható. A technika, akár a cél, ugyanaz.
A következő képlettel dolgozom:
A. Demeter Szilárd
Demeter Szilárd így határozta meg a magyar író fogalmát: „az a magyar író, aki magyar olvasónak, magyarul ír művet és azt szeretné, hogy száz év múlva magyarul olvassák ugyanazt a művet”.
(Ki Demeter Szilárd? –, fogalmazódik meg most a kérdés egyes olvasókban. Demeter Szilárd korunk Aczél Györgye, avval a nem elhanyagolható különbséggel, hogy Gyuri bácsi nem volt képzett bunyós. Aczél Györgyöt hely és érdeklődés hiányában külön nem mutatom be.)
B. Honoré de Balzac
Demeter Szilárdról azonnal Balzac jutott eszembe.
Napóleon íróasztalán állt egy kis Balzac szobor, azt írta alá: „Amit ő tollal kezdett, azt én karddal fejeztem le.” Balzac íróasztalán pedig egy Napóleon szobor állt, ez alá meg Balzac írt: „Amit ő karddal kezdett, azt én tollal fejeztem be.” Akassza egymásba az olvasó a két mutatóujját, és mondja azt: ezek így voltak egymással.
A tanulság az, hogy bármit is teszel, inspiráló példaképre van szükséged.
(Honoré de Balzac francia író, francia olvasóknak írt francia nyelven művet, és azt szerette volna, ha száz év múlva franciául olvassák ugyanazt a művet. Napóleonról konyakot neveztek el.)
C. Kurt Vonnegut
Aztán meg Kurt Vonnegut jutott eszembe. Csak úgy záporoztak hirtelen a képzettársítások. Kurt Vonnegut íróknak szóló 7. számú tanácsa: „Csak egyetlen olvasónak akarj tetszeni. Ha kiállsz az ablakba, és nekiállsz szeretni az egész világot, akkor a sztorid úgymond hamar tüdőgyulladást fog kapni.” (A konyves.blog.hu fordítása.)
A tanulság az, hogy ne akarjon a sztorid tüdőgyulladást kapni.
(Ki Kurt Vonnegut? Amerikai író, amerikaiaknak, akiké Amerika, írt amerikaiul művet. Stb.)
Itt némi egyszerűsítéssel élek. Legyen a példakép az, akinek írok. Miért ne? Egyszerre inspirál és élvezi munkám gyümölcsét, a nemzetkultúra fenntartásának alapszimbiózisa.
Adná magát Széchenyi, Kossuth ajánlásával. Csakhogy Széchenyi végül is őrült volt, meg olvastam a naplóját is, hát, nem tudom. Vagy Kossuth, de ő meg logice elismerte, hogy nem ő a legnagyobb magyar. Utánuk meg zűrzavar, kutatgattam emlékeim közt, ki is lehet makulátlan, olyan igazi, mint az Üllői út túloldalán a pék, aki azt mondta magáról, „Albán. Száz százalék albán”, csak persze nem albán, hanem magyar, és makulátlanságában a legnagyobb.
És akkor felgörgettem, amit addig írtam, és megvilágosodtam, hogy ez a szemüveg esete, amit az ember mindenhol keres, csak a homlokán nem; megvilágosodtam.
Igen, Demeter Szilárd.
D. W. G. Sebald
Dietrich Winfried Georg Sebald, bár lehet, ez a D. nem a nevéhez tartozik, csak a C. utáni betű a felsorolásban. Sebald német író, nyilván mindenben megfelel a német íróság meghatározásának. Egy technikai probléma miatt kellett megidéznem: nagyon nehéz lenne Demeter Szilárdról kis, íróasztalra helyezhető szobrocskát beszerezni. Lehet persze, hogy van már, nem járok be a PIM-be.
Sebald Austerlitzének az elején van egy leírás, nagyon tetszett nekem, az antwerpeni állatkert Nocturamájában állapítja meg, hogy a sötétséget fürkésző állati szemek egyes festők és filozófusok tekintetére emlékeztetnek. Kép is volt, Wittgensteint felismertem, bár tényleg csak a szemei látszottak.
Ez a megoldás!
E.
A + B + C + D = E
Kerestem tehát egy képet Demeter Szilárdról, kivágtam a szemét, persze csak képletesen, kinyomtattam, és most itt van a monitor tetején.
És már ezt az utolsó bekezdést is e tekintet segítő súlya alatt írtam.
Eddig jók a tapasztalataim, csak ajánlani tudom a módszert, tisztelettel.
Archibald Tatum további írásai ITT olvashatók:
http://valogatatlanmondolatok.blogspot.hu/
*
Eredeti megjelenés dátuma: 2020.02.21.
*
