Szerző cikkei:

AZ ÉRZELMEK TÖRVÉNYEI

L. A.-nak Tekintsünk egy téglát. A tégla egy rögzített vonatkoztatási rendszerhez (például egy teremhez) képest nyugalomban van. Békésen szunyókál, nem megy sehova, ráér. Úgy tetszik, mintha már sosem mozdulna el onnan, mintha képes lenne az örökkévalóságig ott lenni. Nyugalomban. És ha végképp szeretnénk leegyszerűsíteni a dolgokat, akkor ez így is van, így is volt és […]

Tovább »

 
 

ABLAKVILÁGOK

Mintha egy mozaikot látnék. Folyton változik. Mintája olykor szabálytalan, olykor váratlanul szabályossá válik. Egyszerű minták, hisz’ csak fény és sötét váltakozásából adódnak. Esténként minden egyes ablakhoz tartozik egy ilyen állapot: csak két eset lehetséges. Ad-e fényt lámpa vagy nem? Világ van a szobában, avagy sötét…? Mindez mélyebb üzenetet is közvetítene, de azt megfejteni nem tudom. […]

Tovább »

 
 

ÖNMAGUNK VALÓSÁGA

– Hogy vagy? – kérdezik. Jól… – hangzik a válasz. – Biztos? – kérdez ismét, mert nem hisz neki. Hogyne, mi baj lehetne? – próbálja megnyugtatni. – Ne hazudj nekem, látom rajtad. – Erre már másféle válasz érkezik: sírásban tör ki. Fák között lépdel, minden fa egyforma. Telepített erdő, viszonylag fiatal egyedekkel. Senki sem tudja pontosan, merre jár, még […]

Tovább »

 
 

KÖNNYEK KÖZÖTT

Ha egyszer elindul, úgy tetszhet, sosem apad el. Megállíthatatlanul, elemi erővel tör ki lelkünknek tükréből, felszínre hozva mindazt, amit oly gondosan temettünk el amaddig. Érzünk. Érezzük a fájdalmat, a hiányt, a betölthetetlen űrt. A kilátástalanságot, a reménytelenséget. De érezzük a kezet is, mely vigasztal – és úgy kapaszkodunk bele, mint az utolsó mentsvárba. Még mindig […]

Tovább »

 
 

HATÁRIAK | MEZŐGYÁN

Komoly kihívásként élheti meg az ember, ha időről-időre ki kell lépnie a komfortzónájából. Még egy kéthetes nyaralás alkalmával is gyakran előfordul, hogy valaki belefárad a pihenésbe, és szinte pánikszerűen menekül hazafelé, jól megszokott környezetébe. De vajon hogyan éli meg az ember, ha ez a kis „kiruccanás” évekre szól…? Budapesttől 264 km-re található Mezőgyán: a Kis-Sárrét […]

Tovább »

 
 

AZT HISSZÜK, HOGY VAN IDŐNK

Ki tudja miért, de bezártak minket. A térbe és az időbe egyaránt. Szabadnak gondoljuk magunkat, hiszen elvileg oda és akkor megyünk, amikor csak kedvünk tartja. De ez csak a látszat. Valójában mindannyiunkat körülvesz egy láthatatlan – vagy épp látható – kerítés, fal, és az időnk sem végtelen. Mégis, sokszor úgy élünk, mintha annyira ráérnénk. És […]

Tovább »