Ha az ember fellapoz egy települési névlistát, találhat benne érdekes, furcsa, meghökkentő neveket. Rásolysápberencs, Gyökérkút, Pornóapáti, Chernelházadamonya vagy Rinyaújnép — hogy csak a kedvenceket említsem. Több helyütt jártam is, ám Rém neve kb. egy évvel ezelőttig nekem is ismeretlen volt. Egy helyi srác azonban tevékenyen vesz részt abban, hogy a Bajától 22 km-re K-re fekvő kis falu neve közismertté váljon.

Nasz Dániel felnőtt élete saját bevallása szerint kissé nehézkesen indult. Kiváló nevelést kapott, mégis, középiskolásként egy időre letért a helyes útról. Úgy vélekedett, „övé az egész világ”; megesett, hogy egy jól sikerült este után nem talált haza.

Miért indítom Dani történetét azzal, hogy hogyan csúszott ki majdnem a lába alól a talaj? Mert ő ékes példája annak, hogyan lehet talpra állni. Úgy döntött, egy 1000 Ft-os mikrofonnal és egy 3000 Ft-os kamerával nekivág a YouTube-os világnak, és olyan üzeneteket kezd el közvetíteni, mint, hogy segítsünk másokon, szeressük egymást és hasonló, „elcsépelt” frázisok. De valóban elcsépeltek ezek? Nasz Dani munkássága azt mutatja: úgy tűnik, annyira nem is.

Nasz Dániel vagyok, április 11-én töltöttem be a 25. életévemet. Baján születtem, ott is végeztem el az iskoláimat. Van egy érettségim és egy logisztikai ügyintéző szakmám. Ezt két éves OKJ-s képzésen szereztem meg. A mostani foglalkozásomat egyéni vállalkozóként végzem (…) lassan kilenc éve.

De mi ez a foglalkozás? Nos, nem logisztikai ügyintéző, hanem YouTube-videós. Hogy ez nem foglalkozás? Persze, hogy nem. Azaz, hogy… mégis. Csak sokan nem tartják annak. A vélemények azonban nem mindig fednek át a tényekkel: Dani hivatalosan 631102-es TEÁOR-szám alatt internetes hirdetési felület webgazda általi értékesítését végzi.  Szinte minden nap egy-egy 10-15 perces videót tesz fel, illetve heti hatszor az online világban élő streamen játszik és tartja a kapcsolatot közönségével. A célközönség tehát egyértelműen a fiatalok: az online önmegvalósítást pedig az idősebbek nehezen tudják hova tenni.

Amikor elkezdtem, 16 éves voltam. Nagyon sokáig nem tudták ezt hova tenni, nem is akarták nagyon elfogadni. Sőt, sokszor azért nem is jártam be iskolába, mert [emiatt] piszkáltak a diáktársaim. Sőt, még sajnos egy-két tanár is. De persze ott a másik véglet, hogy sok tanár barátom lett és támogatott, és segített a fejlődésemben. Négy év után, amikor megjött az első YouTube-fizetés, akkor kezdett el derengeni nekik, hogy ebből még pénzt is csinálni? Lehet pénzt is keresni? Elkezdtek érdeklődni iránta az emberek… 

Tehát a YouTube fizet. De csak akkor, ha van elég néző és kattintás. Daninak egyik sem volt meg, négy éven keresztül. Ennyi időbe tellett, mire kiépült a rendszeres nézőtábor. Dani azt mondja, az, hogy a cég fizet a tartalomgyártóknak, „ma már teljesen elfogadott”, de az ún. donate még nem. Ez az önkéntes felajánlást jelenti, azaz a nézők támogathatják a videóst tevékenységében bizonyos egyszeri vagy rendszeres pénzösszeggel.

De miért érdekes Nasz Dani csatornája, amikor manapság több videós van, mint égen a csillag?

Egyszer bementünk egy házba [a családommal], ahol csak egy gyertyával világítottak, egy kályha volt bent és egy ágy. Akkor fogadtam meg gyerekként, hogy ha nekem lesz lehetőségem, akkor minél több embernek szeretnék segíteni. (…) A komolyabb hangvételű videókat szeretem nagyon. (…) Ezeknek nagyon mély mondanivalójuk van. Értékeljük a másikat, szeressük egymást, figyeljünk oda embertársainkra. Én ezt szeretném közvetíteni az emberek felé…

A képernyőn keresztül megismerhetjük a családot is, amelynek tagjai szintén rendszeresen szerepelnek. Egy falusi család mindennapjaiba nyerhetünk betekintést: a két öcskös, az egyetemista nővér, Anya és Apa, a Nagyapa, a menyasszony, a barátok, a kutya, a macska, a kakasok és még ki tudja, mi minden. 

Egyre több videós bevonja [a családját is]. Amikor 16 évesen elkezdtem, ez még nem volt eszemben. Akkor az öcséim még kicsik voltak. [Később] elkezdtünk hülyéskedni, bevontam őket is a videózásba. Ők velem és a csatornával együtt nőttek fel. De odafigyelünk rájuk, természetesen felhívjuk a figyelmüket ennek veszélyeire. Nem minden ember szeret minket, ezt el kell fogadni. Én is elfogadtam.

A nézők szeretik a témaválasztásokat, a családi vlogokat. Például most anyukámmal tettem fel egy videót, ami az online oktatásról szól. Teljesen támogatnak, szeretnek szerepelni. A srácoknak természetesen szoktam zsebpénzt is adni, hogy ha segítenek, vagy veszek nekik egy csokit a boltban. Ők is élvezik és szeretik csinálni ezt az egészet. Most már a menyasszonyom is szokott néha szerepelni. Szerintem fantasztikus dolgokat tudunk összehozni így együtt. De igen, (…) vannak veszélyei: kaptam pár olyan e-mailt — még videót is csináltam róla –, amiben elég durva dolgokat írtak. A srácokat fel kellett készíteni erre. De hát így fognak megerősödni, nem lesznek olyan nyámnyilák, mint a bátyjuk 16 évesen… (nevet).

A koncepció jószerivel a humorra épül. A videók többsége vidám, élettel teli: a srácok ugratják, megviccelik egymást, nem egymáson, hanem egymással nevetnek, de úgy, hogy egész Rém tőlük zeng. Szitkomokat vesznek fel nagyon is hétköznapi példákkal: testvérek közötti konfliktusok, a reggeli ébredés nehézségei, különbségek a falusi és városi életmód között és még sorolhatnám.

Nagyon sokszor ki szokták hangsúlyozni, hogy szeretik azt, hogy családcentrikus vagyok, (…) illetve, hogy nem beszélek csúnyán (…). Nem mindegy az, hogy mit mutatunk, és mit mondunk egy videóban.

Amikor elkezdtem a videózást, szerettem a középiskolában is a középpontban lenni. Szerettem szórakoztatni az embereket. Szerettem nekik segíteni, megnevettetni őket, és ez volt a célom a videózással is.

Tervezni nem szoktam. Nagyon szeretek improvizálni. Például a mai (az interjú felvétele idején — a Szerk.)  videó [témáját] kitaláltuk 2-3 nappal ezelőtt, de általában én, amikor felkelek, akkor szoktam kitalálni az aznapit. Vagy, hogy ha tudom, hogy megyünk kirándulni, akkor abból lesz videó. (…) [Jelenleg] kb. 2200 videó található a csatornámon…

Szórakoztatni akar, ami szemlátomást sikerül is neki. Negatív konnotáció nélkül a bohócdoktorok jutnak eszembe, akik nevetéssel gyógyítanak kórházban fekvő beteg gyermekeket. Különösen igaz ez rá annak tükrében, hogy otthonukban látogat meg rossz állapotban lévő gyermekeket, és próbálja jobb kedvre deríteni őket. Gyakran pedig a fizetése jelentős részével is támogatja a családot. Ez az élete, a videózás számára nem munka, hanem szórakozás.

Ez nem teher, ez az én szórakozásom. (…) A Maslow-piramis tetején az önmegvalósítás van. Önmagamat adhatom. Szeretem az embereket, szeretek velük kommunikálni, és jól érzem magam. Szeretek videót csinálni, vágni. Nem az van, hogy bemész egy munkahelyre, és „jaj, már megint ezt kell csinálni”, hanem ezt élvezi az ember. De vannak nehéz napok, van, amikor szomorú vagyok, van, amikor nincs kedvem, akkor jön egy-két nap szünet és újra feltöltődöm.

Ha 1000 emberből csak egy mondja azt, hogy én a Nasz Dani hatására segítettem másoknak, akkor már megérte. A való életben is így élem az életemet, a faluban is szoktam segíteni, akinek tudok, nem szoktam kérdezni, mire kell a pénz. De én ilyen vagyok, nem csak azért mondom ezeket, hogy nézettséget szerezzek, hanem azért, mert ez jó, és szeretném, ha más is segítene az embertársainak. De sajnos olyan emberek is megtalálnak emiatt, akik átvernek… 

Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik — tartja a mondás. Persze Danit is érik jogos és jogtalan kritikák, amelyeket olykor nehéz feldolgoznia. Nemrégiben sikerült szert tenni egy új autóra, ezt a hírt pedig megosztotta közönségével is. E megosztással némiképp megosztotta magát a közönséget is.

Aki ismer engem, nem irigyelte tőlem, sőt, nagyon örült, hogy elértem ezt az álmomat is. Ha küzdünk és a nulláról indulunk, akkor is el tudjuk érni a céljainkat. De igen, megosztó volt, mert olyanok is látták a videót, akik nem ismernek, és nem tudták hova tenni ezt az autóvásárlást. Kaptam kritikát, és ez meg is viselt egy kicsit, mert nem számítottam arra, hogy ennyit fogok kapni mostanában. Ilyen kis mimóza-lelkű gyerek vagyok… (nevet). Könnyen magamra tudok venni mindent. A menyasszonyomnak is most lett meg a KRESZ-vizsgája, jövő héten kezd vezetni. Szeretném megteremteni a családalapításhoz kapcsolódó feltételeket…

Egyre jobban azt veszem észre, hogy a tökéletességet mutatják az emberek. A valódi értékeket pedig elfelejtik. Nem minden a szépség, a külső… igenis, a valódi értékekre is figyeljünk oda!

Dani egyszerre spontán és céltudatos. Egyet szeretne: jó ember lenni. És szeretné, ha mások is azok lennének.