„Butt” – mint Butnaru –, mondta, de művésznévnek nagyon találó. Anca Butnaru: Anka Butt. Már nem tudok, hogy megszabadulni tőle. – Találj neki egy teológiai értelmezést! – próbáltam körbejárni. Az „Ankabut” arabul „pókot” jelent, egy fontos szurának a címe, a Korán egyik fejezetéből: Ankabut – A Pók. Az arab nyelvben a pók nőnemű…

A pók tehát automatikusan egy pókasszony.
–  Igen, már látom milyen ártó jelentése lesz. Pókasszony, aki elkap, megmérgez, felfal. Épp ellenkezőleg: a törékenységről szól. Azt áll a Koránban, hogy a legtörékenyebb és legilluzórikusabb védelem: a pók hálója.
Szemei megtelnek könnyel.
Hogyan kerültél a pornóhálózatba? – kérdem.
Ma már nem lényeges – válaszolja. Letörölhetetlen. Nem is számoltam, hány filmes felvételen szerepeltem.
Eldobja a cigarettát.
Nem is beszéltem angolul. Amikor a rövidebb „Butt” nevet ajánlották, úgy találtam, hogy jó a hangzása.
Ilyen pillanatokban, csak lapos gondolatok jutottak eszembe. Rámnéz, továbbra is könnyes szemekkel, de nedvessége elmosódott.
–  A kurvák is emberek, tudod? Megtettem minden borzalmat, de megőriztem a kislány lelkemet.
Tudom, hogy a kurvák is emberek. Nézz rám: annyi élet óta, amióta az újságírót játszom, tanultam valamicskét a szégyentelenségről.
Megfogom a kezét
Köszönöm, hogy segítesz! – mondom.
Az ágyban apám horkolva alszik.
Amikor belépünk, nehézkesen felénk fordítja a fejét. Torzult arccal mosolyog.
Hát elhoztad őt?
Nehezen, tátongva ejti ki a szavakat, melléből horkantások törnek fel.
Nem akartam meghalni, amíg nem látlak eljegyezve.
Színésznő – mondom szelíden. – Anca a neve.
Ah, ah… Ez jó, ez jó… Színésznő… Egy értelmiségi, igen. Mit olvas most kisasszony?
A Koránt –, mondom. Miközben hozzád jöttünk, a Koránról beszélgettünk. Elmeséltem neki, hogyan tanitottál te kiskoromban, az összes vallás és kultúra dolgaira. Ma épp a Pók Szuráról beszéltem vele.
– „Al-Ankabut” – hörgi.
Ankabut, igen. A ház és a törékenység, s miként ragad el minket, és sodorhat el egyetlen szellő.Örülök. – hunyorog. – Örülök, hogy találtál te is egy neked való nőt.
Anca felzaklatva hagyja el a szobát, feltartóztathatatlanul sír.
Még érzékeny is! – fújja apám. – Fuss utána! Hallgasd meg a tanácsom, ne hagyd el, ahogy eddig tetted! Az ilyen asszonyok ritkák.
Kint Anca sírástól felduzzadt szemekkel kérdi:
Mit mondott? – csuklik.
Azt, hogy vigyelek el egy étterembe és köszönjem meg a komédiát. Soha sem tudtam becsapni apámat.

(Fordította: Turós Margaréta)