Amikor Nagyatádon katona voltam, emlékszem, néha eljött a hadosztályparancsnok körletszemlére. Ilyenkor indult be igazán a laktanya apparátusa.

A laktanyaparancsnok utasítására többször felsepertük az udvart, mindennek ragyognia kellett. A körleteknek, az étkezőnek, a fegyvereknek, a tankoknak. Utóbbiakat, a látszat kedvéért gázolajjal kellett bekennünk, ami egyébként egy riadó esetén rendkívül baleset veszélyes lehet, ha azt vesszük, hogy a tankok belsejébe való bejutáshoz először meg kell mászni a csúszós felületeket. Ilyenkor persze, az ellenőrzések alkalmával mindent rendben találtak. A hadosztályparancsnok megveregette a laktanyaparancsnok csapott vállait és két pofa sör után mosolyogva távozott. Aztán néhány héttel a szemle után az ÜTI (a laktanya ügyeletes tisztje) riadót rendelt el.
Csúszkáltunk a tankokon, alig tudtunk bemászni a lőrésekbe. A harckocsi zászlóalj tizenhárom tankjából ráadásul összesen három indult be elsőre. Hozzáteszem, Nagyatád ún. „első lépcsős laktanya” volt – mivel közel esett a nyugati határhoz -, ami fokozott harckészültséget jelentett a gonosz imperialistákkal szemben.

Minden T-55-ös gyönyörűen fénylett a hajnali lámpafényben. Fenn tartottuk a látszatot és fenntartjuk a látszatot. Hagyomány. Magyarországon jól működtek a dolgok és mind a mai napig jól működnek. Szárnyal a gazdaság a 90%-ban kormány közeli kezekben lévő média sajtó, TV-csatornák, rádiók szerint.
Rend van, az utcákon nincsenek hajléktalanok, talán soha nem is voltak. Hogyan is lehetnének egy olyan országban, ahol ilyen mértékben csökken a munkanélküliség itt, „a lehetőségek országában”?
A tankok fénylenek, de a motor rohad, ömlik belőle az olaj, a hűtővíz, az üzemanyag. Sebaj.
Hiszen minél több gázolaj folyik ki, annál több anyaggal lehet fényesíteni. Minél nagyobb tömegek szegényednek el, annál kiszolgáltatottabbak lesznek és minél kiszolgáltatottabbak, annál inkább hadra foghatók lesznek. A hierarchikus berendezkedés része a diktatúrának.

Az ország fénylik, a társadalom 35%-a létminimum alatt él. Ha neked kicsit is több van, akkor már jóval felettem állsz. Megyek a tömegek után, akik a kitaszítottságom, kiszolgáltatottságomat saját érdemeimnek tudják be. Lassan elhiszem, hogy én vagyok a hibás, én, a saját életem kovácsa, ott, ahol szépülnek és fénylenek a terek, ahol rend van, tisztaság és fegyelem, mert nem alhatok a padon, kint a Blaha Lujza téren.
A gázolaj szaga napról napra, egyre csak erősödik az orromban