ZSURNÁLHÜPPÖGŐ

Lacikonyhából áradó zsírszagban, Zámbó Jimmy-feldolgozások hallgatása közepette repi-ajiért és korábbi lapszámokért sorban álló 40+-osok – hozzávetőleg ez szűrődött le számomra a szombati Sajtófesztiválról, mely misszióját aligha teljesíthette. 90-es évek vurstli hangulata. De vajon a nyomtatott sajtó felett is eljárt az idő?!

Már ennek a fénye sem a régi…

Előrebocsátom, bár exkuzálásra – s ez a későbbiekben kiderül – nincs okom: abszolút nyomtatott sajtó-párti vagyok! Én még szerencsére akkor tanultam a szakmát, amikor a nyomtatott sajtónak jóval nagyobb presztízse volt, mint manapság. Amikor még 200 ezres eladást bőven tudott produkálni a legnagyobb politikai napilap. Amikor még sikk volt a nyomtatott sajtóban dolgozni. Amikor még a hír valóban hír volt, amit igazi(!) újságírók írtak. Amikor még volt felvétel a szerkesztőségekbe. Szóval: én máig őrzöm elkötelezettségem a print média iránt – a következő véleménynek tehát önmagában semmi köze a nyomtatott sajtóhoz. Mint ahogyan a Magyar Lapkiadók Egyesülete rendezvényének sem volt sok köze a „nyomtatott sajtó ünnepéhez”…

A 90-es évek közepét idéző sajtofesztival.hu honlap már nem sok jót jövendöl, de ne ítéljünk hirtelen (s előre), uzsgyi, szombat délután a Vörösmarty térre! A hömpölygő turistacsoportokon viszonylag hamar átverekedve megleltem MTI-s újságíró barátomat, hogy aztán bebarangoljunk a standokat. A szokásos étel- és italpultokon kívül Buci Maci Játszóház, bankos pavilonok, és a lapkiadók bódéi sorakoztak, melyek a tér egyharmadát foglalhatták el. A nagy, s ma is több lapot kiadó cégeken (Sanoma, Ringier, PLT, stb.) kívül kisebbek (melyek lapjainak példányszáma gyakorta a statisztikai hibahatárt sem tudja átugrani) is helyet kaptak. De hogy minek…?

Szinte üres Ringier-s pult

Reménykedtem, hogy a kiadók nem csak „lejárt szavatosságú”, egy-két hónappal korábbi lapokat osztogatnak. Ebben is tévedtem sajnos, mint hogy abbéli reményem is szertefoszlott, hogy a népek nem logózott nyakba akasztóért, repi-tollért és egyéb haszontalanságért állnak sorba perceket a standok előtt. Igazi, élő közönségtalálkozó pedig nemigen volt – ottlétünk alatt kevés közismert újságíróval, főszerkesztővel találkoztam.

Nem is tehettem volna – hangozhatna egy szervezői tromf –, hiszen 4-kor már véget ért a „főszerkesztők órája a kiállítói standoknál” című, apró intermezzónak betudható, csupán egyórás program, mi pedig csak az idő tájt érkeztünk. Előtte és utána fellépett a Buborék Együttes, volt bohócműsor és „zene CD-ről”, Wolf Kati műsora, ottlétünk alatt pedig Zámbó Jimmy egy-két nótájának átdolgozására sirathattuk a rendezvényt.

Persze nem csak a rendezvényt magát sirathattuk; egy megátalkodott nyomtatott sajtós újságíró a Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség (MATESZ) friss első negyedéves adatai miatt is hüppöghetett. A Napi Gazdaság által idézett adatsor szerint minden lényeges nyomtatott lap veszített példányszámából (ez persze nem föltétlen jelent olvasóvesztést is). A Népszabadságból kevesebb, mint 60 ezret vettek (a tavaly utolsó negyedévi 62 ezerhez képest), a Magyar Nemzetből – ugyanannyit veszítve – 42 800 példányt talált gazdára naponta, sőt még a bulvárlapok is csökkenő eladásokról számolhattak be. Mennyivel kellemesebb volt 10 évvel ezelőtt nézegetni a MATESZ adatsorát: Népszabadság – 197 ezer, Magyar Nemzet – 85 ezer, HVG – 114 ezer (a mai 55 ezerrel szemben), Blikk – 187 ezer (ma 167 ezer). Abban talán minden sajtómunkás egyetért, hogy a nyomtatott sajtó fénykorának vége, de én korántsem ülnék tort e médiatípus felett.

– Van még nyakba akasztó, tessék a nyakba akasztóóót!

Mint ahogyan – gondolom – a Sajtófesztiválon részt vevők sem gondolták ezt, mégis a fiatal célcsoport hiánya egyre öregedő olvasói réteget mutatott. Láthatóan kevés volt a fiatal: zömében 40+-osok kóvályogtak a téren. A korzózás idejével pedig egyenes arányban nőtt az emberek által cipelt lapok magassága; volt, aki alig bírta tartani a laphegyet.

Ottlétünk alatt az egyetlen szakmai program a Sanoma standjánál V. Kulcsár Ildikó Nők Lapjás újságíró beszélgetése volt – őt is csak maroknyian hallgatták. Persze egy-két komolyabb lap állítólag kivezényelte munkatársait, s volt még egy-egy kerekasztal beszélgetés, de az egész rendezvény korántsem volt méltó missziójához: „tudatosítani az emberekben a lapolvasás fontosságát, hangsúlyozni előnyeit, emelni a rangját, javítani a lapok megbecsültségét, ösztönözni az olvasás kultúráját.”

Sör- és virsli szagban, Jimmy-slágerekre, repi-toll osztogatás közepette ezt nem is lehet elérni…

Author: Bognár Gergely

Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán (BKF) végezte. Pr-szakmai gyakornoki időszakát a Comprad Kommunikációs Ügynökségnél töltötte, ahol később pr-asszisztensként, pr-tanácsadóként, majd projektvezető pr-tanácsadóként segítette – összesen hat évig –, több mint másfél tucat hazai és nemzetközi ügyfél kommunikációját. Két évig a Nézőpont Intézet cégcsoportjának kommunikációs igazgatójaként tevékenykedett, majd a Young&Partners senior stratégiai pr-tanácsadójaként és fejlesztő trénereként dolgozott, később a cég pr-vezetője lett. Jelenleg a NEST Communications pr- és tréning vezetője. A PR Herald vezető szerkesztőként jegyzi „A hazai pr-szakma arcképcsarnoka” című digitális portrékötetet. Kapcsolat: gergelybognar@gmail.com

Vélemény, hozzászólás?