Lehetőséget kaptam az Egyiptomi Legfelsőbb Régészeti Tanácstól, hogy ásatást folytathassak a thébai nyugati parti nemesi temetőben. A választás a 344-es sírra esett. A munkát azonban pénzhiány miatt csak 2010-ben tudtuk elkezdeni a Horus Alapítvány és a Vámbéry Ármin Keleti Szabadegyetem támogatásával.
A sírt még soha nem tárták fel, a benne lévő ábrázolásokat W. F. M. Petrie és H. Gauthier írta le 1906-ban és 1908-ban, Petrie lerajzolta és publikálta az ún. „mérlegelési jelenetet” (Halottak Könyve 125. fejezet, a halott megmérettetése Ozirisz és bírósága előtt), valamint a hordszéken Hórusz alakjában megjelenő, istenné vált I. Amenhotep fáraót és anyját, az isteni Jahmesz Nofertarit. Az olvasható szövegeket Gauthier jegyezte le.
Ahmed Fakhry 1938-ban már nem jutott be a sírba, mert bejáratát hatalmas kőtömbökkel zárták el. Ettől kezdve az évtizedek során több méter magas törmelék rakódott rá, sőt, oly annyira elfelejtették hol van, hogy a sírudvarba, ahol még 2 másik sír is található a 18. és 19. dinasztia korából, a TT 344 bejárata fölötti törmeléken jártak le. A helyi Régészeti Hivatal sem tudta, pontosan meghatározni a sír helyét. Nekünk sikerült megtalálnunk és eltakarítottuk a törmeléket a bejárat elől.
A 3 m magas kavicsos homokot eltávolítva kibontottuk a hozzá vezető lépcsősort. A bejáratot valóban nagyméretű kőtömbök fedték. Ezek lebontása után még agyaggal is betapasztották. Erre azért volt szükség, mert a 20. sz. elején még nem zárták le fémajtókkal a sírokat, amit a sírrablók ki is használtak: több freskót vágtak ki a nemesi temetőben és adtak el a feketepiacon.
Miután munkásaink kibontották az agyag tapasztás felső részét, izgatottan pillantottam be a nyíláson: Carterre gondoltam, arra az érzésre, amit ő élhetett át a Tutanhamon sír kinyitásakor. A két dolog közel sem azonos értékű, hiszen az egyik egy királysír sok arannyal és kinccsel, a másik pedig egy nemes, Piay közepes méretű sírja, amit a többihez hasonlóan már az ókorban kiraboltak. Amikor kollégáim izgatottan kérdezték: mit látok? „- Csodálatos dolgokat”– feleltem.
Felemelő érzés volt a tudat, hogy nagy egyiptológusok nyomában lépkedünk. Egyikük világításhoz használt gyertyacsonkját is megtaláltuk, amit a 20 század elején világítás hiányában a sír tanulmányozásához használt. A munkások nagy „haflát” (ünneplést) csaptak örömükben, énekeltek, táncoltak és tapsoltak. Rendkívüli pillanat volt!
A sír tulajdonosa: Piay a 19. dinasztia végén, a 20. dinasztia elején élt királyi írnok, I. Amenhotep „csordáinak felügyelője és Amon nyájainak írnoka” volt. Felesége: Ta-weret „a ház úrnője és Amon énekesnője” címet viselte. I. Amenhotepet – Deir el-Medina munkástelepének alapítóját -, Piay korában már istenként tisztelték. A sírban kétszer ábrázolták anyjával, a szintén isteni tiszteletben részesített Jahmesz Nofertarival együtt. Különösen érdekes az a jelenet, ahol a fáraó sólyomként, fején napkoronggal jelenik meg.
A sír alaprajza jellegzetesen új-birodalmi, ún. „T alakú sír”. Egy rövid folyosó visz a rá merőlegesen elhelyezkedő téglalap formájú I. terembe. A folyosó mindkét oldalán Piay és felesége köszönti Ré-Harahtyt, a felkelő napistent és Amont, a világmindenség urát, az istenek királyát. Keleti oldalán egy későbbi, valószínűleg a 26. dinasztia idején vájt oldalkamrát találtunk tele törmelékkel. Sajnos, ezt a mészkőfal repedései miatt (biztonsági okokból) le kellett zárni, de optimista lévén, remélem, ha megtaláltuk a megoldást a fal megerősítésére, kibonthatjuk az itt lévő aknát. Az I. teremben a szokásos áldozati jeleneteken kívül a Halottak Könyve egyes fejezeteit is felfestették (például a 125. fejezetet), melyen a halott megjelenik Ozirisz Bírósága előtt, hogy igaz szívvel élt-e, s bejuthat-e a túlvilágra, valamint a 17. fejezetet a naphimnusszal. Az ún. „HK vignettákat” gyakran szöveg nélkül vitték fel a falakra, elnagyolt, sietős formában, ami arra utal, hogy Piay a sír befejezése előtt meghalt, ezért igyekeztek azt a temetésre befejezni. A terem északi, középső részén a szoborfülke mennyezetig megtelt törmelékkel. Amikor elkezdtük ennek kitisztítását, rájöttünk, hogy beszakadt a fülke mennyezete a ránehezedő 10-15 m magas törmelék súlyától. Kívülről meg kellett állítani a törmelék befolyását a sírba, és sajnos ezt is be kellett falaznunk. A külső tisztogatás nem várt eredménnyel járt: megtaláltuk sír fölé emelkedő agyagtégla piramidion alapját. A sír állapota az elmúlt több mint 100 év alatt nem romlott, mivel szerencsére senki nem háborgatta. A freskók ugyanabban az állapotban vannak, ahogy azt a két tudós leírta. Sajnos, mivel a sírt gyorsan készítették, a sziklafalakra a hagyományos vastag gipszstukkó helyett szalmával kevert agyagot tapasztottak az egyenetlenségek kiküszöbölésére, majd erre vékony, fehér stukkó réteget festettek, s ezután kerültek fel a falra színes, jelenetek. Az agyag azonban a kiszáradás után elvált a sziklától, a törmelékben számos festett faldarabot találtunk. A HK 125. fejezetből megtaláltuk Anubisz fejét is, aki Piayt Ozirisz elé vezette. Petrie rajzán már hiányzott. Később a restauráláskor a hiányzó, lehullott darabokat visszaillesztjük a helyére, most csak sürgősségi restaurálásra volt idő, a veszélyesen lógó, leesni akaró festett darabokat erősítettük a falhoz és a mennyezethez. A 2. szezonban teljesen ktisztítottuk a sírt. A keleti oldalon egy valószínűleg a Későkorban vágott bejáratra bukkantunk. Nagy reményekkel bontogattuk, hátha egy újabb temetkezési hely kerül elő, de egy befejezetlen járatot találtunk, szinte leletek nélkül. Az eredeti padlószint letisztításakor előkerült a sírkamra síraknája az I. terem keleti felében, amit feltehetően még soha nem bontottak ki. A nyugati rész déli falában egy szintén későkori barlangszerű üreget találtunk, feltehetően 3 aknával. A Legfelsőbb Régészeti Tanács helyi hivatalnokai nem engedélyezték itt a munkát, mivel az üreg szája megrepedt és veszélyesnek tűnt. A mérnökeink által javasolt alátámasztási módszert nem fogadták el, mindenképpen acélrudakat és egy acélrács beépítését szorgalmazták. Ez, amellett, hogy akadályozta volna a munka folytatását az üregen belül, veszélyes is volt, mert nem tudtuk letisztítani a felszínt a padlószintig, homokra pedig nem lehet acélrudakat állítani. Az amúgy is repedezett, gyenge minőségű mészkőfalakat a nekifeszített acéltartó összeroppantotta volna. Arról nem is beszélve, hogy horribilis összegbe került volna, ami nem állt a rendelkezésemre. De ha lett volna pénzem erre, akkor is visszakoztam volna, mert a célom a sír megmentése és nem lerombolása volt. Nagyon kemény harcot kellett folytatnom az igazamért, de sikerült. Az ásatás során azonosítottunk egy elfelejtett sírt is, melyről Petrie tett említést. Ez a 18. dinasztia korából származó befejezetlen sír Uszi írnok tulajdona volt. Az udvar tisztítása során megtaláltuk fekete gránit szobrának (jelenleg a Bristoli Múzeumban van) könyökét (a szobor a sírja előtti aknából került elő, a sírt még nem tárták fel). Sírkúpjai (a halott előkelő nevét és címeit tartalmazó égetett agyag kúp, amit a sír falában helyeztek el) az udvarról és Piay sírjának előteréből kerültek elő. Érdekes, hogy egyetlen sírkúp sem került elő Piay nevével. A tisztogatáskor felfedeztünk egy eddig ismeretlen sírrendszert is, amely legalább 4-5 egymásba nyíló sírból, teremből áll. Az is lehet, hogy több sírról van szó, ugyanis a mennyezetig érő törmelék miatt lehetetlen volt a teljes felderítés, szövegeket, ábrázolásokat sem találtunk. Ez a rendszer kapcsolódik Piay és Uszi sírjához is.
Az udvarról is elhordtuk a törmeléket, és megtaláltuk a sírudvar Keletre néző kapuját négy lépcsőfokkal. A kaput agyagtéglából építették, s Petrie szerint eredetileg Uszi számára készült. Némely agyagtéglába Ozirisz szimbólumát, a dzsed oszlopot (feltehetően Ozirisz hátgerincét szimbolizálja, tartósságot, maradandóságot jelent) pecsételték. A kapu előtti területet megtisztítva két újabb, szögletes szájú aknára bukkantunk. Ezek vagy késői temetkezések, vagy a sírok alapítási aknái voltak. Kibontásukra később kerül sor.
Az udvar keleti oldalának tisztításakor az udvar sziklafalát beburkoló agyagtégla falon egy vágatot fedeztünk fel. Egy hatalmas mészkőtömbökkel teli óriási üreg volt, északi oldalán agyagtéglával kibélelve. Még nem tudjuk, hogy sír volt-e vagy valami más.
Az udvar északnyugati részén, a sír délnyugati külső falánál egy újabb akna került elő. Lehetséges, hogy egy késői temetkezéshez tartozik.
Rengeteg leletet találtunk a mind az udvar, mind a TT 344 törmelékében: múmiapólyák, mumifikált testrészek a későbbi betemetkezésekből, festett fa és kartonázs koporsó darabok, festett új-birodalmi kerámiák, hieratikus feliratot tartalmazó osztrakonok, usébtik (halotti szobrocskák), sztélé töredék, számtalan festett faltöredék, ami remélhetőleg a restaurálás során visszakerülhet a falakra. A leletek feldolgozása folyamatban van.
Sajnos 2 éve anyagi fedezet hiányában nem tudtam folytatni a munkát. A beérkező 1 %-ok és a csekély magánadomány ezt nem tette lehetővé, pályázatokat pedig profilunknál fogva nem nyertünk. A sír az eddig kibontatlannak tűnő sírkamrával és a másodlagos temetkezési aknákkal sok lehetőséget és rejtélyt tartogat számunka.
Rendíthetetlen optimista vagyok, hogy hamarosan megtudhatjuk a titkokat.