Zavartan nézett körbe. Híres volt kiváló tájékozódó képességéről — most hirtelen mégsem tudta, hol van. Az agya kihagyott: nem volt képes összekapcsolni az épületeket rövid és hosszútávú emlékeivel. Elhitette tulajdonosával, hogy még soha életében nem látta.

A szerző felvétele

Kétségbe esett. Úgy döntött, megkérdez valakit, mert akárhogy erőlködött, képtelen volt rájönni, hol jár. Csak egy célja volt. Hazajutni. Valahogy…

— Elnézést kérek, tudja, hol vagyok?

— Ne haragudjon, kérem…

— Jó napot kívánok, tudja, hogy…

— Bocsánat, tudna segí…

Senkitől sem kapott választ. Az emberek elfordultak tőle. Rohantak. Rohantak, mint mindig. Meg sem hallgatták. Futottak az életük, az álmaik, a vágyaik után. Nem hitték el, hogy ez az ember azt sem tudja, hol van. Részeg? Drogos? Alkoholista? Akárhogy is, nyilván az ő hibája, nem érek én erre rá!

Más megoldáshoz kellett folyamodnia. De nem jutott eszébe semmi. Mégis mi történhetett?! Talán sosem tudjuk meg.

Sötétség borult elméjére. Ott állt egyedül. Aztán azt hallotta: Agria InterRégió vonat érkezik Egerből a 6. vágányra. Kérjük, a vágány mellett vigyázzanak! Ez meg mi volt? Ismerősnek hatott, mégsem tudta hova tenni. Agria… Agria… Agr… Emlékezz…

Aztán hirtelen egy kép és egy párbeszéd ugrott be neki.

— Elegem van belőled, hallani sem akarok rólad! Fel is út, le is út, vége!

— De drá…

— Nekem te ne drágámozzál! Ez volt az…

— Mindenki min…

— …utolsó csepp…

— …ket néz…

— … a pohárban!

Snitt. Ez volt az utolsó kép. A Keleti pályaudvar többé nem jelentett semmit. Kitörlődött. Olyan messze volt agya az emlékezéstől, mint Budapest Egertől.

— Uram, segíthetek? Jól van?

— Hol vagyok?

— A Keleti pályaudvaron.

— Az micsoda?

— Az emberek ide érkeznek a vonatokkal. Ért engem?

— Vonat…?!

— Nézze, azt hiszem, jobb, ha hívok egy orvost. Mi a neve?

— Sándor… Vagyis István… Vagyis… vagyis… Nem tudom…

— Semmi baj. Segítek magán.

A Szolnokról érkező Z60-as zónázó vonat előreláthatólag 10 percet… De akkora szemét volt, nem érted? És még neki… Figyelj drágám, tudnál hozni egy kenyeret hazafelé? Szia, ne haragudj, kések egy kicsit… Bocsánat, merre van a 24-es villamos?! 20 deka pogácsát kérnék! Jegyeket, bérleteket…

E mondatfoszlányokat hallotta, de számára egynek sem volt értelme. Mit csinál, kicsoda, miért? Mintha csak most jött volna e világra és még nem élt volna egy percet sem. Irigységet érzett: ők tudták, mit jelentenek e mondatok.

Kisvártatva beléptek a kórház ajtaján. A világ ismeretlenné vált előtte. De azt mondták neki: van remény.

Bárcsak tudta volna, mi az…