HISHAM MATAR: FÉRFIAK FÖLDJÉN

A neves angol-líbiai író első regényének eredeti, angol nyelvű kiadása 2006-ban jelent meg. 23 nyelvre fordították le, a Man Book Prize és a Guardian díjazottja. Magyar nyelven 2013-ban adta ki az Animus kiadó Tóth Tamás Boldizsár kiváló magyar fordításában.

A magyar kiadás (Forrás: Olvasó-bár)

Hisham Matar – Férfiak földjén c. regénye az egyik legmegrázóbb könyv, amit valaha olvastam. A történetet egyes szám első személyben mondja el a főszereplő, aki 9 éves kisfiúként él Kadhafi véres diktatúrájának országában. Az ő szemén keresztül látjuk, lelkén keresztül érezzük ezt a kegyetlen világot. Valami egészen felkavaró őszinteséggel, hatásvadászat nélkül ismerjük meg ennek a kisfiúnak, Szulejmánnak a szűkebb környezetét, a tájat, ami körülveszi, a tengert, ahol édesapjával fürdik, az Eperfa utcát, ahol él és az ott lakó embereket, mindenekelőtt a családját. Édesanyját, akit 14 évesen kényszerítettek férjhez, édesapját, aki tekintélyes és gazdag kereskedőből véresre vert, agyon kínzott és megtört rabbá válik, és az ismerősöket, barátokat: azokat, akik hisznek abban, hogy Líbia még lehet szabad ország, és a mindenhol leselkedő és fülelő árulókat, akik feladják őket. Beissza magát a mi zsigereinkbe is a félelem, ami átitatja a szerencsétlen „rettegő és húgyszagú” országot, és valamit megértünk abból, hogyan is válnak az emberek fanatizált szörnyekké, akik őrjöngve nézik végig egy futballstadionban a politikai fogoly, Szulejmán tanárának a felakasztását, rásegítve még azzal is, hogy a halott lábába kapaszkodva lógnak rajta.

A kisfiukat végül a szülei Egyiptomba, Kairóba menekítik. Soha többé nem látja viszont édesapját, aki egy újabb letartóztatás után szívrohamban fiatalon meghal. Átéljük, milyen számkivetetten, gyökértelenül a hazán kívül élni úgy, hogy tudja az ember, oda valószínűleg nem mehet vissza többé.

Továbbgondolva mindezt, megérthetjük, hogyan működik a totális diktatúra, milyen út vezet hozzá, és mivé válik egy nemzet ilyen légkörben. Olyannyira, hogy soha ne akarjunk ilyen országban élni.

E  könyv elolvasása után már senki nem gondolhat a „migránsokra” mint nyerészkedő, jobb életre vágyó emberekre, de úgy sem, mint csupa terrorista gazemberre. Meggyőződésem, hogy a modernkori népvándorlást – jobb szeretem ezt a szót a pejoratív „migráns” megnevezésnél – jórészt ezek a rettenetes körülmények indították el, és tartják ma is mozgásban, amit a diktatúrák, a háborúk, a földjeiken zajló terror teremt meg. Ez kényszeríti emberek tömegeit arra, hogy szívüknek kedves szülőföldjüket elhagyják, és megpróbáljanak új életet kezdeni – idegen, és sokszor ellenséges földön.

A könyv komoly irodalmi értéket is képvisel. Sajátosan szép szóképei, szófordulatai, a tájak, szituációk leírása az elkeserítő történet közben is élvezetet nyújtanak. A regényt 23 nyelvre fordították le, és a Man Book Prize és a Guardian díjazottja.

A SZERZŐRŐL

Hisham Matar 1970-ben született New Yorkban, líbiai szülők gyermekeként. Apja Líbia ENSZ delegációjának tagja volt. Hisham hároméves volt, mikor a család visszatért Tripoliba. Ott éltek kilencéves koráig, amikor menekülniük kellett, mivel a családfő a Kadhafi rezsim politikai üldözöttjévé vált. Ezután Kairóban élt tizenhat éves koráig, majd Londonba költözött, ahol építészmérnöki diplomát szerzett. Itt érte a hír, hogy édesapját elrabolták, és visszahurcolták Líbiába. Matar 2010-ben hallott utoljára róla, azt, hogy 2002-ben még élve látták.

Életrajzi regénye, a Visszatérés (The Return) 2017-ben Pulitzer díjat kapott. Esszéi rangos folyóiratokban jelennek meg (Asharq al-Awsat, The Independent, The Guardian, The Times, The New York Times).

Az író Londonban él és alkot. A Royal Society of Literature munkatársa, és a Columbia University professzora.

Author: Róbert Katalin

A magyar-francia tagozaton végzett középiskolai tanulmányok után a PSZF rendszerszervezői szakán szerzett diplomát. 2017-től több internetes kulturális magazin, folyóirat létrehozásában, működtetésében vett részt, és számos cikke jelent meg.

Vélemény, hozzászólás?