A SZEGÉNYSÉG FELSZÁMOLÁSÁNAK ÚTJA

A szegénység felszámolása többet követel a szociál- és gazdaságpolitika egyszerű módosításánál, bármennyire szakszerűen kidolgozott és kivitelezett intézkedésekről van szó. A szegénység kérdéskörének értelmezésére és megközelítési módjára vonatkozó nézeteink mélyreható újragondolása szükséges. Ez a központi vezérelv hatotta át a Bahá’í Nemzetközi Közösség képviselőjének beszédét az ENSZ Szociális Tanácsa 56. ülésének 2018. január 28-i megnyitóján.


Az emberiség közös léte szenvedi el azt, amikor valamely csoportja szomszédjaitól elhatárolódottan kizárólag saját jólétével törődik” – mondta Daniel Perell, a Baha’i Nemzetközi Közösség (BIC) képviselő és a Társadalmi Fejlesztés Bizottsága nem kormányzati szervezet elnöke New Yorkban a konferencia ülésének megnyitóján.
Ez egy olyan alapigazság, amelynek tagadása vezet a valamennyink számára jól ismert deformitásokhoz” – folytatta Mr. Perell. „Az önérdek a közjó rovására érvényesül. Elképesztő mértékű javak kerülnek felhalmozásra, aminek tükörképe az elfogadhatatlan méreteket öltő mélyszegénység.”
A Szociális Tanácsának 56. ülése, amely február 7-én zárult, a szegénység felszámolásának lehetséges stratégiáira összpontosította figyelmét. Számba vette szerteágazó vetületét ennek az igencsak összetett és súlyos ügynek, melybe beletartozik a nők és férfiak egyenjogúsága, a technológiai fejlődés nyújtotta új lehetőségek és potenciális veszélyforrások, a fogyatékkal élők esélyegyenlősége, és a befogadás kérdései is, de a család, a közösség és a fiatalság különleges szerepe is.
A Bahá’í Nemzetközi Közösség készített egy Nyilatkozatot a Bizottság számára, egészen újszerű gondolatváltást kezdeményezve. Ebben a Bizottság azon célkitűzésére utalva, miszerint szándéka a „szegénység felszámolása a közjót hozó fenntartható növekedés elérésének megteremtéséhez”, a Nyilatkozat összeállítói azt fogalmazzák meg, hogy „ez nem jelentheti önmagában az anyagi javakhoz való hozzáférés kiterjesztését, holott ez sem kis feladat. Inkább értelmezhető egy olyan folytonos erőfeszítésként, amely szerkezeti és társadalmi átalakulásra irányul eddig soha nem látott mértékben és ütemben, ami pedig megköveteli, hogy újfajta módokon értelmezzük az embert egyénként is és a társadalom egészét is.
A kezdeményezők kitérnek továbbá arra is, hogy milyen kihívást testesít meg az az általánosan elfogadott és fenntartott feltételezés, miszerint „a szegénység felszámolásának legfőbb akadálya a világon rendelkezésre álló erőforrások szűkössége”.
Az a közgondolkodásba beépült klisé, miszerint ’nincs elég pénz’, alapjaiban félrevezető a világ releváns valóságának tekintetében. A pénzügyi erőforrások egyre növekvő mértékben koncentrálódnak a társadalom bizonyos szegmenseinél.” – olvasható a BIC Nyilatkozatában. „A kihívás, így, nem a szűkösségben testesül meg, hanem sokkal inkább azokban a döntési választásokban és értékrendben, amely befolyásolja az erőforrások elosztását.”
Az anyagi erőforrások kérdésén túl a BIC Nyilatkozata kiemeli azt a hatalmas potenciált, ami az emberiségben rejlik ahhoz, hogy a világot átformálja és végérvényesen megoldja legfájóbb kihívásait. Ebbe az irányba történő elmozdulás ugyanakkor azt feltételezi, hogy a gondolkodás új paradigmái lépnek érvénybe, amelyekben minden ember helyet kap úgy számolva vele, mint bőséges képességekkel rendelkező erőforrással, amelyek révén hozzájárul a világ fejlődéséhez.
Sok más szervezet és egyén a Bizottság ülésén hasonlóképpen megkérdőjelezte azt a jelenleg fennálló ideológiai és cselekvési keretet, amely a szegénység felszámolását célozza. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egykori Főigazgatója és az ülés egyik vitaindító előadója például felszólalásában a tanácskozáson annak szükségességéről beszélt, hogy újragondoljuk a nyomorban élő emberekről alkotott képünket. „Az emberek tettrekészségének erősítése, bevonásuk a folyamatba nem lehet egy mechanikus ügylet, mert tiszteled az embereket, érted a méltóság és az emberi lét értékének abszolút elemi voltát” – mondta. „Ezek az emberek nem vesztették el emberi méltóságukat a helyzetük miatt, amibe kerültek, és egészen biztosan nem tekintik magukat statisztikai adatnak.”
Az eseményen Danell Perell – mint a Társadalmi Fejlesztési Bizottság elnöke – hozzászólásában azt mondta: „a Bizottság tevékenységében továbbra is hatalmas lehetőségek rejlenek. Örömömre szolgál, hogy a kormányzati és a civil társadalmi szervezetek azon tagjai közé tartozom, akik proaktívan keresnek új megoldási utakat és egyre erőteljesebben állnak ki a jelenlegi helyzet következményeinek tarthatatlansága ellen. A próbatételt az jelenti majd, hogy az ilyen párbeszédek milyen mértékben haladnak előre nemzetközi szinten, ám talán még ennél is fontosabb, hogy miként formálják át országos és helyi közösségi szinten az gondolkodásmódot és a cselekvési teret.”

Author: Gáspár Éva

Vélemény, hozzászólás?