Bencze Ildikó az erdélyi Székelyudvarhelyen született, ahol 1994-ben elvégezte a Tanítóképzőt, majd egy általános iskolában kezdett tanítani, ahol már az első években feltűnt számára, hogy a legtöbb diák súlyos tanulási nehézségekkel küszködik. A fiatal pedagógus ezekre a problémákra keresett megoldást, így talált rá a Dianetikára, az elme tudományára. Amikor a későbbiekben magánvállalkozó lett, továbbra is az oktatás maradt a hivatása, de közben is folyamatosan képezte magát a professzionális auditálások területén. Székelyudvarhelyen 1996-ban nyílt meg az első erdélyi Dianetika Központ, s megkezdődtek a tanfolyamok. Bencze Ildikó oktatóként segítette a résztvevőknek megérteni a tárgykörök anyagait. Ma már 22. éve alkalmazza azt a módszertant, amelynek során – szigorúan szabályozott eljárási rend keretei között –, főállású auditorként meghallgatja az embereket, és „jó időben feltett jó kérdések” alkalmazásával igyekszik megszabadítani a hozzá fordulókat fájdalmas múltbeli eseményeik hatásai alól.
– Mindennapos munkája során Ön a Dianetikát „az emberi elme működési tudományaként” használja, miközben a nemzetközi tudományos világ széles körben vitatott módszernek tartja. Egy alapvetően vallási gyakorlatot miért próbálnak az auditorok „alkalmazott tudományágként” elfogadtatni? Miért fontos az egyház számára a tudományos minősítés?
Bencze Ildikó: – Az Akadémiai Kiadó által megjelentetett Magyar Értelmező Kéziszótár meghatározása szerint a tudomány: „A természet, a társadalom és a gondolkodás összefüggéseiről szerzett igazolható, illetve bizonyítottnak tekintett ismeretek rendszere.” Ezt a meghatározást én személyesen eléggé tág körűnek tartom, hiszen megengedő olyan tudományosan nem igazolt ismeretkörökkel szemben, amelyek pusztán csak igaznak elfogadott alaptételekből indulnak ki. Szerintem a történelem nagy tévedései pontosan ilyen jellegű dolgok voltak, és az ilyenek miatt mentek volna máglyára a Galilei-k. Szerencsére a Dianetikával nem kerülhetünk ebbe a helyzetbe, hiszen maga a felfedező fogalmazta meg azt, hogy nem vitatott vagy vitatható alaptételekből indulunk ki, hanem a működőképességet tartjuk szem előtt, függetlenül attól, hogy az, ami működik, „tudományosan” mennyire bebizonyított, hogy nem működhet. Szerintem helyesebb kijelentés volna valami olyasmi, hogy a tudomány mai állása szerint ez így van, az meg nincs úgy. És ez mindig is így volt. A tudomány Kolumbusz előtti állása szerint nem volt még egy földrész nyugaton, de attól még felfedezték. A tudománynak meg kell engednie a felfedezéseket, máskülönben önmaga válik áltudománnyá. A Wikipédiában azt olvashatjuk, hogy „A tudomány a bennünket körülvevő világ megismerésére irányuló tevékenység és az e tevékenységek során szerzett igazolt (tesztelt vagy bizonyított) ismeretek gondolati rendszere. A tevékenységnek bárki által megismételhetőnek kell lennie és végeredményben azonos eredményre kell vezetnie ahhoz, hogy az eredményt tudományos eredménynek nevezhessük.”
Bár a Dianetika ennek a meghatározásnak megfelel, az auditorok részéről én sosem tapasztaltam ezt a hozzáállást, hogy bármilyen kategóriaként próbálnák elfogadtatni azt, amit a szerző maga az elme tudományának nevezett. Az auditorok auditálnak, és ez alatt azt a tevékenységet értem, hogy a Dianetika módszereit használják mások segítésére. Mivel az ember spirituális lény, ezért nem fogunk olyan eredményeket kapni, amelyek nem spirituálisak, ezt elég nehéz volna.
– L. Ron Hubbard szerint „a Dianetika létrehozása és felépítése az alábbi gondolkodók munkásságának köszönhető: Anaxagorasz, Thomas Paine, Arisztotelész, Thomas Jefferson, Szókratész, René Descartes, Platón, James Clerk Maxwell, Euklidész, Charcot, Lucretius, Herbert Spencer, Roger Bacon, William James, Francis Bacon, Sigmund Freud, Isaac Newton, van Leeuwenhoek, Joseph Thompson fregattkapitány, William A. White, Voltaire, Will Durant és Alfred Korzybski gróf.” Nem túl eklektikus ez a névsor Ön szerint?
B.I.: – Azok a gondolkodók, akik a felfedezés szellemiségében közelítenek meg területeket, birtokába kerülhetnek olyan igazságoknak, amelyeket használni lehet, függetlenül attól, hogy mi az a részterülete a világnak, amelyet kutatásuk célpontjaként kitűztek. Semmiben sem szeretném magam L. Ron Hubbardhoz mérni, mégis meg kell jegyeznem, hogy ha tőlem kérnének egy ilyen listát, hogy mely gondolkodók hatottak az életem alakulására, az a lista a fentinél valószínűleg jóval eklektikusabb lenne. Olyan neveket foglalna magában, mint Gy. Imre, aki a nagyapám volt, és G. Feri bácsi, akit személyesen nem ismertem, csak idézték néhány mondását, amelyek nagymértékben hatottak a gondolkodásomra, és akkor azonnal mellé tehetném dr. Semmelweis Ignácot, vagy Szent-Györgyi Albertet, és így folytathatnám.
– A Dianetika gyakorlói szerint a munkamódszerükkel legyőzhetők a nem kívánatos érzések, irracionális félelmek és pszichoszomatikus (lelki eredetű) betegségek. A munkája során a születés előtti események hatásait minden esetben meg tudta szüntetni? Előfordult, hogy ezeknek a problémáknak a leküzdése sikertelennek bizonyult?
B.I.: – Szükségesnek találom meghatározni az engram kifejezést, amennyiben a továbbiakban utalni szeretnénk a szóra. Hubbard felfedezése szerint úgy tekintjük, hogy két elme van: az egyik az analitikus elme, a másik a reaktív elme. Az analitikus elme az, amely a koordinációt és a gondolkodást végzi az organizmus számára. Ez az elme az értelem alapján működik. A reaktív elme reakciók alapján működik. Példának felhozhatnánk egy kisfiút, aki elesik, és beüti a fejét. Egy pillanatra öntudatlan. Miután feláll, azt hiheti, hogy teljesen emlékszik a vele történtekre. Ám van egy pillanat, amely el van záródva az öntudata elől. Ez a pillanat a reaktív elmébe épül, és engramnak nevezzük. Az engramokat tároló reaktív elme képes rá, hogy bizonyos cselekvéseivel kapcsolatban kényszerítse vagy gátolja az organizmust. Felvétel-szerűen elraktározza egy baleset részleteit, a balesetből eredő öntudatlanság során jelen lévő összes érzéklettel együtt. Amikor ezek az érzékletek később megjelennek a személy környezetében, a reaktív elme el fogja érni, hogy az illető reagáljon a számára veszélyesnek hitt helyzetre, és ez a reakció nem lesz analitikus, mivel a helyzet kiértékelése nélkül történik. Emiatt a személy irracionálisnak fog tűnni, és mi tagadás, sokszor tényleg az is. Az engram – ha egyszer a tartalma már restimulálódott, vagyis a környezetből jövő ingerek hatására újraéledt –, olyan korábban tapasztalt érzékletek újjá élését is ráerőlteti a személyre, amelyeket a személy az engram felvételének idején élt meg. A fenti példában lévő kisfiúnál ez megnyilvánulhatna indokolatlan szédülés vagy fejfájás formájában a sérülés helyén, egy sokkal későbbi időpontban.
L. Ron Hubbard a „Dianetika: A szellemi egészség modern tudománya” című könyvet 1950-ben publikálta. Ezen a ponton ő közzétette az addigi felfedezéseit ebben a témakörben. De nem állt meg a kutatás ezen a ponton. A módszerek kutatása 1978-ban fejeződött be, és akkor érte el a ma is leginkább használt formáját. Természetesen továbbra is működik a „prototípus-verzió”, és kedvére bárki megtanulhatja, sőt nagyon is ajánlott, amennyiben valaki igazán profivá szeretne válni az újabb módszerek használatában.
Természetesen, számos születés előtti engramot auditáltam, és képzett auditor módjára nem hagytam ott már felfedett engramokat anélkül, hogy a személyre gyakorolt hatását meg ne szüntettük volna. És itt nem véletlen a többes szám: egy auditor önmagában nem tudja megszüntetni egy személy engramjait. Egy auditor segít a személynek abban, hogy megszüntesse az engramok hatásait, és ezt végső soron maga a személy valósítja meg, egy auditor segítségével. Egy olyan pontig visszük a dolgot, amíg a személy úgynevezett Clearré nem válik. A Clear állapot jelentése: olyan személy, akinek nincs többé saját reaktív elméje. Ezt az eredményt csak a személy saját hozzáállása, kitartása, belefektetett munkája révén érjük el.
Az auditálást bármeddig folytatva, és annak folyamatában bármelyik ponton megállva, mindenképpen a személy hasznára válik, függetlenül attól, hogy az auditálás során érintettek születés előtti engramokat, vagy nem. Egy auditort ma már nem mindenképpen úgy kell elképzelni, mint aki folyton a születés előtt engramokkal foglalkozik. Egy auditor manapság az a személy, aki az eset állapotát felmérve azt a megközelítési módot választja, amelyik a legtöbb eredmény elérését fogja biztosítani annak a személynek az eseti sajátosságait figyelembe véve.
– Az auditálások során a „Négy dinamika”, a „Létezés Dinamikai Alapelve”, a „Túlélés szemléltető grafikonja” és a „Tónusskála” állítólag feltárja az ember valódi potenciálját, és azt is, hogy mindez miként érhető el. Mivel tudja alátámasztani, hogy ezek az elvek valódi axiómák, és nem egy eredeti módon megírt tudományos-fantasztikus elképzelés mesterségesen kreált fogalmai?
B.I.: – A négy dinamika kifejezéssel arra a felfedezésre utalunk, amelyet L. Ron Hubbard tett, miszerint a létezés dinamikai hajtóereje a túlélés. Ezt a hajtóerőt a pontosabb megértés és alkalmazás kedvéért speciálisabb területekre oszthatjuk, és fel tudjuk mérni, hogy egy személy mekkora túlélés irányába mutatott ésszerűségnek van birtokában a saját túlélését, a családja/párkapcsolata/utódai (szex) túlélését, a csoportjai túlélését, és az emberiség túlélését illetően.
A tónusskála tulajdonképpen egy „életerő” táblázat, amely pontosan leírt szinteket foglal magában apátiától lelkesedésig, az egyes szinteket jellemző összes megnyilvánulással együtt.
A fent említett dolgokat bárki megtalálhatja magában, amikor elkezdi tanulmányozni a tárgykört, és először találkozik a fent említett fogalmakkal úgy, hogy el is magyarázzák neki azok jelentéseit. Ezek pontosan felfedezett tételek az emberrel kapcsolatban, amelyekről L. Ron Hubbard előtt senki nem jelentette ki, hogy léteznek. Amerika nem attól van, hogy valaki kitalálta, és science fiction-ként előadta a középkornak, hanem attól, hogy azelőtt is ott volt. Csak éppen nem tudtak róla. A fent említett dolgok hasonlóan izgalmas területek. Annyi a különbség, hogy Amerikáról ma már mindenki tud, ezekről pedig még nem, pedig magunkban hordozzuk a fent említett törvényeket. Azok számára, akik megértik, és használni kezdik őket, az élet egyszerűbbé és élhetőbbé válik, a gondolkodás kevésbé bonyolult, a problémák megoldása kevésbé megterhelő. Egy ember, aki alkalmazza bármelyiket a fentiek közül, olykor mélyeket sóhajt, látván a többiek küszködését, és nem is érti, hogy nem lehet ezt érteni vagy miért gondolják másképp, amikor ez annyira természetes. A kérdés önmagában megmutatja a mai társadalom képzettségi szintjét, ami az embert, saját magát illeti. Az ember önmaga számára még mindig egy science fiction, miközben kilencvenéves öregapám egyetértően bólintott, amikor ezeket az elveket lerajzoltam neki. Ez egy auditornak kihívás. Azt kommunikálja, hogy ennek a társadalomnak segítségre van szüksége.
– Milyen tapasztalati bizonyítékai vannak a reaktív elme jelenségének, melyek alapján ki lehet jelenteni, hogy az auditálások módszertana minden ember esetében érvényesül?
B.I.: – Az előzőekben beszéltünk a Tónusskáláról. Ki ne lett volna már közülünk az életében düh szintjén? Vagy mondjuk bánatban, vagy ki ne csattant volna fel indokolatlanul olyan dolgokon, amelyekről alaposabb vizsgálódással kiderült, hogy semmilyen negatívumot nem tartalmaztak a személyre nézve? Ki ne lett volna már annak a határán, hogy feladja, vagy ki ne ragaszkodott volna olyan dolgokhoz, amelyeket legjobb tudása szerint értelmetlennek vagy egyenesen túlélésellenesnek ismert? Naponta bizonyítékok százait láthatjuk magunk körül a reaktív elme létezésére. A tónusskála alacsonyabb szintjein töltött hosszabb időszakok, vagy a váratlan hirtelen zuhanások nem analitikusak.
A reaktív elme végleges kezelése auditálással történik. Egy ember életében történhetnek események, amelyektől a Tónusskálán egy időre magasabb fokra kerül, és mindenki erre vágyik. De később újra egy alacsonyabb szinten találhatja magát. Pusztán az a tudat, hogy létezik a reaktív elme, és a működésének az ismerete sok esetben az első lépés ahhoz, hogy valaki megengedhesse magának azt a luxust, hogy a lehetséges legkevesebb időt töltse alacsony (reaktív) tónusszinteken. Mindazonáltal, amint azt már korábban említettem, az auditálás pozitív hatásainak megtapasztalása nagyon nagymértékben a résztvevő saját hozzáállásán múlik.
– A reaktív elme teljes anatómiájának feltárására vonatkozó kutatásaik során milyen újabb megállapításokra jutottak az utóbbi évtizedekben? Milyen lényeges fejlődés történt a dianetikai auditálások gyakorlatában az ötvenes évek eleje óta? Be lehet-e számolni újabb felfedezésekről?
B.I.: – Ezen a területen nagy szerencsénk van, hiszen Hubbard munkái eredeti formájukban elérhetőek, és erre az auditorok különös figyelmet fordítanak, hogy a tárgykör eredeti felhasználójának adatait olvassák. Így megmásításoktól mentes, működő adatokkal dolgozunk. Ami a fejlesztést illeti, több kiemelkedő előrelépés történt. Én jelenleg az 1978-as Dianetika auditálást használom naponta, és elmondhatom, hogy sikeresen.
– Az Ön világnézete szerint a reaktív elmében található fájdalmas tapasztalatok állítólag arra kényszerítik az embert, hogy irracionálisan cselekedjen, a saját vágyai és céljai ellenében. Nincs ez ellentmondásban azzal a széles körben hangoztatott vallásalapítói elvvel, hogy „minden ember alapvetően jónak születik.”?
B.I.: – Az a tény, hogy az ember alapvetően jó, nem jelenti azt, hogy nem követ el hibákat, pontosan a reaktív elme létezése miatt. És pontosan amiatt törölhető a reaktív elme, mert az nem az ember alaptermészetéhez tartozó dolog. Ezért is egy megfizethetetlen felfedezés a reaktív elme ténye, mert annak tartalmát kezelve az egyén visszakaphatja önmagát, és önmaga építő céljait, és ezáltal boldogabb életet élhet. Hiszen ki ne szeretne hasznára válni ennek a világnak?
– Amikor egy ismeretlen emberrel először találkozik, hogyan tudja objektíven megítélni, hogy az adott ember aberrált vagy Clear személyiség? Miről ismerhető fel az utóbbi, és mekkora a tévedés esélye?
B.I.: – Az emberek megfigyelésekor a Tónusskálát használom. A Clear személyek nagymértékben különbözőek, hiszen a neveltetésük és a céljaik, a személyes ambícióik teljesen különfélék lehetnek. Egy Clear családanya lehet, hogy csodálatosan elboldogul a gyerekeivel, de nem feltétlenül lenne jó üzletasszony, főleg ha nem is érdekli a téma. Azonban ha a túlélése azt kívánná, egészen biztosan könnyebben elindulna bármilyen új pályán a siker felé, mint egy átlagos személy. Az akadályokat és a problémákat eléggé reálisan ítélné meg, nem szenvedne képzelt nehézségektől a helyzetek kezelésében, így láthatóan jobban élvezné az életet, és nagyobb megelégedést találna benne. Ezzel szemben az aberrált embereknél olykor furcsa ellentmondásokba botlunk, furcsa magyarázatokra és igazolásokra, és még ha sikeresnek tűnnek is, sokszor olyan dolgoktól szenvednek, amelyeket a fennálló helyzet nem indokol. Ésszerűtlenül megragadnak a skála bizonyos pontjain, és befagyott reakcióik vannak dolgokra. Egy Clear személy szabadon mozog a Tónusskálán.
Mindazonáltal, ameddig a világ nagy része nem Clear, én nem aggódom azon, hogy vajon első látásra helyesen ítéltem-e meg valaki állapotát, főleg, ha nem befolyásol ez semmit sem az életemben.
– Az auditálási folyamatok végén a Dianetika használói arról szoktak beszámolni, hogy „megnövekedett az energiaszintjük”, „javult és kifinomult az érzékelésük”, „boldogabbnak és elégedettebbnek érzik magukat”, „kevesebb baleset éri őket”, „csökkent a stressz és szorongás az életükben”, „megnövekedett az intelligencia-szintjük”, „gyorsabb lett a reakció-idejük” és „jobb kapcsolatokba tudtak kerülni másokkal”. Az itt felsorolt nyolc viszonyrendszer közül az Önök által használt módszertan melyeket tudja objektív vizsgálatokkal alátámasztani? Rendelkeznek ezekkel kapcsolatban nemzetközi statisztikákkal?
Bencze Ildikó: – Ezek az eredmények magukért beszélnek. Ki tudná jobban megítélni azt, hogy valaki boldogabb és elégedettebb, mint a személy saját maga?
Olyan eredmények mérésére, mint a reakcióidő, léteznek tesztek, amelyekkel a változás kimutatható.
Az auditálásban elért eredmények, nyereségek a személyek szubjektív beszámolóin alapulnak, szellemi természetűek. És mivel nem a fizikai világ mérhető objektivitásán alapulnak, ezért az ilyen dolgokat nem is lehet fizikai eszközökkel megmérni.
Mind az auditornak, mind a személy családjának, mind a társadalomnak nagy szüksége lesz a jövőben is minél több olyan személyes változásra, amelyet nap mint nap elérünk a Dianetikában.
