Archive for: élet

ELHULL A VIRÁG, ELIRAMLIK AZ ÉLET

Számát se tudom annak, hányszor köszönt vissza ez a Petőfi idézet életem során – és nemcsak a halál kapcsán. Elmúlt egy érzés, egy évszak, egy életszakasz, megoldódott egy feladat, kirepült egy szitakötő valahol a világban. És mégis, mintha valami bágyadt szomorúság lengené körbe ezeket a szavakat. A címbeli verssor az élet mulandósága kapcsán merült fel […]

Tovább »

 
 

UTÓÍZ

Szinte ahány ember, annyiféle elmélet kering arról, amitől valahol a lelke mélyén mindenki retteg: az életünk végéről. Habár a nagy számok törvénye alapján ennyi teória között ott kellene lennie az „igazságnak”, valójában senki sem tudja, mi történik majd. Csupán annyi bizonyos, hogy eljön, elkerülhetetlenül – érjen minket váratlanul, vagy többé-kevésbé felkészülve rá. Egyes, talán radikálisnak […]

Tovább »

 
 

ÉRTELEMKERESŐK

Elindítják újra a genfi Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) részecskegyorsítóját: a „Nagy Hadronütköztetőt” (Large Hadron Collider, LHC). A mintegy kétéves leállást követően kétszer nagyobb energián történnek majd az ütköztetések, négy érzékelési pontban (ALICE, ATLAS, CMS, LHCb), melyekben az adatok elemzésével kiemelt jelentőségű eredményekhez juthatnak. Az újonnan elinduló kísérletsorozatnak két kimenetele lehet: vagy új fizikát teremtenek, […]

Tovább »

 
 

VÉLETLEN TALÁLKOZÁSOK

Hétfő reggel. Az előző hétvége inkább szólt a munkáról, mint a pihenésről, így kissé félve tekintettem az előttem álló újabb hét elé – nem éreztem magam túl produktívnak. Késve indulok, és a lámpákat is mintha direkt nekem állítanák vissza pirosra az orrom előtt. Csepereg az első, és éppen azon tűnődök, vagyon hogyan történhetett meg ez. Mármint, hogy […]

Tovább »

 
 

MIKÉNT NEM LETTEM CSILLAGÁSZ?

« Omnis ars naturae imitatio est » – „Minden művészet a természet utánzása” –  Lucius Annaeus Seneca  Weisz Dávid néven születtem, a fővárosban nőttem fel. Amióta kezdtem rácsodálkozni a világra, talán a mai napig jellemző – a termetem miatt is –, hogy szinte mindig felfelé tekintek, a felhők, a Nap, a Hold, a csillagok és galaxisok […]

Tovább »

 
 

LEVÉL A JÖVŐNEK

Kedves Jövő! Én a Jelen vagyok. Talán emlékszel még rám, amikor ott voltunk az Idő kezdetén. Egyszerre indultunk el mi hárman, a Múlttal együtt. Aztán egyre csak távolodtunk egymástól… Eredetileg a Múltnak akartam írni, de aztán rájöttem, hogy nem is vagyunk túl jó viszonyban. Meg egyébként is, akármit írok neki, változtatni már úgysem tud rajta. […]

Tovább »