„NÉZZ AZ ÉG FELÉ…”

„Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.”
Napkeleti bölcsek

Holnap, azaz 2013. március 12-én, kedden este érkezik a PANSTARRS (C/2011 L4) jelű ún. „szabad szemes”, azaz látható üstökös, bár az észleléshez kevésbé lesznek szerencsések a körülmények. Az északi féltekén élők, illetve a hazai lakosság most kevésbé mondhatóak kiváltságosnak, mint a déli félteke nagyközönsége (felvételeket ld. itt), hiszen nálunk alig a nyugati horizont fölött néhány fokkal tűnik majd fel az égi jelenség – a jellemzően ködös-felhős időjárás pedig tovább nehezíti a dolgunkat. A helyzet azért is bosszantó, mert az efféle objektumok csak 5-10 évente teszik tiszteletüket bolygónk egén.

Éppen viszonylagos ritkaságánál fogva, a természettudományok előtérbe kerülése és a realizmus előtti korokban kitüntetett figyelem övezte ezen éji vándorokat. Félték vagy istenítették, esetleg hírhozónak – ld. a Jézus születésének hírét hozó betlehemi csillagot, mely a népszerű, de cáfolható(!) elmélet szerint szintén üstökös volt – gondolták őket, hasonlóan a még ritkább, éppen ezért még nagyobb pánikot okozó napfogyatkozásokhoz.

A történeti feljegyzések igazolják az emberi képzelet és fantázia szárnyalását, amelynek eredményei általában a valóságtól igencsak messze álltak (mindazonáltal kivételek mindig akadnak). Gyakran rossz ómenként tekintettek rájuk, hirtelen megjelenésük és eltűnésük okán: katasztrófákat, betegségeket, háborúkat, haláleseteket vizionáltak, amelyek előbb-utóbb természetszerűleg be is következtek – ahogyan ma is, üstökösök ide vagy oda –, és mint ilyenek, igazoltnak is tekintették saját, széleskörűen elfogadott elméleteiket.

A természettudományos gondolkodás megjelenése (pl. Arisztotelész, i.e. 384 – i.e. 322) kora bár kezdetben nem hozott minket közelebb az igazsághoz, arra azért „jó volt”, hogy eltávolodjunk a minden realitást nélkülöző fantáziáktól. Eleinte bolygóknak gondolták őket, de mivel azokról tudták – tudni vélték –, hogy azoknak jól behatárolható mozgási pályájuk van, a hipotézis valahogy nem illett ahhoz a megfigyeléshez, miszerint az üstökösök „hirtelen” jelennek meg és tűnnek el. Ennek tükrében a meteorológiai értelmezés (elsősorban a felső légkörben zajló jelenségek nyomán) tűnt a helyes(ebb)nek, ám napjainkban – a csillagászoknak és a távcsöveknek köszönhetően – ma már ismerjük, illetve jobban ismerjük mibenlétüket. Természetesen, nem feledve az égi tudományért munkálkodó nagy elődöket, a teljesség igénye nélkül: Brahe, Kepler, Kopernikusz, Galilei, Newton, Halley és a többiek.

A Naprendszer születése idején uralkodó állapotok megőrzőiként tartják őket számon: pályájuk jóval elnyúltabb (azaz nagyobb excentricitású), mint a Nap körüli bolygóké, és jóval messzebbről is érkeznek, jellemzően a Neptunuszon túlról vagy annál is messzebbről. A Nap felé tartanak, amelyhez közeledve felgyorsulnak, és a magjukban jelenlévő jég illetve illékony anyagok központi csillagunk okozta elpárolgása (gázkibocsátása) okán, a megvilágítás miatt felfénylenek. A látogatás után a Nap gravitációja ismét kilöki őket az elnyúlt pályájukra, amely miatt rövidperiódusú üstökös esetén 20 év múlva, hosszúperiódusú esetén viszont lehet, hogy csak pár millió év múlva láthatjuk viszont (feltéve, hogy akkor lesz itt még valaki).

Most azonban mi itt vagyunk, és bár annak ellenére, hogy nagyon nehéz körülmények adódnak az érkező PANSTARRS észleléséhez, szerencsénk még lehet. Ha most nem, akkor majd az ISON-nál, várhatóan novemberben.

Végül az örök figyelmeztetés: Napba nem nézünk soha!

Author: Weisz Dávid

Tájékoztatás, értelmezés, tanítás - ez a három tevékenység a tudomány által elért eredményeknek a megszokottól kissé eltérő módon történő kommunikálására vonatkozik. Az aktuális tudományos hírek hátterének ismertetésére törekszem. Kapcsolat a szerzővel: weisz.david@prherald.hu