Mint azt a történeti és régészeti adatokból, valamint az arab útleírásokból tudni lehet: már a honfoglalás és az államalapítás idején is éltek muszlimok Magyarországon. Az Árpád-korban gyakran nevezték a muszlimokat „böszörmények”-nek, ami az arab muszlim szó törökös változata – a „müzülmen” – magyaros alakja.
Hajdúböszörmény a mai napig őrzi nevében a muszlim jelenlétet. A böszörmény szó mellett használatos volt az izmaelita kifejezés is. Az izmaeliták népcsoport a magyar történeti források által káliznak nevezett hvárezmi muszlimok, akik a belső-ázsiai Hvárezm területéről vándoroltak a Kárpát-medencébe. Budakalász és Kálócfa helynevek utalnak jelenlétükre. A történelmi forrásokból az is kiderül, hogy a kálizok főként királyi vámosokként, adószedőkként, pénzváltókként, és sókamarai tisztviselőkként tevékenykedtek Magyarországon, amit megerősít Al-Gharnáti arab utazó ittjártakor (1151-1153) készült úti beszámolója is.

Al-Gharnati utazása Magyarországra

A 2004-ben Orosházánál felfedezett muszlim temetkezési helyen talált egyes leletek (pl. a pénzváltáshoz használt ólomsúlyok) azt bizonyítják, hogy a későbbiekben Böszörményestelek néven jegyzett területen káliz muszlimok éltek, akik sókereskedelemmel és pénzváltással foglalkoztak. A 12. század közepén kezdhettek az Orosháza környékén élő muszlimok piacot és pénzváltóhelyet üzemeltetni. Al-Gharnáti szerint a kálizok nyíltan nem vállalták vallásukat.

Page of an early 13th century illustrated Arabic manuscript by Yahyâ ibn Mahmûd al-Wâsitî

A kálizok mellett az arab utazó megemlíti úti beszámolójában a maghrebita muszlimokat is, akik csak háborúban szolgálták II. Géza magyar királyt, íjászokként és várvédőkként. A magyar király nagy becsben tartotta őket hűségüknek köszönhetően, és talán ezzel magyarázható, hogy vallásukat szabadon gyakorolhatták. Elnevezésükkel ellentétben nem „nyugati” azaz észak-afrikai muszlimok voltak. A kutatások szerint keletről érkező zsoldos katonákként települtek ide, és feltehetően oguzok (szeldzsuk-törökök) vagy volgai bolgárok lehettek.

II. Géza
(Nádasdy Ferenc: Mausoleum Regum et Primorum Militantis Ungariae Ducum. Nürnberg, 1664)

Annak ellenére, hogy a 11. század küszöbén Könyves Kálmán a muszlimok beolvasztására, teljes asszimilációjára törekedett, megkövetelvén tőlük, hogy keresztény templomokat építsenek falvaikban, és hogy keresztény módra éljenek, a beszámolók alapján még a 13. században is ápolták vallásukat. A tatárjárás következtében azonban a muszlimok a 14. század második felére teljesen eltűntek.

A török hódításoktól kezdődően újra megnőtt az országban élő muszlimok száma, főként a bosnyákoké, akik a 15. század során tértek át az iszlámra. A török hódoltság küzdelmes időszaka után újra összeköttetésbe került a magyarság az iszlám világgal, mégpedig annak kapcsán, hogy a 18-19. századi magyar szabadságharcok egyes kiemelkedő vezetői (pl. Thököly, Rákóczi, Kossuth és Klapka) az Oszmán Birodalomba menekültek. Az 1870-es évek derekán a magyar közvélemény osztrák- és oroszellenes részének rokonszenve az orosz-török háború idején a törökök, és így közvetve az iszlám felé fordult. Megemlítendő, hogy az 1848/49-es szabadságharcot követően Bem József, aki bár lengyel volt, több ismert magyar parancsnokkal és magas rangú tiszttel együtt önként áttért az iszlámra, és ezzel az oszmán hadseregben harcolhattak tovább a cári Oroszország ellen.

A muszlim népességet tekintve, Magyarországon az 1910-es Népszámlálás alapján 553 muszlim élt, közülük 319 bosnyák, 179 török. A népszámlálás nem terjedt ki arra a kb. 600 ezer bosnyákra, akik 1878-ban Bosznia-Hercegovina megszállása, majd 1908-ban az Osztrák-Magyar Monarchiához való csatolása által váltak az ország lakosságának részévé.
Bosznia-Hercegovinának Magyarországhoz való csatolásához a geopolitikai indokok és nagyhatalmi törekvések mellett hozzájárulhatott az is, hogy egyes hazai vállalkozók kedvező üzleti lehetőségeket láttak Bosznia gazdasági kiaknázásában.

Az Első Világháború fordulópontot jelentett a muszlimok számára, akik közül sokan beléptek az Osztrák-Magyar Monarchia seregébe, ugyanis a Monarchia (Boszniával együtt) az Oszmán Birodalom szövetségeseként harcolt a németek oldalán.

A háború alatt (1916-ban) a muszlimok számára igen jelentős lépésre került sor, amikor Magyarország akkori vallás- és közoktatásügyi minisztere törvényjavaslatot nyújtott be az iszlám vallás hivatalos elismeréséről.

Jankovich Béla Magyarország egykori vallás- és közoktatásügyi minisztere

A törvényt a Magyar Országgyűlés elfogadta, amelyet 1916. március 30-án hirdettek ki, és ezzel az iszlám elismert vallás lett. Az iszlám törvényi elismerését 1912-ben Ausztria már megtette azzal, hogy elismerte az iszlám bosnyákok által követett hanafita irányzatát, így Magyarország nem tett mást, mint követte Ausztriát ebben a lépésben, azzal a különbséggel, hogy nem korlátozta az elismerést a Balkánon elterjedt vallásjogi irányzatra. Az Osztrák-Magyar Monarchia célja egyértelműen a Bosznia annektálásával az országhoz tartozó bosnyák muszlimok megnyerésén keresztül a törökökkel kötött katonai szövetség megerősítése volt, hiszen az 1910-es években Magyarországon elenyésző volt a muszlimok száma. Szintén ezt a célt szolgálta az is, hogy a Múzeum-körutat átnevezték Mehmed-körútnak (annak ellenére, hogy a későbbiekben visszaállították a körút korábbi nevét, a mai napig számos budapesti utcanév függ össze a hódoltsággal).

Mehmed szultán út

Az 1916-os törvényi elismerés ugyan megelőzte a magyar többségi társadalom gondolkodásának nyitottságát és a magyar jogszabályok rugalmasságát eredményező vallásszabadságot hirdető európai nemzetközi egyezményeknek a megszületését, valamint a II. Vatikáni Zsinat nem keresztény vallások felé nyitó Nyilatkozatának a kihirdetését, a törvényi elismerés létrejöttét nem a vallásszabadság iránti állami elkötelezettség, vagy az iszlám vallás iránti szimpátia, hanem, az első világháborúban kialakult magyar-török katonai szövetség megerősítésének szükségessége indokolta.

Ezt követően a budapesti Városházán, Havass Rezső képviselő javaslatot terjesztett elő arra, hogy a főváros építsen imaházat a muszlimoknak. A javaslatot a Fővárosi Tanács 1916. április 4-én határozatilag elfogadta, és Perényi Zsigmond elnökletével „Mecsetépítő Bizottság” alakult. Az iszlám kultúra iránti rokonszenvnek tudható be az is, hogy Budapest területén 1912-ben épült egy keleties, szecessziós stílusú épület, mégpedig a Fővárosi Állat- és Növénykert „Vastagbőrűek Háza” (az Elefántház). A kupolás épülethez tartozik egy minaret is, azonban az épületnek sosem volt vallási funkciója, mivel az elefántok lakhelyéül szolgáló épületben sem Mekka felé tájolt imafülke, sem szószék nincs.

Az eredeti tornyot azonban végül lebontották, mivel 1915-ben az Oszmán Birodalom azzal fordult a Magyar Külügyminisztériumhoz, hogy építsék újjá az Elefántházat, mert az sértő számukra. És mivel az első világháború idején a törökök a Monarchia szövetségeseként harcoltak, külügyi szempontból kívánatos volt, hogy kérésük teljesüljön. Az épületet végül 1999-ben helyreállították, a hazai muszlimok egyik meg nem nevezett képviselőjének hozzájárulásával. Még ebben az évben folytak a budai Gül Baba Türbéjének helyreállítási munkálatai. A műemléket még 1914-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium fönntartandó műemlékké nyilvánította.

Gül Baba Türbéje – Veres Viktor felvétele

Az első világháborúban azonban Magyarország vereséget szenvedett, így Bosznia elszakadt az országtól, és a muszlimok száma a megcsonkított országban a húszas évekre csupán néhány százra csökkent. Miközben 1920-ban még 468, 1930-ban már csupán 291 muszlim élt Magyarországon. A háború kimenetele és a Trianoni szerződés katasztrofális hatással volt az országra, így a muszlimokra is. Az elvesztett háború következményei olyan mértékben visszavetették a muszlimok jelenlétét és hitéletét az országban, hogy a harmincas évek elejéig alig volt számottevő iszlám hitélet Magyarországon, az iszlám ünnepeket leszámítva, mint például az 1924-es Áldozati ünnep (Eid al-Adhá) közösségi megünneplése, amelyet egy ritka felvétel örökített meg. A Filmintézet archívumában szereplő felvételen látható, ahogy a török muszlimok a Gül Baba Türbéje mellett megtartják az ünnepi szertartást, Abdul Latif effendi vezetésével. A felirat szerint „A mohamedánok ünnepe az áldozás Beirámja, mely napon a budapesti törökök Munif bej főkonzul vezetésével Gül Baba emlékének hódolnak”. A húszas évek során mintegy egyharmaddal csökkent a muszlimok száma, akik szinte kizárólag a fővárosban éltek és külföldi állampolgárok közül kerültek ki. A negatív politikai és gazdasági változások miatt lekerült a napirendről a fővárosi mecset tervezett építésének kivitelezése is.

Vámbéry Ármin

Ami a magyar iszlámkutatást illeti, már igen korán, a 19. század második felétől kezdve megerősödött az érdeklődés az iszlám világ és kultúra irányába, főként Vámbéry Ármin (1832-1913) munkásságának köszönhetően, aki megalapította a világ első Turkológiai Tanszékét a pesti tudományegyetemen.
Tanítványai közül kiemelkedett az arab nyelv és az iszlám vallás nemzetközileg elismert szakértője, Goldziher Ignác (1850-1921), aki fiatalon nem kapott lehetőséget arra, hogy hazai egyetemen taníthasson, így külföldön kutatott, és legtöbb művét is idegen, főként német nyelven írta.

Goldziher Ignác

Goldziher Ignác hivatalos, állami egyetemi állást Magyarországon csak nyugdíjazása előtt pár évvel, 1894-ben szerzett. A Naplóját kiadó Scheiber Sándortól tudjuk, hogy Goldzihert nyolc külföldi akadémia választotta tagjául, két egyetem díszdoktorául; meghívták a kairói Azhar Főiskola professzorának, később pedig felajánlották neki a kairói Kedive Könyvtár igazgatói állását. A Magyar Tudományos Akadémia tagjává választotta, akárcsak Vámbéry Ármint. Számos nemzetközi szakmai folyóirat munkájában vett részt. Legjelentősebb művei megtalálhatóak „Az iszlám kultúrája I-II” (1981), valamint „Az arabok és az iszlám: válogatott tanulmányok” (1995) c. kiadványokban. Goldziher Ignácot az iszlám tudomány európai művelői legnagyobbjai között tartjuk számon.

A harmincas évek elején felélénkült a muszlimok vallásközösségi tevékenysége, amikor is 1931-ben a bosnyák Durics Huszein Hilmi (1887-1940) első világháborús tábori imám vezetésével megalakult a Gül-Baba Budai Független Magyar Autonóm Iszlám Vallásközséget (a sokszor idézett „Mohamedán Egyházközség” elnevezés pontatlan, ráadásul idegen az iszlám vallás fogalmainak világától). Hilmi a hanafita jogtudomány terén Szarajevóban végezte tanulmányait, és 1910-ben érkezhetett Magyarországra magyar feleségével. Az első világháború alatt és azt követően a muszlim katonák tábori „lelkésze” volt. A 20-as években az osztrákok ellen kitört nyugat-magyarországi felkelésben is részt vett, a bosnyák felkelők támogatásával. A bosnyák muszlimok közül ezt követően számosan megszerezték a magyar állampolgárságot, a hatóságok mégsem vették őket komolyan. Törvényes elismerésükre nem került sor.

Eisenhut Ferenc: Gül Baba halála (1886)

Egy évvel később, 1932-ben megalakult Gül-Baba Kulturkomité, a bosnyák muszlimokat keresztényekből álló pártoló szervezet, amelynek elnöke dr. Bárczy István városépítő, titkára pedig Medriczky Andor budapesti városházi tisztviselő volt, utóbbi törökül beszélő, jogot végzett ember volt, aki 1929-ben tért haza négyéves törökországi „tanulmányútjáról”, névleges főtitkára pedig az ekkor Indiában tartózkodó Germanus Gyula volt. A komitét hivatalos formában sosem jegyezték be. Mindkét szervezet céljai között szerepelt a budai Gül Baba sírja körüli ingatlan megszerzése, és ott egy iszlám központ létrehozása, amely a hitélet mellett vallástudományi oktatás és kutatás számára is otthont adott volna. A budai Gül Baba Türbe mellé tervezett mecset és iszlám főiskola fölépítéséért kibontakozott mozgalomhoz több hírlapíró, ügyvéd és idegenforgalmi vállalkozó is csatlakozott, akik a muszlim Keletről Magyarországra irányuló turizmusról ábrándoztak a nagy válság esztendeiben. Durics Huszein Hilmi, a „budai főmufti”, és jegyző-titkára, Mehmed Reszulovics többször is jártak Keleten adományokat gyűjteni a magyar iszlám javára, Hilmi és útitársa azonban nem járt sikerrel.

Durics Hilmi bosnyák mufti (1940)

A világ muszlimjait a Népszövetségben képviselő Chekib Arslan (1869-1946) szír emír, aki 1917-ben járt Magyarországon, támogatta a budai mecset és a diák-internátus tervét. A tervezetet a jeruzsálemi Pániszlám Kongresszus elé terjesztette, és meg is szerezte a támogatását, de érdemi eredmény nem született.
Arslan 1935-ben Genfben megszervezte az Európai Muszlimok Konferenciáját, amelyre elhívta Durics Hilmi főmuftit is.

Durics Hilmi, a bosnyák muszlim közösség vezetője és a török muszlim közösség imámja, a budapesti egyetem török lektora, a korábban már említett Abdul-Latif effendi között bizonyos mértékű rivalizálás alakult ki.  Abdul-Latif, az isztambuli medreszéből kikerült imám állítólag nem örvendett túlzott népszerűségnek a bosnyák muszlimok között, és egyes beszámolók szerint mindent elkövettek, hogy befolyását mérsékeljék.
Ugyanakkor Abdul-Latif komoly támogatásnak örvendett a muszlim világ részéről, így a török főkonzul, valamint az iszlám világ tekintélyes vallási vezetői részéről is. Az anyagi és erkölcsi támogatás mellett kulturális téren is támogatták, többek között az ő nevére szóló, a magyarországi muszlimokat megillető, 12 vallástudományi műből (kb. száz kötetből) álló könyvadománnyal Egyiptomból. A könyveket Abdul-Latíf a második világháború után Germanus Gyula (Abdul-Kerím) professzorra hagyta, aki pedig az ELTE Arab Tanszékére.

Ortutay Gyula

A második világháború kitörése a muszlim közösség végét is jelentette. A háború alatt, 1940-ben a bosnyák közösség elvesztette vezetőjét, és a háborút követően, 1946-ban a török közösség is. Mindkettejük sírja az Új köztemetőben van, nem messze az első világháborúban mártírhalált halt török katonák hősi temetőjétől. A néhány száz tehető muszlimot kitevő hazai közösség a háború utáni kommunista hatalomátvétellel fel lett számolva. Az 1947. évi XXXIII. számú törvény ugyan eltörölte a különbséget bevett és elismert felekezetek között, azonban az akkori szakminiszter, Ortutay Gyula úgy fogalmazott, hogy „az 1916. XVII. törvénycikk nem tette sem szükségessé, sem lehetségessé, hogy Magyarországon egy elismert vallásfelekezet az iszlám részéről megalakítható legyen”.
Az állam és egyház viszonyában sokszor az egyházakra nézve megszégyenítően érvényesült az államtól való függési jellege. Akadnak azonban, akik vitatják, hogy a valóságban ez a „függési jelleg” csökkent volna az 1947. évi törvény puszta megszavazásával. Sőt, 1947-től az iszlám hazai gyakorlása nem volt elfogadott, általában megkülönböztetésnek és bizonyos üldöztetésnek voltak kitéve.

A második világháborút követően a megszállók szovjet típusú kommunizmust vezettek be Magyarországon – amely általános vallásellenessége miatt – ismét felszámolta a muszlim jelenlétet. A fővárosi bosnyák muszlimok az ötvenes években alkalmanként, titokban összejöttek a Gül-Baba Türbénél imádkozni.
Mehmed Reszulovics (Durics Hilmi titkárának) András nevű fia úgy emlékszik, hogy 150-200 fős csoportokat is látott ekkoriban, de a gyermekek már nem követték apáik hitét, és így lassan az emberi halandóság vetett véget az iszlám kontinuitásának Magyarországon. A bosnyák-magyar muszlimok egy része még 1948 előtt emigrált, mások pedig az 1956-os forradalom leverése után kerültek külföldre, mint például Mehmed Reszulovics, aki Bécsben és Németországban dolgozott, egészen 1983-ban bekövetkezett haláláig. A Magyarországon maradtak közül a legutolsó bosnyák muszlim, Csátics Abid 1977-ben hunyt el egy újpesti szociális otthonban.

Germanus Gyula orientalista, arab nyelvészeti és kultúrtörténeti író és utazó

A hatvanas években, közösség híján egyedül Germanus Gyula (Abdul-Kerím) (1884-1979) orientalista, a leghíresebb magyar muszlim képviselte az iszlámot. Egyetemi évei alatt megtanult törökül, perzsául és arabul is, majd 1918-ban kinevezték a Keleti Akadémia rendes tanárává. Később a Közgazdaságtudományi Kar Keleti Intézetébe került, ahol török, perzsa és arab nyelvet, valamint iszlám művelődéstörténetet oktatott. Számos alkalommal járt keleten. Indiai tartózkodása alatt határozta el, hogy áttér az iszlám hitre. Elmondása szerint a Delhi Nagymecsetben tért át, 1931-ben. 1941-ben megbízták a Keleti Intézet igazgatói teendőinek ellátásával. A háború után, mint egyetem tanár folytatta tevékenységét a Közgazdaságtudományi Karon. 1948-ban magát az Intézetet is megszüntették, és őt pedig beosztották a Török Filológiai Tanszékre.
Germanus Gyula 1958-1966 között a Magyar Országgyűlés tagja volt, mint egyetlen „hivatalos muszlim”. 1958-ban a pesti Bölcsészettudományi Karon megbízták az Arab Irodalmi és Művelődéstörténeti Tanszék vezetésével. Az ő érdeme, hogy az arab nyelv és iszlamológia végleg gyökeret vert az egyetemen.

Germanus részt vett a fordítói munkában is, és kiadta magyar nyelven a klasszikus és modern arab költészet antológiáját „Arab Költők” címmel (1961), amit az „Arab Irodalomtörténet” követett (1962).
„Allah Akbar” című műve, amely a muszlim zarándoklat első magyar tudományos leírása, 1936-ban jelent meg először, de a nagy érdeklődés miatt 1968-ban második kiadásban is megjelent. Kilencvenöt évesen, 1979. november 7-én hunyt el, sírja a Farkasréti temetőben található. Muszlim szertartás szerinti temetésén a magyar tudományos élet számos kiemelkedő alakja mellett az iszlám országok diplomáciai testületeinek képviselői is megjelentek. Budapesten, a Margit híd budai hídfő melletti közpark viseli a nevét. Germanus Gyula tudományos és szépirodalmi munkásságával sokat tett az iszlám hazai népszerűsítéséért. Ami azonban a Szent Korán magyar nyelvre való fordítását illeti, Germanus Gyula közölt ugyan néhány Korán-részletet munkáiban, de nem vállalkozott a Korán teljes, eredeti szövegének lefordítására.

Itt érdemes kitérni a Korán magyar nyelvű fordításainak történetére. 1791-ben készült egy kiadatlan magyar irodalmi mű, amelyet az erdélyi professzor, történész és filológus, Kovásznai Sándor írt, és amelyben gyakran idéz a Koránból. Ebben megjegyzi, hogy egy régi magyar nyelvű Korán fordítást is felhasznált művéhez, azonban e fordításnak sem szerzője, sem forrásnyelve nem ismert.
A Korán első teljes magyar nyelvű fordítását Kassán adták ki 1831-ben, amelyben kiadóként Buzitay-Szedlmajer Imre és Gedeon György van megjelölve, de nem az eredeti arab szövegből, hanem egy latin nyelvű Korán interpretáció alapján készült.
Ugyancsak a Koránnal foglalkozott Holéczy Mihály. „Mahomet a Koránról a Koránban” c. közleményében, amelyet Korán idézetekből állított össze 1833-ban, egy német nyelvű fordításból.

A második teljes Korán fordítás Szokolay István nevéhez fűződik, amely valószínűleg ugyancsak német fordításból készült 1854-ben, „A törökök politikai, társadalmi és vallásos törvénykönyve” címmel. Ezt követően csak szemelvények, egy-egy szúra fordítása látott napvilágot 1878-ban Hatala Péter, majd 1886-ban Kámory Sámuel által.

A huszadik század elején készült el az első eredeti, arab szövegből készült Korán fordítás, amely azonban soha nem jelent meg nyomtatásban. Ezt a fordítást Antalffy Endre erdélyi magyar irodalomtörténész, költő, nyelvész és műfordító készítette el 1905-ben. Kéziratának az elejéből elveszett néhány oldal.

Antalffy Endre

Ugyancsak arab nyelvből készült Endrei Gerzson klasszika-filológus, és pedagógus 1915-ben, 25 szúra fordítását tartalmazó „Szemelvények a Koránból” című munkája. Hollósi Somogyi József magyar földrajzi szakíró és fordító 1947-ben kiadta ugyancsak töredékes Korán-fordítását „A Korán szemelvényekben” címmel, 1955-ben kiadta a Korán 6. fejezetét, és a Korán 76. fejezetét.
A hazai magyar muszlim közösség a nyolcvanas évek végétől kezdett érdeklődni a Korán fordítások iránt. Mihálffy Balázs fordítása “The Holy Quran” címmel jelent meg, amelyet közvetlenül arab nyelvből készített. Simon Róbert történész, orientalista, arabista 2 kötetből álló Korán fordítása talán a legismertebb, négy kiadást is megélt.
2003-ban és 2005-ben az Iszlám Egyház gondozásában jelentek meg két kötetben a Korán egyes részeinek fordításai. Ezt követően, 2010-ben Serdián Miklós és Okváth Csaba külön-külön kiadták teljes Korán fordításukat, amelyeket közvetlenül arab nyelvből készítettek. Ugyancsak 2010-ben jelent meg a Kiss Zsuzsanna által török és angol nyelvről készített Korán-fordítás, és kommentár.
Az iszlám hazai jelenlétére visszatérve, megemlítendő, hogy a hatvanas években tért át az iszlámra ifj. Horthy István (Sharif), Horthy Miklós volt kormányzó unokája.
Horthy Istvánt 1944-ben Nyugatra hurcolták a németek a Horthy család tagjaival együtt. Mérnöki tanulmányai során Oxfordban csatlakozott az indonéz Szubud mozgalomhoz, majd 1965-ben felvette az iszlám vallást.

ifj. Horthy István (Sharif)

A kommunizmus évei alatt megerősödtek a tudományos, gazdasági, illetve kulturális kapcsolatok Magyarország és az iszlám világ között. Kulturális egyezmények születtek egyfelől Magyarország, másfelől Egyiptom és Irak, később pedig többek között Kuvait és Tunézia között. Ezek az egyezmények sok esetben lehetővé tették a magyar hallgatók számára, hogy ösztöndíjasként arab országokba utazzanak. Másfelől, a cserediákprogramoknak köszönhetően nagy számban érkeztek diákok a Közel-Keletről Magyarországra, hogy egyetemi tanulmányokat folytassanak. A viszonylag olcsó magyar felsőoktatás vonzotta a külföldi diákokat az oktatás magas színvonala miatt.
A Magyarországon végzett hallgatók közül többen magas pozíciókat töltöttek be később hazájukban. Rengeteg orvos, mérnök, közgazdász és más végzettséget szerzett arab-muszlim hallgató tanult az utóbbi 50 évben Magyarországon, akiknek nagy része visszatért hazájába, hogy ott hasznosítsa a megszerzett tudást. Egyiptomban néhány évvel ezelőtt konferenciát szerveztek a Magyarországon végzetteknek, és megközelítőleg 500 volt hallgató gyűlt össze.

A 1970-es években a diákok mellett megjelentek korlátozott számban a gazdasági bevándorlók az úgynevezett baráti muszlim országokból. Egy részük üzletemberként, másik részük képzetlen munkaerőként érkezett. A diplomás bevándorlók esetében nem, vagy csak igen kis számban jelentett gondot a társadalmi integráció, a képzetlenek esetében a nyelvi hiányosságok és a szülőföldről hozott társadalmi problémák okoztak némi elszigeteltséget. A Magyarországra érkezett muszlim emberek egy része ugyan szükségesnek érezte, hogy közösségbe szerveződve gyakorolja az iszlám vallást, ennek azonban hiányoztak a jogi keretei, mivel az ország vezetése csak a régebb óta létező, ún. történelmi vallási csoportokat tűrte meg, újabb vallási csoportok nem kaptak lehetőséget. Ebben az időszakban a muszlimoknak nem volt lehetőségük a közösségi vallásgyakorlásra, sőt az iszlám egyéni gyakorlására is csupán a diplomáciai képviseletek tagjainak és a külföldi diákoknak volt lehetősége. A magyar állampolgárok vallásgyakorlása rendszerellenesnek minősült.

Az 1980-as évek második felében, amikor a kommunista rendszer napról-napra gyengült, fordulat következett be a hatóságok iszlám és muszlimok iránti politikájában. Először is 1987-ben bejegyzésre került az első hivatalos iszlám szervezet, az Iszlám Diákok Egyesülete, amely különböző muszlim országokból érkezett, más és más vallásjogi irányzatot követő diákokból. Az Iszlám Diákok Egyesületének köszönhetően újra elindult az iszlám közösségi és hitélet Magyarországon. Az egyesület székhelye Szegeden volt, de az ország nagyobb városaiban is voltak kirendeltségei, így Budapesten, Debrecenben, Miskolcon és Pécsett is. Szintén e szervezet nevéhez fűződik – hosszú idő után – az első pénteki ima megszervezése az országban, amelyet Budapesten, a budaörsi úti Nemzetközi Előkészítő Intézetben tartottak, később a szertartásokat a Zsombolyai úti Kollégiumban szervezték. Az Egyesület tagjai alapítják meg az 1990-es évek elején a Kibá Alapítványt, azután 2000-ben, a Magyarországi Muszlimok Egyházát.

Basil Bayati

Megemlítendő, hogy ugyancsak 1987-ben egy nemzetközi tábort szerveztek fiatal építészek számára a Rózsadombon, ahol egy brit-iraki építész, Basil Bayati kidolgozta egy Germanus Gyula emlékének szánt Iszlám Központ terveit, de a későbbiekben nem történt semmilyen érdemleges előrelépés. Egy iszlám központ létrehozásának ügyében tárgyalások zajlottak a Szaúd-Arábia által szponzorált Muszlim Világliga és az Állami Egyházügyi Hivatal közt, azonban e tárgyalások sem vezettek eredményhez.

A Budapestre álmodott mecset látványterve

Az említett tárgyalások részt vett Mihálffy Balázs agrármérnök, aki elmondása szerint 1985-ben tért át az iszlám vallásra, és 1986-ban kezdte meg egy hazai iszlám közösség szervezését. Miután a rendszerváltást közvetlenül megelőző években, 1987 és 1988 között, amikor már jelentősen csökkent a kommunizmus szorítása, a magyar állam úgy látta, hogy politikailag és gazdaságilag is érdekelt egy muszlim egyházi szervezet létrehozásában.

1988-ban Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, a vallás szabad gyakorlásáról szóló 1895. évi XLIII. tc., valamint az iszlám vallás elismeréséről szóló 1916. évi XVII. tc. alapján elismerte a Magyar Iszlám Közösséget vallási felekezetként. A Magyar Iszlám Közösséget a rendszerváltás után, 1990-ben jegyezte be a Fővárosi Bíróság, miután a Parlament az 1990. évi 4. törvény elfogadásával megerősítette az Alkotmányban megfogalmazott vallásszabadságot, és lehetővé tette vallási szervezetek (egyházak) alapítását. Mihálffy Balázs, aki a hazai muszlimok közül elsőként készített egy, a Korán teljes szövegét átfogó fordítást, 1995-ig állt a Magyar Iszlám Közösség élén.

Dr. Mihálffy Balázs (Sheikh Abdel Rahman) a Magyar Iszlám Közösség alapítója, első elnöke és sejkje, a Korán egyik magyar fordítója

Az 1989-90-es rendszerváltás és a délszláv háború hatására újabb iszlám szervezetek alakultak, elsősorban a bosnyák menekültek megsegítésének céljából, illetve azért, hogy kiszolgálják a növekvő muszlim népességet Magyarországon, mivel a rendszerváltást követően a bevándorlás előtt álló akadályok egy része elhárult. A 90-es évek elején számos iszlám alapítványi szervezet kezdte meg működését Magyarországon: Budapesten az Arrahma Magyar Iszlám Jótékonysági Alapítvány (Komárom utcai mecset), és a Jótékonysági Béke Alapítvány (Dar al-Szalam mecset), Miskolcon az Aluakf Iszlám Alapítvány (Huba utcai mecset).

Ezen alapítványok hivatalosan nem kötelezték el magukat egyetlen vallásjogi irányzat követése mellett sem, bár kiadványaik alapján leginkább a hanbalita vallásjogi irányzathoz sorolható. E hatás annak tudható be, hogy az Öböl-menti országok, és a hanbalita iskola által ihletett nemzetközi szervezetek jelentős támogatásban részesítették a felsorolt szervezeteket. Ekkor alapítják meg a már említett Kiba Alapítványt is, amelynek hátterében nem volt egy specifikus vallásjogi irányzat sem. A Béke Jótékonysági Alapítványon kívül mindegyik megszűnt működni.
Az 1990. évi 4. törvény hatálya alatt mindössze három egyházi szervezet működött. Az első a már említett, 1988-ban létesített Magyar Iszlám Közösség (MIK), amely önmagát a 30-as években alakult bosnyák közösség folytonosságaként azonosítja, és a szunnita hanafita jogi irányzatot követi. Az időrendben másodikként, 2000-ben alakult Magyarországi Muszlimok Egyháza (MME), amely integrálta az 1987-ben létrejött Iszlám Diákok Egyesületének tapasztalatait és szellemiségét. Az egyházi szervezet nem kötelezi el magát egyetlen vallásjogi irányzat követése mellett sem.

A harmadik, az Iszlám Egyház, amely 2003-ban alakult, azonban a későbbi egyházügyi törvény megszavazását követően, 2012-ben elvesztette egyházi státuszát, és a továbbiakban a Béke Jótékonysági Alapítvány formájában működik tovább. A szervezet főként a hanbalita vallásjogi iskolához sorolható. Mindhárom szervezet szunnitának vallja magát, így hittételeikben nincsenek lényegi különbségek, de a vallásgyakorlás terén sem tapasztalható jelentős eltérés.
2011-ben a Parlament elfogadta a 206. egyházügyi törvényt, amely lényegesen korlátozta a vallási szervezetek (egyházak) körét, és amelynek értelmében összesen 32 vallási szervezet minősült egyháznak. Az új egyházügyi törvény első körben megfosztotta mindhárom muszlim egyházi szervezetet egyházi státuszától. 2012 elején hosszas parlamenti viták után a törvény módosításával a Magyar Országgyűlés végül elismerte a Magyarországi Muszlimok Egyháza és a Magyar Iszlám Közösség által létrehozott Magyarországi Iszlám Tanácsot (MIT), amely a magyarországi muszlimok hivatalos képviselője, ugyanakkor a két létrehozó szervezet külön-külön is legitim képviselője a muszlimoknak. A helyzet némileg ellentmondásos, feltehetően további rendezést kíván. Hazánkban is több muszlim civil szervezet alakult. Az alábbiakban sorra vesszük a legjelentősebb muszlim szervezeteket, kezdve az egyházakkal.

A Magyar Iszlám Közösség (MIK) tagja a brüsszeli székhelyű Európai Iszlám Kooperációs Ligának, illetve a főként Európában tevékenykedő török Milli Görüş szervezetnek, és szoros kapcsolatot ápol a boszniai vallási vezetőkkel. Az alapító Mihálffy Balázs után, 1996-tól kezdődően Bolek Zoltán vette át a közösség vezetését. A Magyar Iszlám Közösség központja a kezdetben, rövid ideig az I. kerületi Mikó utcában, majd a XIII. kerületi Róbert Károly körúton volt. A MIK központja a XIV. kerületi Paskál utcában található. Debrecenben és Győrben is van mecsetük.

A Boszniában honos hanafita vallásjogi irányzathoz való kötődés mellett, erőteljes nemzeti identitás van a közösségben, tekintve hogy tagjai főként magyar ajkú muszlimok. Rendszeresen szerveznek hazai és nemzetközi karitatív akciókat. Néhány állami fenntartású iskolában iszlám hitoktatást tartanak, valamint szociális intézményekben is tevékenykednek. Látogatják a menekülttáborokat, és börtönmissziót is ellátnak. A Magyar Iszlám Közösség fennállása óta számos vallási és történelmi témájú könyvet adott ki, hivatalos lapja a Hívó Szó.

A Magyarországi Muszlimok Egyháza (MME) tagja a Federation of Islamic Organisation in Europe-nak (FIOE). A Magyarországi Muszlimok Egyháza tagjai között a magyar ajkúak mellett nagy számban találhatók külföldi, főként arab származású hívők is. A szervezet Budapesten, Pécsen és Szegeden működik. Vezetője Sulok Zoltán Szabolcs közgazdász, aki iszlám vallástudományi végzettséggel is rendelkezik. Az egyház székhelye 2000-től 2003-ig a Bartók Béla úton, majd 2004-től 2010-ig a Sáfrány utcában volt, jelenleg pedig a Fehérvári úton található.

Fehérvári úti Mecset Budapesten

Ezzel szinte egy időben a Magyarországi Muszlimok Egyháza átvette Pesten a 2005-ben létesült Dobozi utcai Mecset fenntartását, amely 2017-ben átköltözött a Dobozi utca és a Teleki tér sarkára. Az egyház 2003 óta működtet mecsetet Szegeden, valamint Pécsett, ahol a történelmi, múzeumként működő Jakováli Hasszán dzsámiban pénteki imákat tart. Kisebb imahelyet tart fenn az MME Salgótarjánban.

Jakováli dzsámi Pécsett

A heti rendszerességgel tartott vallástudományi órák mellett a muszlim gyerekek számára vallási iskolát is szerveznek hétvégén, ahol az oktatás arab és magyar nyelven folyik párhuzamosan. A nyelv és kultúra iránt érdeklődő felnőttek számára – vallási hovatartozástól függetlenül – rendszeresen tartanak arab nyelvórákat. A Magyarországi Muszlimok Egyháza számos vallástudományi könyvet adott ki, a hivatalos lapja: az Új Gondolat magazin.

Az Iszlám Egyházat 2003-ban alapította a Magyarországi Muszlimok Egyházából kivált kisebb csoport. A 2012-es egyházügyi törvény értelmében azonban a szervezet elvesztette egyházi státuszát, mivel nem élt a Magyarországi Iszlám Tanácshoz való csatlakozás lehetőségével. A szervezet által korábban Budapesten fenntartott, Bartók Béla úti mecsetet jelenleg a Béke Jótékonysági Alapítvány működteti. A szervezet korábbi elnöke Dr. Saleh Tayseer fogorvos. Az Iszlám Egyház vezetőjét 2004-ben koholt vádak alapján letartóztatták, amelyek nem igazolódtak be, ezért a hatóságok megszüntették az eljárást, és szabadlábra helyezték. Amikor pedig 2010-ben az Iszlám Egyház megkezdte egy új mecset és kulturális központ létesítését Budapesten a XI. kerületben, lakossági tiltakozás miatt a terv megvalósítására végül nem került sor. A helyi lakosok a várhatóan megnövekedő közúti forgalomra, a környezetterhelésre, a zajra, sőt a terrorfenyegetettség veszélyének növekedésére is hivatkoztak, amikor tiltakozásba kezdtek, amelynek hatására az önkormányzat műszaki indokokkal visszavonta az építési engedélyt. Az Iszlám Egyház korábban számos vallási kiadványt adott ki, sőt a Korán több fejezetét is lefordították, két kötet formájában.

Új vallási szervezetként alakult meg a Magyarországi Bosnyákok Iszlám Egyháza 2017-ben, amely a bosnyák muszlimok hitéletét hivatott megszervezni. Vezetőik: Hankic Ahmet és Dalipi Armend. Az egyház működéséről csak annyit lehet tudni, hogy Harkányban található a székhelye, az ország déli részén élő bosnyákok részére folytat vallási és kulturális tevékenységet.

A muszlim imahelyek kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a műemlékek közül nem csak a fentebb említett pécsi Jakováli Hasszán dzsámit használhatják a muszlimok istentiszteleti célra, hanem az 1969-ben feltárt Malkocs bég dzsámiját is Siklóson, és amelyet a bosnyák muszlimok egy csoportja rendszeresen felkeres péntekenként, a heti fő istentisztelet alkalmával. A szigetvári Szulejmán dzsámit, amelynek rekonstrukciójáról a magyar és a török kormány között tárgyalások folynak, valamint az Esztergomban a 2007-ben felújított Özicseli Ibrahim dzsámit az oda látogató muszlimok alkalmanként imádkozás céljára is használhatnak.

Budapesten, a fenti mecseteken kívül találhatók egyéb imahelyek is, így például a VIII. kerületi Kőbányai úti piac területén több imahely is található. Az egyik arab nemzetiségű kereskedők által fenntartott mecset, de van afgán üzletemberek által működtetett imahely, ahol az arab a liturgikus nyelv, de perzsa, illetve pastu nyelven folyik az oktatás. A piac területén található egy török mecset is, amelynek bemutatására az egyesületek bemutatásakor még visszatérünk.

Az egyesületek és alapítványok formájában működő mecsetek közül fontos megemlíteni a Keleti pályaudvar mellett, a Verseny utca és a Dózsa György út sarkán 2015-ben megnyílt imahelyet, amelyet a Magyarországi Muszlimok Kulturális és Vallási Egyesülete működtet, és amelynek vezetője Beais Abdel Moneim (korábban egy VII. és egy VIII. kerületi mecsetet vezetett).

A Magyar Iszlám Humanitárius Alapítvány tartja fenn Miskolcon az ott élő muszlimok számára a Huba utcai mecsetet, amelyet korábban az Aluakf Alapítvány működtetett.

Ezen a pontot érdemes külön szemügyre venni a török nyelvű muszlimok hitéletét, mivel a hódoltság és magyar szabadságharcok idejéről származó történelmi érintkezések, illetve az első és a második világháborúkban kialakult török-magyar katonai szövetség miatt, kétség kívül a török muszlim közösség kötődik leginkább Magyarországhoz.

A török muszlimok civil szervezetek formájában, alapítványi és egyesületi formában szerveződnek Magyarországon. Jelentősebb muszlim közösséget képez az Élő Anatólia Kulturális Alapítvány, amely 2010-ben lett bejegyezve, amelynek célja a Magyarországon élő iszlám vallású népesség vallásgyakorlása feltételeinek biztosítása mellett az anyaországi kultúrával fennálló kapcsolat ápolása. Az alapítvány mecsetet tart fenn Budapesten, a VIII. kerületi Ganz telepen, a Kőbányai úton, képviselője Cavrar Sener. A török muszlimok többsége ezt a mecsetet látogatja.

Ugyancsak Törökországhoz kötődő szervezet a Magyarországi Iszlám Kulturális Egyesület, amelyet 2006-ban magyar és magyarországi török személyek alapítottak. A szervezet a misztikus Szülejmandzsi mozgalomhoz kötődik, amely Süleyman Hilmi Tunahan (1888-1959) török vallási tanító szellemi hagyatékát követi. A szervezet elnöke Mustafa Tasdemir. Az egyesület mecsetet tart fenn a X. kerület Makk utcában. Ez egyesület akkor került a köztudatba, amikor felröppent a hír, hogy a szigetvári várban iszlám kulturális központ létesítését kezdeményezik. A magyar állam egyelőre sem a tervet, sem a török kormány által kezdeményezett minaret-helyreállítást nem támogatja, bár a szigetvári dzsámi renoválását műemlékvédelmi okok miatt kívánatosnak tartja.

A Dialógus Platform Egyesület a kortárs Fethullah Gülen vallási tanító mozgalmához kötődik. Az egyesület 2005-ben jött létre török és magyar tagokkal, vezetője 2007-től Omer Almak. Jelenleg Dr. Szigeti Jenő az egyesület vezetője. Az egyesület Gülen tanításainak magyar nyelvre való fordításán és egyéb publikációs tevékenységen, valamint a török nyelv oktatásán kívül vallásközi és tudományos konferenciákat is szervez. Budapesten, az Andrássy úton található a székhelyük.

Korábban kitűnt kiadói tevékenységével a kortárs Osman Nuri Topbaş török vallási tanító nevéhez fűződő mozgalomhoz kapcsolódó Hanif Kulturális Alapítvány, amelynek kiadásában megjelent több magyar nyelvre fordított vallástudományi kiadvány, valamint egy teljes, török és angol nyelvről fordított Korán-értelmezés, Kiss Zsuzsanna (Halima) fordításában. Az alapítvány hivatalosan megszűnt működni, de továbbra is folytat kulturális és hitélettel összefüggő tevékenységet. Az ugyancsak török Szaid Núrszi vallási tanító (1877- 960) hittudományi műveit a Rejhan és a Hizmet Vakfi törökországi kiadó adta ki.

Vannak egyéb, nemzetiségi alapon szerveződő, arab származásúak, vagy más, ázsiai és afrikai nemzetiségűek ügyét szolgáló egyesületek, amelyek tagjainak egy része a fenti vallási intézményeket is látogatják, mint például a Magyarországi Arab Közösségek Egyesülete, a Magyarországon Élő Palesztinok Közössége, a Magyarországi Libanoniak Egyesülete, amely szervezetek elsősorban az anyaországi kultúrát ápolják.

Ezeknek a szervezeteknek a bemutatására jelen tanulmány nem terjed ki, mivel nem foglalkoznak kifejezetten és közvetlenül az iszlám hitélettel, ahogyan azokra a szervezetekre sem, amelyek anyaszervezete bár hivatkozik az iszlámra, és vallási irodalmában a Koránból is merít, mégsem tekinthető muszlim szervezetnek, mint például az Ahmadiyya Muslim Jamaat Organization, és a Magyarországi Bahá’i Közösség, amelyek a síita felekezetből váltak ki.

A magyarországi muszlimok újkori népességéről kijelenthető, hogy az országban 1930-ban végzett népszámlálástól a 20. század végéig nem állnak rendelkezésre pontos adatok. Annyi biztos, hogy a muszlimok száma 1989-től kezdve jelentősen megnőtt, köszönhetően a rendszerváltás utáni szabad beutazás adta lehetőségeknek, amely által a muszlim diákok és bevándorlók könnyebben juthattak be az országba, illetve a muszlim népesség gyarapodásához hozzájárult a családegyesítések és a vegyes házasságok, valamint az áttérések számának növekedése.

A 2001-es népszámlálási adatokból először csak következtetni lehetett a muszlimok számára. Az elsődleges adatok szerint 4287 fő volt a más egyistenhiten alapuló vallást követők száma. Ennek egy jelentős része nyilvánvalóan az iszlám vallás követői közül kerültek ki, azonban a KSH által 2014-ben közzétett visszatekintő táblázat adatai szerint 2001-ben a muszlimok 3201 főt tettek ki.

A tíz évvel későbbi, 2011-es népszámlálás adataiban már külön szerepel az „iszlám” kategória. A 2011-es hivatalos népszámlás szerint 5579-en vallották magukat muszlimnak. Ez a szám azonban nem tükrözi a valóságot, tekintve, hogy nem minden Magyarországon élő muszlim nyilatkozott a vallásáról. Ebből adódóan jelentős eltérések vannak a muszlimok által becsült számok és népszámlálási adatok között. A Magyarországi Muszlimok Egyháza elnöke által írt nemzetközi tanulmányban, Sulok Zoltán Szabolcs a muszlimok valós számának becsléséhez alkalmazott sajátos számítási módszerrel a muszlim kisebbség tagjainak számát 30 ezer főre becsüli. Vannak ennél szerényebb becslések is, amelyek 10-15 ezer főre teszik a muszlimok számát. Ezek a becslések a közösségbe rendszeresen járók becsült számából indulnak ki.

Sulok Zoltán Szabolcs – Berecz Valter portréfelvétele

Jelen tanulmány végén szólunk a muszlimok jelenkori hazai integrációjáról. A fent említett muszlim egyházak és szervezetek a hitélet gyakorlásához szükséges feltételek biztosítása mellett, és az iszlám társadalmi tanításai és az európai élettér elméleti összeegyeztetésén túl, anyagi és személyi lehetőségeikhez mérten igyekeznek hozzájárulni a bevándorló muszlimok társadalmi beilleszkedéséhez, azáltal hogy felvilágosító és tájékoztató előadásokat tartanak a magyar történelemről, szokásokról, illetve korlátozott mértékben, de folyik magyar nyelvoktatás is a bevándorlók számára, elősegítendő a könnyebb beilleszkedést. Felhívják a figyelmet a magyar törvények és kulturális szokások, és viselkedésbeli különbségek tiszteletben tartására. Utóbbiakra az iszlám külképviseletek is felhívják azon állampolgáraik figyelmét, akik Magyarországra kívánnak beutazni, akár továbbtanulási és munkavállalási céllal, akár turisztikai céllal akarnak ide utazni. Informális együttműködés zajlik a muszlim szervezetek, valamint magyar egyetemek oktatói, a média mértékadó munkatársai, illetve karitatív és emberjogi szervezetek között, amelyek részben a muszlimok jogait és integrációját támogatják.

A hazai muszlimok integrációját jelentősen megkönnyíti, hogy a főiskolát és egyetemet végzettek aránya a muszlim közösségben nagyobb a többségi társadalom diplomásainak arányánál, mivel az alacsonyabb végzettségű, kétkezi munkát végző, vagy menekült státusszal rendelkező muszlimok idővel a nyugati, úgynevezett jóléti államokba vándorlás mellett döntöttek, és ezáltal megnőtt az értelmiségiek száma, akik az asszimiláció és elnyugatiasodás nyomása ellenére viszonylag nagy számban vallásgyakorló muszlimok. A megnövekedett igény az iszlám vallás szabályaihoz illeszkedő élelmiszerek és ruházati cikkek iránt egyre több ilyen termékeket árusító kereskedelmi egységeket találni az országban, amely tendencia idővel akár iszlám bank megjelenésével is járhat.

A 2011-ben kirobbant „arab tavasz” hullámai, amelyek végigsöpörtek az arab világon, a békés tüntetésekkel egy időben hatalomra kerülő szélsőséges militáns szervezetek harci cselekményei együttesen vezettek Szíriában és Irakban polgárháborúhoz, amelynek hatására érezhető mértékben megnövekedett az Európába irányuló muszlim migráció. A humanitárius, politikai illetve gazdasági okok miatt otthonaikat elhagyni kényszerülők 2015-ben politikai indulatokat váltottak ki hazánkban, az országon való áthaladásuk miatt. A muszlim egyházak és egyéb muszlim szervezetek, magánszemélyek segítették a menekülők Nyugatra haladását, vállvetve számos hazai karitatív szervezettel, és segítő csoportokkal. A válság okozta nyomás és az indulatok némileg alábbhagytak miután a kormány lezárta az ország déli határait, de az idegenellenesség, és iszlamofóbia jelentősen megnőtt az országban.

A Magyarországon rekedt menekültek számára komoly gondot okoz a beilleszkedés, a tőkehiány, a beszűkült élettér, és a magyar nyelv ismeretének hiánya, valamint a lelki problémák, mivel a menekültek között sok a sérült személyiségű egyén. Magyarország egyébként nem tartozik a menekültek célországai közé: a rendszerváltás, valamint az EU-csatlakozás óta a legtöbb ideérkező menekült és bevándorló tranzit-országként tekint Magyarországra.

Az utóbbi időben a fenti körülményeknek köszönhetően több politikai csoport rajzolt egyenlőségjelet a muszlim bevándorlás és a vallási szélsőség, terrorizmus közé. Megjegyzendő, hogy számos muszlim bevándorló, aki korábban nem, vagy csak felszínesen gyakorolta a vallást, Magyarországon kezdi el komolyabban tanulmányozni és követni az iszlámot, ezt azonban nem szabadna radikalizálódásként vagy elszigetelődésként értékelni, és az integráció elutasításaként értelmezni, mivel a szabad vallásgyakorlás a legalapvetőbb emberi jogok egyike, amelyet a magyar törvények is szavatolnak. Az iszlám vallás gyakorlása – melynek része a napi öt ima, a heti mecsetlátogatás, a böjtölés, valamint a nők részéről a fejkendő viselése – a muszlimok vallásgyakorlásának, hagyományainak, és kulturális örökségének szerves részei.

A valódi vallási szélsőség abból fakad, hogy a muszlimok között vannak, akik nem ismerik az iszlám vallás igazi, mértéktartó tanításait, és befolyásolják őket a népi vallásosság elemei, a vallástól idegen néphagyományok, amelyek elterjedtek az anyaországban, ezen hagyományok azonban semmiképpen nem eredeztethetőek a Koránból, vagy Szunnából (Mohamed Próféta gyakorlatából). A felsorolt tényezők miatt a muszlimok egy kisebb csoportjánál észlelhető egyfajta, az európai életmódtól való erőteljes elhatárolódás, a belügyek iránti teljes közömbösség és a társadalomba való integráció elutasítása.

Az előzőek megszüntetését tűzte ki célul az utóbbi időben két újabb hazai muszlim szerveződés is. Az Ibn Khaldún Alapítvány, amelyet 2014-ben jegyeztek be, a magyar társadalom és a bevándorlók ismereteinek bővítését jelölte ki célul. Főként az afrikai muszlim bevándorlók segítését vállalta magára, de tevékenyen részt vállalt a tavalyi menekültválság okozta problémák megoldásában. Az iszlám magyarországi törvényi elismerésének 100. évfordulója alkalmából, és a menekültválság okán megváltozott politikai és társadalmi helyzetre való tekintettel, 2016-ban létrejött a Magyar Iszlám Jogvédő Egyesület (MIJE), amelynek célkitűzései között találhatjuk a muszlimoknak nyújtott jogi tanácsadás mellett, a muszlimok és nem-muszlimok párbeszédének előmozdítására irányuló ismeretterjesztő programok szervezését, amely tevékenységek elősegíthetik a társadalmi beilleszkedését, és a békés együttélést a többségi társadalommal.
Felhasznált szakirodalom:
Abdul-Fattah Munif, Iszlám műemlékek Magyarországon, Theologiai Szemle, 2006
Abu Hámid, al-Garnáti utazása Kelet- és Közép-Európában, 1151-1153. Budapest, 1985
Csicsmann László, A magyarországi muszlim kisebbségek társadalmi integrációjának kihívásai az európai tapasztalatok tükrében 2011.
Goldziher Ignác Napló – Tények és tanúk sorozat, 1984
Heka Lászó, A sari’a jog fejlődése és alkalmazása a délszláv térségben 2006
Kramer, Martin, Islam Assembled: „The Advent of the Muslim Congresses” 1986.
Léderer György, A magyarországi Iszlám újabb kori történetéhez I-II. rész, Keletkutatás 1989.
Rózsa Erzsébet, Muszlim kisebbségek Közép Európában, avagy Közép-Európa különlegessége. (in Rostoványi Zsolt (szerk.): Az iszlám Európában. Az európai muszlim közösségek differenciáltsága, 2010)
Rostoványi Zsolt, Mit kell tudni az iszlámról? Budapest, 1983.
Udvarvölgyi Zsolt, A magyar iszlám vallásszociológiája, 1998.
Sulok Zoltán, Muslim Minority in Hungary, 2010.
Szentágotay Rita, Magyarországi Szunnita Muszlimok közösségek az ideológia, integrációs politika és a radikalizáció megelőzésének tükrében – Le Monde diplomatique magyar kiadása, 2011.
Felhasznált weboldalak:
birosag.hu/hirek/civil-szervezet
www.ksh.hu/nepszamlalas/tablak_vallas
www.magyarregeszet.hu/wp-content/uploads/2014/10/rozsa_H14O.pdf
www.nepszamlalas2001.hu/hun/kotetek/05/tables/load2_1.html
www.nyest.hu/renhirek/amikor-meg-muszlim-katonak-vedtek-a-magyar-hatarokat