Ábrahám nemzé Izsákot; Izsák nemzé Jákóbot; Jákób nemzé Júdát és testvéreit; Júda nemzé Fárest és Zárát Támártól; Fáres nemzé Esromot; Esrom nemzé Arámot (…)
Eliud nemzé Eleázárt; Eleázár nemzé Matthánt; Matthán nemzé Jákóbot; Jákób nemzé Józsefet, férjét Máriának, akitől született Jézus, aki Krisztusnak neveztetik.
Jézus – aki Krisztusnak is neveztetik -, nemzé Nérót és Odoakert; Odoaker nemzé Károlyt, a Nagyot, és a Tangokat és az Oroszlánszívűt; az Oroszlánszívű nemzé Fülöpöt, akinek birodalmában a nap soha…,
és Erzsébetet, akinek ugyanez csak később és szintén soha…
Erzsébet nehéz szüléssel nemzé Napóleont, aki a tarsolyában hordta, és Bismarckot, aki meg vasból volt kancellár.
Bismarck nemzé Lenint és Sztálint és Hitlert és Maót, ezeket, mert Bismarck szapora volt;
Ezeket nemzé Bismarck, aki vasból volt szapora;
Ezeket, akik szinte említést sem érdemelnek;
És akik szinte említést sem érdemelnek nemzék anyám és apám, akiket csak én említek.
Apám és anyám – ha már megemlíttettek -, nemzék engem; már ha a történelemnek hinni lehet; egy télvégi napon; már ha a történelemnek hinni lehet.
És akkor mondák, hogy a történelemnek vége; ha már a történelemnek hinni lehet.
Most akkor tanácstalan vagyok: én, aki vagyok, ki vagyok én?
Mert akkor most mi lesz? Lesz valami? Bármi?
Mire volt ez a nagy nemzékelés? (Már ha a történelemnek hinni lehet.)
A jelen egyfolytában, izzadtan, csapzottan, kielégülés nélkül nemzé a jövőt, amit nem látok; most, hogy a történelemnek vége; már ha…
Majonézért még gyorsan lemegyek.
(És olajat is kell hozni, hogy el ne felejtsem.)
