A szakmában eltöltött csaknem húsz év során kétségtelen: ha a média valamelyik képviselője interjút készít egy szervezet képviselőjével, akkor a pr-szakember jelen van. Elképedve olvastam az Inter@ctive Week cikkét, melyben a riporter – állítása szerint -, csupán azért utasított vissza a történet szempontjából döntő fontosságú alannyal készítendő riportot, mert a szervezet pr-tanácsadója ragaszkodott a személyes jelenlétéhez.

Elisa Pepi pr-menedzser

Elisa Pepi pr-menedzser

 

Mindig is fontos részét képezte munkámnak az interjúkon való részvétel. Noha riporterségem idején még én is furcsának találtam, amikor egy pr-es jelen kívánt lenni a beszélgetésnél, sohasem utasítottam vissza interjút emiatt. Ekként a public relations területére kerülve nem kérdőjeleztem meg a szervezeti politikát, mely szerint egyetlen alkalmazott sem interjúvolható meg pr-szakember jelenléte nélkül. Elvégre egyetlen emberünk sem válaszolna az FBI kihallgatásán anélkül, hogy hivatalos tanácsadó áll mellette. Miért kellene a média kérdéseire válaszolni pr-tanácsadó jelenléte nélkül?
A riporter nézőpontja
A PR Forum-on felvetettem ezt a kérdést. Az egyik tag Lew Koch riporter cikkére hivatkozott. Míg az Internetes megfigyeléssel való visszaélések témája érdekesnek tűnt, megdöbbentett, hogy Koch visszalépne egy a történet szempontjából fontos személlyel készítendő interjútól csupán azért, mert a pr-es ragaszkodik ahhoz, hogy ő is jelen legyen. Kollégáimtól nem kaptam túl sok támogató visszajelzést. Azonban Koch megkapta hozzá intézett aggályaimat, és meglehetősen kiélezetten válaszolt; ragaszkodott véleményéhez, mely szerint az interjút egyetlen épeszű riporter sem engedélyezné. Hozzáfűzte: ez helyi újságíróknál – akik a közönség kedvében kívánnak járni – talán bevett gyakorlat. Szerinte senki sem készíthet tényfeltáró riportot úgy, hogy a pr-est tíz mérföldes körzeten belül engedné. Azzal érvelt, hogy ez esetben õ egy pillanat alatt befejezné az interjút.
Miért legyünk jelen?
Riporterként sohasem elleneztem, s csaknem húsz éves kommunikációs szakértői pályafutásom alatt sem érkezett hozzám újságírói ellenvetés, még olyanoktól sem, akik magukat valóban oknyomozó riporternek vallhatják. Ennek ellenére meglepett, hogy online területen dolgozó kollégáim nem osztották a véleményemet.
Miért nélkülözhetetlen az interjúkon való részvétel?
1. Elősegíti a következetesség fenntartását. Ha a pr-es intézte a megbeszélést vagy a telefonhívást, őt is a folyamat résztvevőjévé kell tenni, beleértve az interjút. Kapcsolatot kíván kiépíteni a riporterrel, s ha a legkritikusabb ponton lép ki a folyamatból, nem valószínű, hogy következő alkalommal sikeresen veszi az akadályokat. Szintén elképzelhető, hogy a jövőben hasonló témában tesznek fel neki kérdéseket, ezért hasznos tudnia az elhangzottakról. Végül, de nem utolsó sorban; ha érintőleges téma merül fel a jövőben egy másik személy kapcsán, könnyebb úgy következetesnek maradni, hogy tudjuk, mit kell az adott témában nyilatkoznunk.
2. A pr-es legyen semleges megfigyelő! Nehéz fák helyett az erdőt látni, amikor a következő kérdésre adandó válaszra koncentrálunk. Semleges megfigyelőként kiszűrhető, mikor nem a riporter kérdésére adódik a válasz. Sokkal inkább érzékelhető, mikor jön zavarba a riporter. Az interjú után a pr-es közölheti kritikáját az alannyal, így ő ennyivel is felkészültebb lehet a következő alkalommal.
Még fontosabb ez a szerep, ha az interjúkat nem rögzítik.
3. Terhet vesz le az ügyvezető válláról. Az általam készített interjúk mindegyikén szerepeltek meg nem erősített információk, vagy fotót, dokumentumokat kellet előkészíteni. Nem az interjúalany feladata, hogy ezekkel foglalkozzon: ez a pr-szakember dolga. Szintúgy elősegíti a riporterrel kialakult kapcsolatot, valamint megerősíti azt a tényt, hogy az ellenőrző kérdéseket a pr-eshez intézzék. A riporterek gyakran tesznek fel olyan kérdéseket, melyekre az interjúalany nem tud válaszolni. Ki más adhatna ezekre megfelelő választ, mint a pr-tanácsadó?
4. Vegye fel a közlekedési rendőr szerepét! Léteznek interjúk, melyeknek szigorú játékszabályai vannak. Ezek közül néhány az időtényezővel kapcsolatos, míg a többi pedig az interjú során merül fel. Ha a riporter felajánlja, hogy a választ háttér-információk alapján rögzíti, vajon az ügyvezetők és az ügyfelek közül hány fogja tudni, hogy mi is a helyénvaló teendő? Azzal ki van tisztában, mit is takar ez a kifejezés? Sok ügyvezető hajlamos hatáskörén kívül álló témáról nyilatkozni. Noha sohasem kellett félbeszakítanom interjút, az gyakran megesett velem, hogy közbeszóltam a dolgok mederben tartása végett. Az egész csak hozzáállás kérdése. Mint szakmánkban bármi mást, ezt is lehet jól és rosszul művelni. Az interjú struktúrájában megvannak a megfelelő értékteremtés pillanatai és módszerei. Ha nem választjuk ki gondosan a helyszínt, ha nem értjük a riportert, vagy hogy mire kíváncsi, ha nem összpontosítunk a vállalat vagy az ügyfél számára kulcsfontosságú üzenetre, akkor jobbik esetben felesleges beülnünk az interjúra, legrosszabb esetben pedig kifejezetten káros.
Hogyan is áll a dolog? Esztelen eretnekség, vagy bevett gyakorlat-e a szakmában? Érdekel a válasz, azonban nem változtatok működésem mikéntjét. Ha nem veszünk részt az interjún, az olyan, mint amikor az edző nincs jelen a meccsen.
Csak akkor tesz ilyet az ember, ha számára érdektelen az ügy kimenete.