2019. januárjában született meg az új ellátási forma a Gyermekek Otthongondozási Díja (GYOD). Korábban felnőtt és gyermek otthoni gondozása után egyformán az Ápolási díj fedte le a pénzbeli ellátást. Már amennyire méltányos ellátásnak mondhatjuk a havi 29 500 Ft (2019-ben) alap ellátási díjat. A GYOD ehhez képest lehetne akár kedvező lépés is, ha az ellátás összegét nézzük csak, hiszen 2020-tól bruttó 123 910 Ft-ról beszélünk. (2019-ben ez még csak 100 000 Ft volt.) Sajnos mégsem az. Súlyos hiányosságai miatt többször is módosították, de 2020 januárjában, tehát egy évvel az életbelépése után sem fedi le az ellátásra jogosultak körét. Az ápolási díj egységesen járt a felnőtt korú, és gyermekkorú hozzátartozójukat tartósan otthon ápoló nagykorú személyeknek. Ebből vált ki a GYOD. Az új kérelmek mellett aki eddig a gondozott gyermek után ápolási díjra volt jogosult, egy – elméletben – szakértői felülvizsgálat után kaphatja meg azt.
gyod-serult-gyerek-a-csladban

Miért csak elméleti a szakértői vizsgálat?

A közösségi térben 2019 november óta kering egy elkeseredett édesanya posztja, amelyben leírja hogyan történt náluk az a bizonyos szakértői vizsgálat:

Mi jár a fejedben Ildikó? A Facebook mindig felteszi ezt a kérdést, és ma úgy döntöttem, hogy el is mondom. Aki ismer tudja, hogy van egy sérült gyermekem. Történet a következő…. Márciusban a havi 32.000 forintos ‘ápolási díjat’ megemelték kb. a háromszorosára és ‘átkeresztelték’ GYOD-ra (Gyermek Otthongondozási Díjra). Októberben kaptam egy levelet, hogy egy szakértő kijön házhoz, és megvizsgálja a gyerek ‘önellátási képességét’. Ez abból áll, hogy ‘a lakásban tud-e önállóan étkezni, öltözni és tisztálkodni’. Hát persze hogy tud!!! Hisz én marha, mindig arra tanítottam, neveltem, hogy valamilyen szinten ellássa magát, mivel eljön az idő, hogy nem leszek mellette. Itt követtem el a hatalmas baklövést. Meg tud csinálni magának szeletelt kenyérből egy szendvicset, tud melegíteni a mikróban egy bögre tejet, nem kell felöltöztetnem és egyedül használja a WC-t. Ezek tükrében a szakértő megállapította, hogy ‘önellátásra képes’. Tegnap megkaptam a határozatot: ‘2019. december 31-ig még kapom ezt az összeget, utána semmi’. Kérhetem újra a fent említett hatalmas összegű ápolási díjat, amihez majd ismét kiküldik a szakértőt. Az dühít, hogy ők egyetlen tollvonással áthúzták KÉT korábbi Igazságügyi Orvosszakértő véleményét, hogy ‘a gyermek önálló életvitelre képtelen’. Nem ismeri a pénz értékét, sem az időt. Nem tud venni magának egy zsemlét. Nem tud önállóan közlekedni, mert a saroknál már eltéved. Nem tud magának főzni, késsel ön- és közveszélyes, állandó felügyelet alatt kell tartani. Emiatt esélyem sincs elmenni bárhová dolgozni, ami mellesleg maximum napi 4 óra lehetne. De az a lényeg, hogy a lakásban önállóan tud közlekedni. Tudom, hogy nagyon sok család, szülő van most ugyanebben a helyzetben, és egyszerűen tehetetlenek vagyunk. Mert a hülye szülőnek az az érdeke, hogy a gyereke valamit meg tudjon tenni egyedül. De kérdezem: ha nem vásárolok be, vagy nem főzök és mosok akkor mi lesz azzal a gyerekkel? Koszos ruhában döglik éhen, de lényeg, hogy el tudja magát látni. Remélem hogy minél többen megosztjátok, akkor talán eljut az illetékesekig. Aki ugyan ebben a szituban van írja le, nem panaszképpen, de akkor talán elindul valami pozitív változás. Köszönöm, ha türelmesen végigolvastad, bár lehet kicsit zavaros, de kérlek oszd meg ha teheted!”.

Nem titok, hogy milyen nyomtatványon történik, hogy ki és milyen szempontok alapján jogosult az ellátásra. 

gyod-szakvelemeny
A teljes dokumentum letölthető
innen.

A teljes dokumentumot megnézve, látjuk, hogy míg a lakáson belüli önellátást 7 kérdésen keresztül vizsgálják, a lakáson kívüli közlekedés, tájékozódás mindössze egyetlen kérdésben jelenik meg. 

Gondoljunk bele; ha egy egészséges 12-13 éves gyermek megfázik, és a szülő dolgozik, otthon kell hagyni a gyereket. ( egyébként nem maradhat felügyelet nélkül ő sem, de nem jár utána  gyermekápolási táppénz a szülőnek ) aggódunk, hogy minden rendben lesz-e vele, felhív-e ha baj van, kigyullad a ház, és a gyerek pánikba esik, szól a szomszédnak? Ezer más kérdés, és aggodalom merül fel. 

Ha egy szülőt, akinek a gyermeke csak az évek alatt nehezen megtanult begyakorolt napi rutinra képes, nem tud megoldani egy váratlan helyzetet. Sajnos nem derül ki a posztból, hogy a gyermek mennyi idős, és miért szorul ápolásra, de ha egy anya – ahogy ő írta –
32 000 Ft-ból tengődik a beteg gyermekével, azt bizony nem kedvtelésből teszi. 

 Ildikó esete nem egyedi. Többen többféleképpen nyögik az átgondolatlan, kompetenciát és empátiát nélkülöző “szakértői” törvénykezést, szabályozást. 

Néhány példa a kommentek közül: 

Mi is most kaptuk meg az elutasító határozatot. Az a legdühítőbb hogy ez egy totálisan szubjektív döntés. Az én gyerekem betegsége pl. ugyanaz, mint az ország másik végében sok másik gyereknek, és más megyékben sokan megkapták az ellátást. (1-es típusú diabétesz, amiben nincs enyhébb vagy súlyosabb kategória.) Tudom könnyebb a mi életünk mint nektek, de szülői segítség nélkül az én gyerekem sem tudná ellátni magát (kiszámolni pl. az inzulint). Rettentő megalázó, hogy ilyen helyzetbe hozzák a családokat.
Nagyon sajnálom, hogy Ti is így jártatok, de szorítok, hogy változzon a helyzet.
(2019. november)

Azóta az EMMI ígéretet tett, hogy az 1-es típusú cukorbetegséggel élő gyerekeket is bevonják a támogatotti körbe. Figyelemre méltó, bár nem lennék azoknak a családoknak a helyében, akik néhány hónapra elestek a bevételeik egy részétől (ha nem az egésztől) az EMMI átgondolatlan munkája miatt. 

„A mi sztorink a másik fele a történetnek. Nyitott gerinc, minden kísérő betegséggel, kerekesszékkel és megszámlálhatatlan mennyiségű műtéttel. Fiam szerencsére szellemileg ép. Mint minden ilyen helyzetben lévő szülő, én is önálló életre próbáltam nevelni viszonylag jó eredményekkel. Így nem volt szükség a nevetséges összegű ápolási díjra, viszont aktív kerekesszékre igen. Erre viszont csak akkor adnak engedélyt, ha dolgozik. Amúgy csak a rehab szék. Még WC-re sem tud vele menni. Tehát igényeljek ápolásit és maradjak itthon.”

Egy másik hozzászólásban  újabb hézag mutatkozik meg, mégpedig a megfelelő ápolási segédeszközök terén. Fontosnak kell lenni, hogy mind az ápolt, gondozott gyermek, mind a család többi tagja tudjon és akarjon igyekezni teljes életet élni minden nehézség ellenére. Itt a szülő dolgozni akar. Nem csak a család anyagi érdekei, nem csak az állam kasszájában maradó pénz miatt, de a szellemi, lelki egészség okán is messzemenőkig támogatást kellene biztosítani. 

Szeretném, ha mindenki tisztában lenne vele, hogy a pontozásos rendszer, és a tény, hogy egyetlen személy megy ki felülvizsgálatot tartani, minden egyébként teljesen legális lehetőséget megad arra, hogy emberi szempontok alapján ítélje meg a felülvizsgáló személy, hogy meg tudja-e találni azt az 1 pontot, vagy sem, ami szükséges, ha a jogosultság valóban fennállt és fennáll. Nem lehet emberi sorsokat kizárólag a matematika szintjén eldönteni! 

Elfogadható szakértői vizsgálatnak tartanám például, ha legalább egy szakápoló és egy független, de szociális szférában jártas személy (pl.: családgondozó) tenne látogatást a felülvizsgálat alkalmával. Valamint a döntéssel szembeni fellebbezés módjáról égetően fontos volna pontos alapos tájékoztatást adni. 

Zárszóként álljon itt egy idézet Erdős Virág kortárs költő Na most akkor című verséből: 

„ na most akkor mondjátok meg nagyokosok mi legyen 
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen 
ki legeljen penne ágyon rozmaringos mellfilét 
ki pecázza kukából a halolajos kiflijét 

A témával kapcsolatos korábbi cikkünk itt.