ÖSSZEFOGUNK VAGY ELPUSZTULUNK

Dr. Ajang Armin Farid életében a krízishelyzet szinte általános: igazságügyi orvosszakértőként bűnözőket leplez le harapásnyomaik alapján, és ott volt a Hableány-katasztrófa áldozatait azonosító csapatban. Az általa követett, nálunk egzotikusnak tűnő bahá’í vallás 19. századi tanításai szerint az igazán nagy problémákat idővel nem fékezik majd meg a határok, és csak az egész emberiség összefogásával lesznek megoldhatók. Most mindenesetre itt van a koronavírus-járvány és a globális felmelegedés, többek között.

Dr. Ajang Armin Farid

– A világ egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosát, Ted Bundy-t az egyik áldozatán hagyott harapásnyomok juttatták a villamosszékbe, Ön pedig többek között attól az FBI-profilozótól tanult Amerikában, aki részt vett abban a nyomozásban. Mi vált ki egy emberből olyan állati ösztönöket, hogy megharapjon valakit?

Dr. Ajang Armin Farid: – Szerintem leginkább az, hogy az ember és az állat anatómiailag hasonló lény. Abban viszont különbözünk, hogy a nevelés és oktatás során jó esetben kifinomul a lelkünk, és különbséget tudunk tenni a jó és a rossz cselekedetek között, illetve kialakul bennünk a tisztelet és az empátia embertársaink iránt. Az állat ösztöneinek megfelelően cselekszik, az embernek viszont szabad akarata is van. Ha viszont állati szinten maradunk, és ez kombinálódik a szabad akarattal, akkor sokszor kegyetlenebb dolgokra vagyunk képesek, mint az állatok.

Dr. Farid (jobbra) rendőrségi bevetésen.

– Volt olyan eset, ami  Önt is megviselte?

Dr. Farid: – Szerintem az ország eddigi két legdurvább harapásos esetével pont én foglalkoztam. 2013-ban egy kéthónapos kisbabát harapott és vert meg az apja, aki azóta börtönben van. Egy 23 éves fiatalember pedig megerőszakolt, összeharapdált és megölt egy 79 éves nénit. De ilyenkor blokkolom az érzelmeimet, amennyire csak lehet, különben nem tudok a munkámra figyelni.

– Hogyan lehetne megelőzni az ilyen brutálisan erőszakos tetteket?

Dr. Farid: – Egyrészt sokat nyilatkozom a médiának arról, hogyan ismerhetők fel a harapásnyomok, így a családtagok és a szakemberek könnyebben felfejthetik a szálakat egy ilyen ügyben. Másrészt nyomozókat oktatok, és egyetemen tanítok igazságügyi fogorvostant. Sajnos, az ilyen típusú bántalmazás is mintázat: ha bántanak valakit kicsiként, akkor nagyobb eséllyel fog felnőttkorában ő is hasonló eszközökhöz folyamodni.

Milliméter pontosságú harapásnyom-elemzés

– 2019-ben önkéntesként részt vett a 27 dél-koreai áldozatot követelő Hableány-katasztrófa mentő- és holttesteket azonosító csapatának munkájában is. Hogy sikerült helyretenni fejben, amit ott látott?

Ez az eset megváltoztatta az életemet és a gondolkodásmódomat. A hajó elsüllyedése után pár nappal találtunk egy már nagyon rossz állapotban lévő testet. Az áldozat ránézésre úgy 60 évesnek nézett ki. Kiderült, hogy valójában egy 23 éves, nagyon csinos lány volt, és ez lett belőle. Belegondoltam, hogy a baleset reggelén biztosan sminkelt, csinosan felöltözött, csinált egy-két szelfit, és már előre örült a kirándulásnak ebben a gyönyörű városban – majd mindössze 10 másodperc alatt vége volt mindennek, és hamarosan felismerhetetlenné vált. Elgondolkodtam, hogy mennyire időleges és képlékeny az anyagi világ, és mivé tud válni a test, ami a lelkünket hordja, mint egy templom, ahogy mondják. Szerencsére a társaimmal sokat tudtunk beszélgetni, így támogattuk egymást lelkileg is.

Dr. Farid a dél-koreai kollégákkal a 2019-es Hableány-katasztrófa idején

– Aki annyira a tudomány és a tények embere, mint Ön, az hogyan lehet vallásos? Hogy hihet el valamit, amire nincsen egzakt bizonyíték?

Dr. Farid: – Kiskoromban én is sokat gondolkodtam ezen. Édesapám, aki sebész doktor, azt mondta nekem, hogy ha érkezne egy ufó a Földre, egy komplikált szerkezet, akkor senki sem feltételezné, hogy magától termett itt. Biztosra vennénk, hogy valaki összerakta. De a tudománynál maradva: egyetlen, primitív emberi sejt is olyan bonyolult, hogy szerintem ez kizárja, hogy ne legyen egy magasabb intelligencia. Vagy gondoljon arra, hogy csak a belátható Világegyetemben százmilliárdnál is több galaxis van, amelyek elképesztő sebességgel jönnek-mennek. Szerintem a spiritualitás és a tudomány kéz a kézben járnak. A vallásnak és a tudománynak harmóniában kell lennie, de ezt nemcsak én mondom, hanem a hitem is ezt tanítja. A tudomány vallás nélkül etikátlan hozzáállást eredményezhet – a vallás tudomány nélkül pedig középkori sötétséget.

– Olvastam egy Borges-novellát, ami egy elképzelt, alef nevű jelenségről szól. A sztori szerint ha belenézel az alefbe, akkor minden szögből egyszerre látsz mindent az univerzumban, és hallhatod a világ összes hangját is. Szerintem hogyha létezne az alef, akkor szörnyethalnánk a közelében. De minimum megsüketülnénk és megvakulnánk, mert mindezt egyszerre egy ember nem bírná elviselni. Ha ennyire kicsik vagyunk a nagy dolgok átlátásához, és folyton hiányérzetünk lesz, akkor van értelme egyáltalán keresgélni? 

Dr. Farid: – Igen, mert a fejlődés az életünk fontos része: egyre több olyan dolgot tanulunk meg, ami szolgálja az emberiséget. Szerintem ez nem kudarc, hanem egy izgalmas folyamat. Amikor én orvosi egyetemistaként Magyarországra érkeztem, még a szomszédba kellett menni telefonálni, vagy sorban állni a fülke előtt. Ha akkor, 30 évvel ezelőtt nekem valaki elmagyarázta volna a mai okostelefonok funkcióit, akkor legyintettem volna, hogy persze, majd 100–200 év múlva esetleg ott fogunk tartani. A kérdése kicsit olyan, mintha azt mondaná egy gyereknek, hogy ne nőjön meg soha, maradjon mindig fejletlen kicsi, ami természetellenes lenne. Ez a bahá’í-ok szerint a vallással is így van: fejlődik a kinyilatkoztatás, újabb és újabb próféták, isteni megnyilvánulások érkeznek egymás után, akik mindig olyan tanításokat hoznak, amire az adott kornak szüksége van.

– Ahogy mondjuk a Windows-nak is mindig van újabb és újabb verziója?

Dr. Farid: – Igen. Szóval szerintem nem vagyunk magunkra hagyva.

Jut eszembe a Microsoftról: Bill Gates azt mondta, hogy a koronavírus-járvány és a globális felmelegedés esetében is mindnyájan egy oldalon állunk, és csak az emberiség összefogásával oldhatók meg jól ezek a problémák. A bahá’í-ok biztosan tulajdonítanak annak jelentőséget ebben az időszakban, hogy a bahá’í írások már a 19. században azt tanították: eljön az az idő, amikor nem lesz más választás, mint összefogni a világ bajainak orvoslása érdekében.

Dr. Farid – Így van. Shoghi Effendi, a bahá’í-ok által isteni megnyilvánulásként tisztelt Bahá’u’lláh leszármazottja arról is írt, hogy a világban  krízis és  győzelem váltja mindig egymást. Most éppen nem háború, hanem egy icipici, láthatatlan vírus okozott nagy felfordulást. De mi, bahá’í-ok optimistán figyeljük az eseményeket, mert tényleg bízunk benne, hogy mindez összehozhatja az emberiséget. Hiszünk abban, hogy a Föld egyetlen ország, és az emberek a polgárai, vagyis igazi határok nincsenek, így pedig a bajok sem állhatnak meg a határon. Egységben kell nézni az egész világot. Vagy összefogunk vagy elpusztulunk.

– Egy másik nagyon aktuális tanítás a férfiak és a nők egyenjogúsága. 

Dr. Farid: – Azt tudta, hogy Liechtensteinben csak 1984 óta szavazhatnak a nők? Az egyenjogúság terén még Európának és azon belül Magyarországnak is van hová fejlődnie. A nagyapám, aki az iszlámról tért át a bahá’í hitre, ezt olyan komolyan vette, hogy már az 1930-as évek Iránjában lecserélte a nagymamám családi nevére a sajátját, ami akkor elképesztően bátor tettnek számított. Egyre inkább errefelé megy a világ: egyenjogúság nélkül szerintem béke sem lehet.

A haifai Bahá’í Világközpont, az UNESCO által a világörökség részévé választott bahá’í kertekkel.

– Úgy tudom, hogy dédnagyapja még mullah volt Iránban, a nagypapja kis híján embert ölt az iszlám tanításainak félreértelmezése miatt, Ön pedig már egy egész más vallást követ. Mi történt a generációk között?

Dr. Farid: – Már régen is sokan félremagyarázták az iszlám tanításait, és a nagypapám ebben a szellemben nőtt fel, ezért kicsit szélsőséges volt. 18 évesen egyszer meghallotta, hogy a városban egy bahá’í tanító előadást tart a vallásáról. Annyira felbőszült, hogy elrejtett egy konyhakést a kabátja alá, és odarohant, hogy megölje. Úgy csinált, mintha csak egy lenne az érdeklődők közül, és az előadás alatt leste a megfelelő pillanatot. Közben hallgatta, amit mondott az előadó, és annyira felkeltette az érdeklődését a dolog, hogy teljesen elfelejtette, miért ment oda. Aztán összebarátkozott a tanítóval, és késő estig beszélgettek. Tőle kapta meg Bahá’u’lláh írását, A bizonyosság könyvét, amit utána titokban, éjszakánként olvasott otthon – és aztán hamarosan át is tért a bahá’í hitre. Persze kitagadták, és elzavarták otthonról: a dédnagyapám azt mondta neki, hogy ennél még az is jobb lenne, ha prostituált lennél. Az új barátai viszont befogadták, és hamarosan feleségül vett egy bahá’í lányt, a nagymamámat. Amikor gyerekük született, akkor a dédnagyszüleim kicsit megenyhültek, és újra összejártak. De a nagyszüleim tányérjait azért továbbra is külön mosták el ebéd után a „bahá’í bacilusok” miatt. Viszont a dédnagyanyám a halálos ágyán már azt mondta a nagyanyámnak, hogy nagy hibát követtek el a kitagadással, és bocsánatot kért az igazságtalan bánásmód miatt.

A nagypapa, Muhamad Farid, fiatalon.

– Egy bahá’í imaháznak 9 kapuja van, ami azt szimbolizálja, hogy minden vallás képviselőjét szeretettel látjátok. A tanítások szerint ugyanis minden világvallás alapítóját ugyanaz az Isten küldte, vagyis ebben is egységet hirdettek. Honnan jöhet akkor a vád, hogy egy bahá’í ember bármelyik vallás ellen beszélne?

Dr. Farid: –Ez természetes: a történelem során minden új vallást üldöztek, szerintem főleg azért, mert a papság félt, hogy megélhetés nélkül marad. Ezt tetézi, hogy a bahá’í-oknál nincsenek papok, mert szerintünk mindenkinek egyénileg kell kutatnia az igazságot, nem szükséges hozzá asszisztencia. Ennek a vallásnak az egyik különlegessége, hogy teljesen hitelesek a szentírások: minden szót Bahá’u’lláh jegyzett vagy diktált le, majd személyesen ellenőrzött, nem adódott a könyvekhez az idők során semmi plusz tartalom. Szóval ez olyan, mintha Jézus a saját kezével írta volna meg, és pecsételte volna le az Újszövetséget, hogy na, emberek, ezt mondtam pontosan.

A perzsa bahá’í-okat az 1979-es iráni forradalom óta üldözik a hazájukban: nem tanulhatnak, tönkreteszik az üzleteiket, börtönbe zárják, sőt gyakran megölik őket. Az apám nagynénjét is kivégezték. Ezért a nagyszüleim kivándoroltak Ausztriába, én már ott születtem.

Holtomiglan-holtodiglan: Ghodsie és Muhammad Farid, a nagyszülők

– Sikerült beilleszkedniük?

Dr. Farid: – Nekik még nem teljesen: a nagypapám nagy bánata volt, hogy sosem tanult meg rendesen németül, ezért nem tudott mesélni a derék katolikus bajoroknak Bahá’u’lláh tanításairól. De az apukám ezt leleményesen megoldotta: a papa sírjára egy bahá’í idézetet vésetett, így legalább halálában az információk forrása lehetett.

„A Föld egyetlen ország, és az emberek a polgárai” – idézet a bahá’í írásokból Farid nagypapa sírján

– Világszerte,  így Magyarországon  is  nagyon sokszínűek a bahá’í közösségek. Csak Budapesten minimum 10 náció képviselteti magát a perzsától a kanadain, németen, kínain, amerikain, malájon, finnen, osztrákon és kolumbiain át az ausztrálig. Érdekes, hogy ugyan most épp nem lehet világgá menni a koronavírus miatt, de mintha a világ továbbra is itt lenne kicsiben. Miért van ez?

Dr. Farid: – A vallásunk egyik fő tanítása, hogy a különbözőségben rejlik az egység, szóval mi mindenhol otthon tudjuk magunkat érezni. A perzsa bahá’í-oknak muszáj is elmenekülni Iránból, ahogy mondtam. Két évvel ezelőtt volt egy nagy családi összejövetelünk Hollandiában, voltunk vagy 60-an, és összeszámoltuk, hogy nagyjából 30 országban élnek családtagjaink. Az is vicces volt, amikor a haifai Bahá’í Világközpontban, egy zarándokúton összefutottam egy sosem látott unokatestvéremmel, akinek teljesen thai vonásai voltak.

– Magyarországon járt orvosi egyetemre, pedig Ausztriában és Németországban is tanulhatott volna. Miért választotta éppen ezt a szegletét a világnak?

Dr. Farid: – Mert segíteni szerettem volna felépíteni a helyi bahá’í közösséget. Akkor még csak 13-an voltunk.

– Nem volt nagy áldozat az osztrák jólétből kilépve megszokni az itteni viszonyokat?

Dr. Farid: – Én inkább áldásnak éreztem a szerényebb körülményeket. A boltban nem volt tízféle joghurt, csak egy, de ez segített abban, hogy kevésbé ragaszkodjak az anyagi világhoz. Amikor hazamentem, akkor mindig mellbe vágott a bőség zavara a hipermarketekben.

– A bahá’í közösség 2020 óta bejegyzett egyház Magyarországon, viszont külső adományokat nem fogadnak el, csak a hívek tartják fent a közösséget a teljes függetlenség megőrzése érdekében. A politikába sem vonódnak be soha. Viszont így hogy harcolnak például a békéért, az egységért és más bahá’í célokért?

Dr. Farid: – Konzultációs státuszban vagyunk az ENSZ-nél, és részt veszünk UNESCO projektekben is, de politikával valóban nem foglalkozunk, csak humanitárius és emberi jogi kérdésekkel. Viszont az igazi erősségünk a kis helyi közösségekben rejlik. Ezek túlmutatnak a valláson: közelebb hozzuk a szomszédságot, szemetet szedünk a parkban, fákat ültetünk és hasonlók. Talán a legszebb a kolumbiai példa: itt egy közösségünk képes volt visszaszorítani a drogfogyasztást és a prostitúciót a közvetlen környezetében.

– Ön nagyon kiegyensúlyozottnak látszik. Úgy tűnik, mindenre jut ideje és energiája:  munkára,  továbbképzésekre, önkénteskedésre,  tanításra,  lelki életre,  családra, barátokra és a járvány előtt nagyon sokat utazott. Mi a titok?

Dr. Farid: – Megmutatom. Itt ez a kerek egérpad az asztalomon. A kör közepén áll a hitem, és ebből ágaznak le a tortacikkek, vagyis az egyes tevékenységeim. Mindent olyan hozzáállással csinálok, hogy az elsősorban szolgálat legyen a világnak, mert a hitem szerint ilyen attitűddel minden imának számít. Ha nem lenne egy központi vezérlőelv, akkor biztos szétesne az életem: fárasztó és energiarabló lenne minden utat külön járni. Emellett –függetlenül a vallástól – pár éve leszoktam arról, hogy azt mondjam: nincs időm. Mert mindenkinek van 24 órája, ami rengeteg dologra elég. Mindig megvizsgálom, hogy mi számít számomra prioritásnak, és azzal foglalkozom, a többit pedig hátrébb sorolom vagy elengedem. Ez segít harmóniát teremteni.

– Sok ember tudja ugyan, mitől lehetne jobb az élete, valamiért mégsem tudja rávenni magát a cselekvésre. Mit lehet kezdeni ezzel a bénultsággal?

Dr. Farid: – Szerintem ha az ember egy papírra színes ceruzával felvázolja legalább nagy vonalakban, hogy mit szeretne elérni az életben, ahelyett, hogy üresen hagyná a papírt, az már egy lépés előre. Ha nem rajzolsz, akkor nagyobb eséllyel vagy kitéve a végzetnek, pedig alakíthatnád is a sorsodat, legalább részben. Nekem sokat segítenek Eckhart Tolle gondolatai. Szerinte csak a most létezik: a múlt és a jövő nincs. Ennek ellenére fontos, hogy legyen jövőképem, és tartanom kell valamerre, de cselekedni a jelenben kell – inkább, mint hogy a múlton rágódjak, vagy a jövőtől rettegjek. Persze ez a gondolat nem új, az idők során vissza-visszatér: a bahá’í írásokban is megtalálható. A jelenben lenni küzdelem, és állandóan gyakorolni kell. De ha keresed az értéket és a szépséget ott, ahol éppen vagy, minden pillanatban, akkor egyszerűen élvezetesebbé válik az élet.

 

Engedélyezett másodközlés. A cikk eredetileg a „Nekem ez új” c. blogon jelent meg.

Author: Kánya Adél

A „Nekem ez új" c. blog szerzője.

Vélemény, hozzászólás?