Húsvét második vasárnapján két szentté avatás történt: II. János Pál pápa (Karol Wojtyła) és XXIII. János pápa (Angelo Giuseppe Roncalli) egész életükben a Római Katolikus Egyházat és az egész emberiséget – keresztényeket, más vallásúakat és ateistákat egyaránt – szolgálták. A 2014. április 27-i hivatalos canonisatio során a Vatikánban kinyilvánították, hogy a korábban elhunyt két egyházfőt „Isten felvette a szentek, illetve Boldogok Seregébe. Az elhunytak Isten színe látására jutottak.”
II. János Pál pápa [Karol Józef Wojtyła]
(Wadowice, 1920. május 18. – Róma, 2005. április 2.)
Az „utazó pápa”
Vitathatatlan, hogy II. János Pál a legnépszerűbb pápák közé tartozik. Utazó kedve talán annak is köszönhető, hogy vasutas családban nevelkedett – 104-szer látogatott külföldre, összesen 129 országban járt. A Katolikus Egyház első kelet-európai vezetőjeként 1978-as beiktatásától 2005-ben bekövetkezett haláláig aktívan és eredményesen tevékenykedett.
Édesanyját és bátyját még gyermekkorában vesztette el, sőt, fiatalon ő maga is életveszélyes állapotba került, miután elütötte őt egy villamos. Már felnőttként fordult a papi hivatás felé – a második világháború után teológiából doktorált, majd a krakkói Szent Flórián templom káplánja lett.
Pápaként nemzetközi kérdésekben gyakran hangoztatta álláspontját és hazájához, Lengyelországhoz is mindvégig hű maradt. Ennek ellenére akadtak olyanok, akik nem szimpatizáltak, mi több, komoly fenyegetést jelentettek ránézve. A legkomolyabb merényletet a török állampolgárságú Mehmet Ali Ağca követte el ellene 1981-ben, a Szent Péter téren. (Ezt követően vált a legfőbb egyházi méltóság személyi biztonságának megőrzésének egyik elemévé a „pápamobil” használata.)
XXIII. János pápa [Angelo Giuseppe Roncalli]
(Sotto il Monte, 1881. november 25. – Róma, 1963. június 3.)
A „jó pápa”
XXIII. János szegény nagycsaládból származott, 13 testvére közül ő született negyedikként. A 2013-ben megválasztott és most nagy elődjeit szentté avató Ferenc pápa szerint Giuseppe „kicsit olyan volt, mint a »falusi pap«, egy pap, aki minden hívőt szeret.”
Sokan (eleinte) „átmeneti pápának” tartották – 1958-as beiktatásakor 77 éves volt, ’63-ban bekövetkezett haláláig mindössze öt év telt el. Mégis tudott maradandót alkotni a katolikus egyház történetében: legjelentősebbnek számít ezek közül a II. Vatikáni Zsinat összehívása, amelynek három fő célkitűzése: az egyház belső életének megújítása, az elszakadt keresztény testvéreknek az egyházba való visszahívása, és a mai világgal folytatott párbeszéd.
