A „Felhőatlasz” egy korokon átívelő regény, amelyben hat ember történetén keresztül szembesülünk azzal, hogy amit a múltban elkövetünk, az milyen hatással lesz a jövőnkre. Ez nem feltétlenül aktuális életünkben következik be: egy-egy beindított láncreakció életeken keresztül hathat.

David Mitchell 2004-ben megjelent könyvét (Magyarországon 2012-ben adta ki a Carthaphilus Kiadó) 2012-ben filmesítették meg a Mátrix-trilógiát is jegyző Wachowski testvérek és Tom Tykwer. A film struktúrája nem követi a regényét, az író ennek ellenére alapvetően elégedett a végeredménnyel. Azonban sok apró részlet és összefüggés felett elsiklottak a forgatókönyvírók, s ezek hatására a film egy kicsit zagyvának és felszínesnek tűnik, az összefüggések nehezebben értelmezhetők, hiányzik a katarzis és a végén a problémák feloldása.

A regény hat ember történetét meséli el, rámutatva ezzel egy sokkal nagyobb és mélyebb összefüggésre. Ezek a kis történetek más helyszíneken és más korokban játszódnak (1850-től az egészen távoli jövőig bezárólag).  A kötet címe valójában egy zenemű címe volt: az író pusztán azért vette meg Toshi Ichiyanagi zongoradarabját, mert anno megtetszett neki a címe. Ez motiválta a könyv megírására. Nem véletlen, hogy a regényben megjelenő zenemű a „Felhő Atlasz Szextet” elnevezést kapta, s ezzel is utal a kötetben szereplő hat élettörténetre.

A mű esszenciális fogalma a reinkarnáció. Minden ember kapcsolatban áll a másikkal, és nem akaratlanul hoz össze a sors bizonyos személyeket. A karmikus kapocs mellett egyes lelkek erősebben kötődnek egymáshoz, ők általában újra és újra találkoznak és segítik egymást. Tetteink következményei lehet, hogy csak a következő életünkben jelennek meg, akkor kell megismerni és feloldani a problémát. A mű ezen kívül számos témát taglal: rámutat jelen világunk problémájára, a rendszer elnyomására, a különvélemény és szabadság korlátozására. Az ember önmaga általában nem képes megváltoztatni a világot, azonban tettei és szavai útmutatásul szolgálnak a későbbi generációk számára, akik szerencsés esetben magukévá teszik gondolatait és modifikálják a fennálló rendszert, világképet.

Az emberi kapzsiság visszatérő motívum, és ahogy haladunk az időben, egyre nagyobb méreteket ölt. Mindent az arany és a pénz motivál, egy bizonyos idő elteltével az emberi élet fokozatosan elveszti fontosságát. Példa erre a regényben szereplő Timothy Cavendish és Sonmi~451 története: a rokonokat öregek otthonába zárják, és csak a végrendeletük körüli problémák képesek rávenni a kényelmesen élő fiatalabb generációt, hogy feléjük nézzenek. Sonmi esetében pedig az idejüket leszolgáló klónokat megsemmisítik és újrahasznosítják. A szolgaság is egy toposz, akárcsak a szellemi tulajdon és a szabadság kérdése.

A regény egyik nagy szívfájdalma, hogy az emberek nem képesek tanulni a hibáikból, megváltoztatni a dolgokat, amelyek így újra és újra visszatérnek függetlenül tértől és időtől. De talán van lehetőség a változásra. Egyre többen tapasztalnak megmagyarázhatatlan dolgokat. A racionalitás lassanként háttérbe szorul, ezzel párhuzamosan előtérbe kerül a megérzés képessége. A Felhőatlasz többek közt erre is épít: egyre nagyobb szerepe lesz a jeleknek, az érzéseknek, amelyek hatására a szereplők cselekedni fognak, ebből kifolyólag más mederbe terelik az események folyamát.

Ha valakinek nem tetszett a Felhőatlasz című film, vagy éppen kedvére való volt, mindenféleképpen ajánlom, hogy olvassa el David Mitchell könyvét. Az író csak két részre szabdal fel egy-egy történetet, ellentétben a filmmel, így sokkal mélyebb összefüggéseket fedezhetünk fel benne az élet törvényeiről, sorsról, karmáról és szabadságról.

A könyv alapadatai:
Szerző: David Mitchell
Cím: Felhőatlasz
Kiadó: Cartaphilus Kiadó, 2012
Oldal: 576 oldal
Kötés: papír/puha kötés
ISBN: 9789632662206
Ára: 3490- Forint