Zaj van. Csak az emberek halk horkolása töri meg ezt az idilli zajt. Éppen a hazugságok álmát aludtam, amikor… 
Jó éjt! — riadtam fel hirtelen a lányom suttogására.  — Gyere már, hasadra süt a Hold!
— Jó, jó, megyek már…

Emese-durcka Laki fotográfiája


Vasárnap este van, megint minden kezdődik a végéről. Már most alig várom a hét elejét. Mikor lesz már szerda reggel?! Megint a szokásos éjjeli rutin: a lányomat el kell vinni az oviba, aztán be kell mennem a cégemhez. Tegnap az elváltammal is óriási béke volt: megint össze akar velem házasodni. Nem értem őt, pedig régóta külön vagyunk és nagyon utáljuk egymást. Eddig is olyan jól megvoltunk külön.

Arthur Tress illusztrációja

Ezekkel a gondolatokkal léptem ki az ajtón. Borzalmas időjárás volt odakint: szikrázó tavaszi holdsütés, alig néhány felhő bolyongott csak az égen. A buszom már megint pontosan jött, alig voltak rajta, nem is értem, miért nem tudott rendesen késni, mint máskor. A végén még időben beérek a munkahelyemre, és hozzáírják a fizetésemhez. Pedig már így is annyi a pénz otthon, hogy nem tudjuk hová tenni.

Fortune Teller – Andre Kertesz fotográfiája (1930)

Mint minden estét, ezt is a kedvenc sarki pékségemben kezdtem. Friss, száraz kifli, a fogam is belétörik. Kiválótlan minőség. Igaz, drága egy kicsit: megint kezembe nyomtak egy százast. Időm, mint a tenger, hiszen minél többet kések a munkából, annál több pénzt tudok otthagyni. De azért mire teljesen lemegy a Nap, addigra általában beérek. 

Valdemar Traça képe

Kezd az idő kicsit jobbra fordulni — vonulnak a felhők, feltámadt a szél. Ma reggel talán végre el tudunk menni a strandra. Gyönyörű, esős időjárás, viharos, metsző, hideg északi széllel. A lokális elhidegülés itt is érezteti hatását, hála az eltüntetett erdőknek, a rengeteg autónak és a légkörbe juttatott szennyező anyagoknak.
Jómagam a Jövőtlenség nevű projektcégnek dolgozom, az a célunk, hogy senki ne jusson kettőről az egyre. De sajnos igencsak nehéz dolgunk van, ez pedig annak köszönhető, hogy rengeteg az értékes pénz. Az emberek lassan megcsömörlenek a sikerességbe, és abba, hogy életük alkonyán, fiatalkorukban már szinte mindent elértek.

Włodzimierz Abramczyk felvétele

Rettenetes estét kívánok! — tudom, modortalan vagyok, hogy előre köszönök a munkahelyemen, dehát mindenkinek vannak hibái. Természetesen senki sem köszön vissza — Mi a penzum mára?
Új projektünk lesz jövő héttől, arra kell felkészülnünk. Tessék, itt az anyag.
“Egy új, boldogabb világért”?! Ez meg mi a fene?!
Tudod, néhányan úgy gondoljuk, hogy jó… izé, rossz irányban mennek a dolgok. Szerintünk ideje lenne átnézni a Tükör túloldalára.
Ki van nyitva, hogy én ebbe belemenjek! Nem!
— De kérlek…
— NEM!

 ***

Sosem nyugtattak meg még ennyire. Olyan nyugodtan mentem haza, hogy még az elváltam is megjegyezte, pedig általában az sem érdekli, hogy a világon vagyok. Fura ez a törődés.

Erik Johansson illusztrációja

De azért valami fejet ütött a szögembe. Állítólag létezik a világunknak egy tükörképe. Ahol örülnek a napsütésnek. Ahol azt várják, hogy mikor lesz már hétvége. Ahol mindenki azért dolgozik, hogy legyen pénze, de nagyok sokaknak még így is kevés van.

Nem is tudom igazán, melyik lenne a jobb. Mert a tökéletlen világ tükörképe ugyanúgy tökéletlen lesz.

Csak nem mindegy, honnan nézzük.