ROMAN SUSZTROV, A BÁBKÉSZÍTŐ SZOBRÁSZMŰVÉSZ

2015 szeptemberében kedves barátnőm meglepetést küldött nekem: egy kis szobor fényképét. A kis esernyős öregember Szentpéterváron, az Izmajlovszkij kertben üldögél ma is, egy pad háttámláján, és van benne valami nagyon megkapó. Ő a „Pétervári angyal”, Roman Susztrov szobrászművész ikonikussá vált alkotása.

2015 óta követem a művész munkásságát, és amikor két éve egy cikket is írtam róla, erről értesítettem. Beszélgettünk pár szót Messengeren. Később a megjelent könyvének beszerzéséhez kértem a segítségét. Kedves, közvetlen embernek ismertem meg. Gyűjtöttem az alkotásait, gyakran néztem a Facebook-profiljára.
Május 18-án ezt láttam: РОМАН УМЕР. Csak néztem, és azt gondoltam, elfelejtettem oroszul, az a szó nem azt jelenti. Nagyon felkavart.
Ő az első a jelenleg dúló járvány áldozatai közül, akit ismertem. 2020. május 14-én halt meg a szentpétervári Mariinszkij kórházban. Hivatalos közleményt azóta sem láttam, legelőször a Facebook-oldalán posztolták a hírt megrendült barátai.
Ezzel az írással szeretnék tisztelegni emléke előtt. Úgy gondolom, nem sokan ismerik Magyarországon, ezért megosztom mindazt az információt, amihez hozzájutottam.

Roman Susztrov az egykori műtermében

Román Susztrov bábukat készített, de nem szerette alkotásait “báb”-nak nevezni. Bár papírmaséból készültek, ezek éppúgy szobrok, ötletesek, karakteresek. Figurái mintha belülről fénylenének – jóság sugárzik belőlük. Újságokból, és egyéb anyagokból hagyományos technológiával készítette őket. Joggal nevezhetjük a papírmasé szobrászat zseniális művészének. Az anyag, amely a színművészet favoritja, Susztrov munkásságának alapjává vált. Hőseinek a színházi életet idéző világával megteremtett egy új ábrázolásmódot a bábkészítés művészetében: alakjainak karakterét természetük fő jellemvonásainak szeretetteljes kikarikírozásával láttatja, minden lényegtelen vonás mellőzésével. Figurái egyidejűleg komikusak és meghatók.

Egy vele készült interjúban elmondja, hogy nem színházi előadásokra szánt bábokat készít, mert: „egy színházi bábnak a bábjátékos mimikájával, és hangján kell megszólalnia. Én azt szeretném, hogy az enyémeknek saját személyisége legyen. Minden bábun két-három hetet dolgozom. Miközben életet adok nekik, beszélgetek velük, ha leejtem őket, elnézést kérek és gondolok azokra, akikhez majd ezek a bábuk beszélni fognak, és akik majd hallgatják őket.”
Susztrov a neves Repin Képzőművészeti Akadémián diplomázott, Szentpéterváron, 1986-ban. 1988-ban kezdett papírmasé bábukat készíteni. Részt vett a Szentpétervári Babamúzeum, a Játékmúzeum, valamint a Bábgaléria létrehozásában. 1998-tól volt tagja az Orosz Művészek Szövetségének, 2006-tól pedig a Bábukészítő Művészek Nemzetközi Szervezetének (NIADA).
Alkotásai magángyűjteményekben találhatók meg Oroszországban, Európában és Észak-Amerikában, némelyek nemzetközi hírességeknél leltek otthonra.
Szeretett városának vezetői időnként megbízták, hogy egyes alkotásait készítse el bronzból is, és ezeket Szentpétervár előre kiválasztott pontjain helyezték el. Így történt a Pétervári angyallal is, amelyről kicsit bővebben szeretnék szólni, hiszen általa ismertem meg ezt a különleges embert.
A figurából készített bronzszobrot 2013. október 12-én az Izmajlovszkij kertben helyezték el. Alázatosan ül le megpihenni, hogy kivárja az őszi eső végét. Egyik kezében könyvet tart, a másikban nyitott esernyőt.

Roman Susztrov (1959, Leningrád – 2020, Szentpétervár)

Az alkotó így mesél a műről: „Leningrádban töltött gyermekkoromban láttam ezeket az öregembereket, akiknek típusát ezzel a művel megörökítettem. Ők egészen különleges lelkületnek és kultúrának hordozói voltak. Ezek az idős emberek átélték a XX. század első felének minden balsorsát, mégis megőrizték belső derűjüket, optimizmusukat. Átvészelték a megbukott polgárháborút, az éhínséget, a sztálini elnyomást, blokádot, szeretteik elveszítését, újraépítették városunkat a romokból. Ez a csodálatos generáció, amely hihetetlen megpróbáltatásokon ment át élete nagy részében, bölccsé vált, és mindennek dacára megtartotta ifjúi spontaneitását, élni akarását és az emberek iránti érdeklődését. Sajnos ez a minta majdnem eltűnt már a mi életünkből. De gyermekkorunkban mindannyian találkozhattunk ezekkel a jóságos öregekkel.”
A továbbiakban meséljenek a művészről alkotásai. Ők velünk maradnak.

*
FORRÁSOK:
Он ушел – ангел остался”. Художник Роман Шустров умер от коронавируса
https://www.severreal.org/a/30613343.html
http://artodyssey1.blogspot.hu/2011/09/roman-shustrov.html
http://www.galeriegraal.com/galerie-art-contemporain-biogra
http://www.liveinternet.ru/users/rimma64/post354846581/
http://www.liveinternet.ru/users/notabena/post357813044/#

Author: Róbert Katalin

Az informatika területén dolgozott különféle szektorokban, legtovább az egészségügyben. A Pénzügyi és Számviteli Főiskolát 1974-ben fejezte be. Rendszerszervezőként dolgozott, eközben főképp szakmai anyagokat és recenziókat írt, a tanítás során pedig tankönyveket szerkesztett. Nyugdíjba vonulása (2018) óta rendszeresen publikál: korábban a Gondola Kulturális Magazin szerkesztője és lektora volt, idén március óta pedig a KONTRASZT független irodalmi és művészeti folyóirat munkatársa. Ars poeticája Tatiosz mondása: „Nézz szembe önmagaddal, és magad elől ne titkolj semmit!”

Vélemény, hozzászólás?