2015 szeptemberében kedves barátnőm meglepetést küldött nekem: egy kis szobor fényképét. A kis esernyős öregember Szentpéterváron, az Izmajlovszkij kertben üldögél ma is, egy pad háttámláján, és van benne valami nagyon megkapó. Ő a „Pétervári angyal”, Roman Susztrov szobrászművész ikonikussá vált alkotása.
2015 óta követem a művész munkásságát, és amikor két éve egy cikket is írtam róla, erről értesítettem. Beszélgettünk pár szót Messengeren. Később a megjelent könyvének beszerzéséhez kértem a segítségét. Kedves, közvetlen embernek ismertem meg. Gyűjtöttem az alkotásait, gyakran néztem a Facebook-profiljára.
Május 18-án ezt láttam: РОМАН УМЕР. Csak néztem, és azt gondoltam, elfelejtettem oroszul, az a szó nem azt jelenti. Nagyon felkavart.
Ő az első a jelenleg dúló járvány áldozatai közül, akit ismertem. 2020. május 14-én halt meg a szentpétervári Mariinszkij kórházban. Hivatalos közleményt azóta sem láttam, legelőször a Facebook-oldalán posztolták a hírt megrendült barátai.
Ezzel az írással szeretnék tisztelegni emléke előtt. Úgy gondolom, nem sokan ismerik Magyarországon, ezért megosztom mindazt az információt, amihez hozzájutottam.
![](https://prherald.hu/wp-content/uploads/Roman-Shustrov-570x399.jpg)
Román Susztrov bábukat készített, de nem szerette alkotásait „báb”-nak nevezni. Bár papírmaséból készültek, ezek éppúgy szobrok, ötletesek, karakteresek. Figurái mintha belülről fénylenének – jóság sugárzik belőlük. Újságokból, és egyéb anyagokból hagyományos technológiával készítette őket. Joggal nevezhetjük a papírmasé szobrászat zseniális művészének. Az anyag, amely a színművészet favoritja, Susztrov munkásságának alapjává vált. Hőseinek a színházi életet idéző világával megteremtett egy új ábrázolásmódot a bábkészítés művészetében: alakjainak karakterét természetük fő jellemvonásainak szeretetteljes kikarikírozásával láttatja, minden lényegtelen vonás mellőzésével. Figurái egyidejűleg komikusak és meghatók.
Egy vele készült interjúban elmondja, hogy nem színházi előadásokra szánt bábokat készít, mert: „egy színházi bábnak a bábjátékos mimikájával, és hangján kell megszólalnia. Én azt szeretném, hogy az enyémeknek saját személyisége legyen. Minden bábun két-három hetet dolgozom. Miközben életet adok nekik, beszélgetek velük, ha leejtem őket, elnézést kérek és gondolok azokra, akikhez majd ezek a bábuk beszélni fognak, és akik majd hallgatják őket.”
Susztrov a neves Repin Képzőművészeti Akadémián diplomázott, Szentpéterváron, 1986-ban. 1988-ban kezdett papírmasé bábukat készíteni. Részt vett a Szentpétervári Babamúzeum, a Játékmúzeum, valamint a Bábgaléria létrehozásában. 1998-tól volt tagja az Orosz Művészek Szövetségének, 2006-tól pedig a Bábukészítő Művészek Nemzetközi Szervezetének (NIADA).
Alkotásai magángyűjteményekben találhatók meg Oroszországban, Európában és Észak-Amerikában, némelyek nemzetközi hírességeknél leltek otthonra.
Szeretett városának vezetői időnként megbízták, hogy egyes alkotásait készítse el bronzból is, és ezeket Szentpétervár előre kiválasztott pontjain helyezték el. Így történt a Pétervári angyallal is, amelyről kicsit bővebben szeretnék szólni, hiszen általa ismertem meg ezt a különleges embert.
A figurából készített bronzszobrot 2013. október 12-én az Izmajlovszkij kertben helyezték el. Alázatosan ül le megpihenni, hogy kivárja az őszi eső végét. Egyik kezében könyvet tart, a másikban nyitott esernyőt.
![](https://prherald.hu/wp-content/uploads/Roman-Susztrov-1959-Leningrád-–-2020-Szentpétervár.jpg)
Az alkotó így mesél a műről: „Leningrádban töltött gyermekkoromban láttam ezeket az öregembereket, akiknek típusát ezzel a művel megörökítettem. Ők egészen különleges lelkületnek és kultúrának hordozói voltak. Ezek az idős emberek átélték a XX. század első felének minden balsorsát, mégis megőrizték belső derűjüket, optimizmusukat. Átvészelték a megbukott polgárháborút, az éhínséget, a sztálini elnyomást, blokádot, szeretteik elveszítését, újraépítették városunkat a romokból. Ez a csodálatos generáció, amely hihetetlen megpróbáltatásokon ment át élete nagy részében, bölccsé vált, és mindennek dacára megtartotta ifjúi spontaneitását, élni akarását és az emberek iránti érdeklődését. Sajnos ez a minta majdnem eltűnt már a mi életünkből. De gyermekkorunkban mindannyian találkozhattunk ezekkel a jóságos öregekkel.”
A továbbiakban meséljenek a művészről alkotásai. Ők velünk maradnak.
*
FORRÁSOK:
Он ушел – ангел остался”. Художник Роман Шустров умер от коронавируса
https://www.severreal.org/a/30613343.html
http://artodyssey1.blogspot.hu/2011/09/roman-shustrov.html
http://www.galeriegraal.com/galerie-art-contemporain-biogra…
http://www.liveinternet.ru/users/rimma64/post354846581/
http://www.liveinternet.ru/users/notabena/post357813044/#