PR Herald (2000/12)

Annotáció

Ha valakiből ki akarsz hozni egy bizonyos tulajdonságot, tégy úgy, mintha az elérendő erény máris egyik alapvető vonása lenne.
Előlegezd meg a jó hírnevet, amelyet ki szeretnél fejleszteni benne, és roppant erőfeszítést tesz majd, nehogy csalódást okozzon neked.”
(William Shakespeare)

BAUER KRISZTINA: Mennyit ér a nő?
* Apró győzelem az összeütközések sorában, mert a háborút, lehet, soha nem nyerheti meg. Addig nem, amíg a képviselők és felettesek nem veszik a fáradtságot, hogy ellátogassanak az iskola rendezvényeire, amíg nem ismerik el – még anyagilag sem, nemhogy erkölcsileg –, hogy egy nő is felér egy férfival, amíg nem kapcsolódnak be a párbeszédbe, és veszik észre, hogy a pr-t nem azért találták ki, hogy sok szájjártató mihasznának állása legyen. A kommunikációhoz ugyanis két fél kell, meg interakció, egyébként – tudják – csak információáramlás. Egyes helyeken a falnak is füle van, itt meg csak fal van – áthatolhatatlan, fül nélkül. Meg szem nélkül, mert a struccpolitika sokkal kényelmesebb. Amit nem látunk, az nincs is. Mi nők pedig döngetjük a falat, morzézunk, hátha egyszer, a túloldalon meghallja valaki.
In: PR Herald, 2000/12. p. 05. 

FÁY ESZTER: Libatömés helyett Az EU-bővítés kommunikálása
* Az Európai Bizottság bővítésért felelős biztosa Günter Verheugen valamint kulturális és oktatásügyi biztosa Viviane Reding kezdeményezésére 2000. május 11-én a Bizottság elfogadta a bővítés átfogó kommunikációs stratégiáját. Ezzel döntést hoztak arról, hogy az elkövetkezendő években hangsúlyosabban kommunikálnak bővítésről. Az elhatározás alapvető jelentőségű, hiszen egy komoly kommunikációs stratégia alapjait teremtették meg azzal, hogy konkrét költségvetést irányoztak elő a 2001-20061 terjedő időszakra. Az elkövetkezendő években a taglétszám növekedésének kommunikálására összesen 150 millió eurót fog költeni az Európai Unió. A bővítés esetében kétféle kommunikációt különböztetünk meg: tagországoknak, illetve tagjelölt országoknak szólót.
In: PR Herald, 2000/12. p. 08.

SZEPESI MÁTYÁS: Tükröm, tükröm… Mit mutat a DER SPIEGEL?
* A különböző Spiegel-kiadványokban eltérő mennyiségű EU-val kapcsolatos írás található. Bár a hetilap alapvetően belpolitikai irányultságú, a cikkekben csak annyi szó esik erről a témáról, amennyire a közös intézményrendszer és a monetáris unió befolyásolja az egyes események kimenetelét. Gyakori az olyan hét, amikor a tartalomjegyzékben egyáltalán nem találunk az EU-val foglalkozó írást. Ezt tulajdoníthatjuk a lap irányultságának és profiljának, kevés az igazán nagy port felkavaró ügy.
In: PR Herald, 2000/12. p. 10.

SZALAY ÁGNES: Az légy, aki vagy!
* “Két hónappal ezelőtt kezembe került egy egészséges életmóddal foglalkozó magazin, amelynek egyik cikkében a szerző a férfiak és nők közötti intim kapcsolatról ír. Pontosabban a férfiak potenciazavarairól. Valahogy nem működik a dolog. A férfiak már nem tudnak igazán férfiak lenni a nők mellett. A nők mellett, akik hatalmat, elismerést és pénzt kergetnek, keményen dolgoznak, tudják, hogy mit akarnak, csak éppen elfelejtenek NŐK lenni. Hajszolják az egyenjogúságot, hogy elismerést szerezzenek. Nem igazán értem, és még nehezebben tudom elfogadni a társadalom ezen irányú törekvéseit.”
In: PR Herald, 2000/12. p. 12.

VARGA MIHÁLY: Szórakoztatni vagy befolyásolni?
Beszélgetés Szabó Györggyel, a VNU elnök-vezérigazgatójával
* Általában nem túlzom el a sajtó szerepét a közvélemény befolyásolásában, nem hiszem azt, hogy a közéleti-politikai lapok oly mértékű befolyással lennének az emberekre, mint ahogy azt a magyar múltból többen eredeztetik. Minél érettebb egy társadalom, annál autonómabb módon gondolkodnak az emberek ezért, a sajtóban megjelenő információk vagy vélemények korlátozottabban hatnak. Azt remélem, hogy a politikusok egyre inkább helyesen fogják kezelni az újságírókat, és a jövőben nem kihasználni akarják majd őket. A sajtó információtovábbító szerepe is csökken a szórakoztatás javára. Mi alapvetően szórakoztató lapokat adunk ki, inkább az ízlés és a szórakoztatás minősége merül fel, mintsem a befolyásoló szerepünk – kivéve talán a Figyelőt.
In: PR Herald, 2000/12. p. 15.

HOCZ MARIANNA: Egyedül nem tudok játszani!
* Ha annak idején nincs egy mentorom, aki bogarat ültet a fülembe, és mesélni kezd egy speciális kommunikációs szakmáról, amelynek a neve public relations, ha nincs az a bizonyos esemény, amelynek kapcsán először találkozom a sajtó képviselőivel, ha nem hoz össze a véletlen egy vérprofi kommunikációs szakemberrel, akinek naprakészsége és a lehetetlent is megoldani tudó karaktere nem nyűgöz le, ha a jelenlegi cégemnél nem pr-, hanem reklámszakembert keresnek, talán még mindig a marketingkommunikációnál maradok.”
In: PR Herald, 2000/12. p. 23.

NAGYKÁLNAI ANDREA: Üzletben nyerni, nem üzletet nyerni
* Ellentétben a férfiakkal, a nők az üzletben akarnak nyerni, s nem az üzleti helyzetet akarják megnyerni. Mi motivál minket ebben a „játszmában”? Mint a gazdasági élet résztvevőit, bennünket is hajt a bizonyítási vágy, ugyanakkor lényünkből fakadóan a hosszú távra való gondolkodás óriási hangsúlya mellett, nekünk is az életünk része a siker- és nyereségorientáltság.
In: PR Herald, 2000/12. p. 24.

CSIKÓS ATTILA: A szépség ígérete
* Az újrateremtés és újrateremtődés misztériuma. Ez az erő a szépség maga. (S ez az, amit a politikusok, a reklámszakemberek és a férfiak sosem érthetnek meg teljesen.) Egy hamis világ – amelyben a férfi sem tételezi fel magát sehogyan – megkérdőjelezi a nőt: a sikertől, a függetlenségtől, az egyenlőségtől vagy egy bundától lesz-e szebb és valóságosabb. Hiába. A Nő saját jogán erősebb, elragadóbb, ha tetszik igazabb, mint a férfiak, és szebb, mint a “nőteremtő” cikkek, szövetségek és reklámoldalak.
In: PR Herald, 2000/12. p. 25.

NICOLE SELEANU: Revolúció nincs, csak evolúció
Beszélgetés Vrannai Katalinnal, a Figyelő szerkesztőjével
* “Néhány hónappal ezelőtt még azt gondoltam, hogy a nők helyzete úgy lesz fokozatosan kedvezőbb, ha a férfiak egyre nagyobb részt vállalnak a családi munkamegosztásban. Vannak jelek, amelyekre a nyugati gazdasági lapok is felfigyeltek. A mai menedzsergeneráció férfi tagjai fontosnak tartják, hogy együtt legyenek a családjukkal. Ezt az igényt nem a feleségek harcolták ki, hanem a férfiakban spontán alakult ki. Ráadásul nem szégyellik, hanem ellenkezőleg: büszkék rá. Megváltoztak az igények: pár év alatt, sok munkával annyit keresnek, hogy nem kell elvállalni olyan munkát, ami napi tízegynéhány órás elfoglaltsággal jár.
In: PR Herald, 2000/12. p. 27.

NAGY BEÁTA: Minden szinten – minden nem
Az egyenlőtlenség megszüntetése
* Még mindig létezik Európában nemek szerinti egyenlőtlenség? – teszi fel a kérdést az Európai Tanács kiadványa. A válasz nyilvánvalóan igen. A statisztikai kiadványokat forgatók számára ismerős adat, hogy jelentős mértékű nemek szerinti egyenlőtlenséget tapasztalunk a gazdasági és társadalmi élet szinte minden területén. Ezek közül legtöbbet a foglalkozási előrejutásban, a munkakörülményekben, a keresetekben megfigyelhető különbséget, továbbá a közéleti szereplésben szembeötlő eltéréseket emlegetjük. A figyelem tehát szinte kizárólag a keresőmunka és a politikai élet szférájára irányul, hiszen – vélik sokan – ez a legkönnyebben megragadható és legjobban látható szegmense életünknek.
In: PR Herald, 2000/12. p. 29.

KRISTYÁNNÉ AKNAI ERZSÉBET: Kell-e kvóta?
* A kérdésre nagyon egyszerű igennel vagy nemmel válaszolni. A Magyar Szocialista Párt alapszabálya hosszú vita után tartalmazza, hogy vezető testületeiben és a választási listáin legalább 20-20 százalék legyen a nők és a fiatalok aránya. Az alapszabályt elfogadó pártkongresszus évekig vitázott arról, szükséges-e egyáltalán a kérdésfelvetés. Még a Nőtagozat tagjai sem voltak közös állásponton, és a vezető nőpolitikusok sem álltak ki határozottan a kvóta bevezetéséért. A gondolat sokáig érlelődött, amíg eljutott a vezető politikusok látókörébe.
In: PR Herald, 2000/12. p. 35.

SZABÓ ZSÓKA: Nők a munka világában
* Ösztönözni kell a nőket, hogy bátrabban vállaljanak a képzettségüknek megfelelő helyet a társadalmi munkamegosztásban. (A 90-es évek elején azért volt kevesebb a munkanélküli nők száma, mert a családi megélhetés miatt jóval a képzettségük alatti munkát is elvállaltak.) Fontos, hogy nagyobb szolidaritás legyen a nők között, és elengedhetetlen, hogy a mainál jobban segítsék egymást. A jelenlegi alárendelt társadalmi helyzetben a változtatás alapvető igénye megkívánja, hogy nő a nőtársát jobban segítse az élet minden területén.
In: PR Herald, 2000/12. p. 36.

ZÖLDYNÉ SZITA ERZSÉBET: Nélkülözhetetlen jelenlét
* A Nőképviseleti Titkárság feladata és célja a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség megvalósulásának elősegítése. A valós előrejutás, a munkahelyi és családi kötelezettségek összeegyeztetése a nők számára a politika, a közélet, a munka világa és a családi élet területén. Meg kell teremteni a valódi választás feltételrendszerét, amelyben a család és a karrier nem egymással szemben álló, hanem egyenrangú és egyidejűleg is választható lehetőséget jelent a férfiak és nők számára egyaránt.
In: PR Herald, 2000/12. p. 38.

MAGYAR SÁNDOR: Férfit vagy nőt?
* “Fejvadászokhoz túlnyomó többségében külföldi tulajdonú cégek fordulnak. A magyar vállalatok azért nem keresnek fel bennünket, mert egyrészt még mindig nem ismerik kellően a fejvadászok tevékenységét, másrészt, ha van is a szolgáltatásra pénzük, sajnálják rá. De bármilyen nemzetiségű a tulajdonos: a feltételekben nem határozhatják meg, hogy kizárólag nőt, vagy férfit vesznek fel. Ellenben a megbízó utalhat rá és megmagyarázhatja, hogy a pozíció olyan, hogy szerinte, arra inkább egy férfi alkalmas. Például ha egy termékkel agresszívan be kell törni egy telített piacra, ezt a feladatot sokkal jobban ellátják a férfiak, de ha találok olyan nőt, aki ugyanúgy tud nyomulni”, nincs akadálya a felvételének. Ebből én természetesen értem, hogy férfit kell keresnem.
In: PR Herald, 2000/12. p. 43.

GERE ILONA: Beszédes számok
A nők munkaerő-piaci helyzete
* Az alacsonyabb női munkanélküliség egyik magyarázata az ágazati sajátosságokban keresendő. A gazdasági átalakulás első éveiben a nagy munkaerővesztő ágazatokban (mezőgazdaság, építőipar, építőanyag-ipar, kohászat, gépipar) viszonylag alacsony volt a foglalkoztatott nők aránya. 1994 után, amikor a létszámleépítések elsősorban a nőket nagyobb arányban foglalkoztató költségvetési intézményeket, pénzügyi tevékenységeket végző munkahelyeket, élelmiszeripart érintették, már működésbe léptek azok az eszközök, amelyek lehetővé tették a nők idő előtti kivonulását a munkaerőpiacról.
In: PR Herald, 2000/12. p. 45.

LACZKÓ ZSUZSA: Magyar vállalkozónők
Kihívások, érdekek és érvényesülés
* A nők tipikus személyiségjellemzői: a szelídség, a konfliktuskerülő, odaadó magatartás, a kompromisszum-kész attitűd sok esetben hátrányt jelent a gyors, harcos, rámenős üzleti világban. A férfiakat már kisgyerekkoruktól épp ellenkező a tulajdonságaiért értékeli környezete. A nőknek tehát vállalkozókként új, az eddigiektől esetleg homlokegyenest eltérő szerepeket kell követniük a siker érdekében, ugyanakkor a nap végén, hazaérve, újra visszaalakulnak megszokott, kedves, szelíd feleséggé, anyává. Nemcsak a fent jelzett kettősség, hanem a Magyarországon a legtöbb családot a mai napig jellemző tradicionális családi munkamegosztás is növeli a nők problémáit, ha vállalkozást indítanak.
In: PR Herald, 2000/12. p. 47.

Elvek és fogalmak
* Bizonyítási Teher (Burden of proof)
Amennyiben egy személy jogi kifogással él, elvileg ezen személy kötelessége bizonyítani, hogy diszkrimináció áldozata volt. A férfiakat és nőket megillető egyenlő bánásmód területén egy, az Európai Bíróság esetjogán alapuló direktíva a bizonyítás terhét másképp osztja meg a felek között (felperes és alperes). Ahol az illető személyek úgy vélik, hogy a velük szembeni bánásmód az egyenlő bánásmód elvének be nem tartásából fakad, és ahol a diszkrimináció prima facie esete áll fenn, az alperes kötelessége bizonyítani, hogy az elv nem sérült.
In: PR Herald, 2000/12. p. 51.

LIPOVSZKY CSENGE: A nőművészetet ki kell nőni
* A Beszélő-ben olvastam egy fiatal író hevenyészett naplófeljegyzéseit. Mivel nő volt, a hónapok történéseiben furcsa módon keveredtek egy értelmiségi dolgozó, egy házvezetőnő, egy anya és egy érzelmes, logika híján létező ember hétköznapjai. Olyan ismerős élethelyzetekkel találtam szembe magam, hogy elolvasásra ajánlottam barátomnak, aki képzőművész és nő. Merthogy jellemző. Pécs-Budapest távolságból is éreztem pillantásunk és az olvasmányélmény közösségét. Csak ismeretségi körünk férfijai nem értették ezt a nagy felhajtást az írás körül. Valahogy így vagyunk a nőművészettel is.
In: PR Herald, 2000/12. p. 52.

KRISTON LÁSZLÓ: Külcsín és belbecs
Üzletasszonyok a divat világában
* A modern divat világa már jóval emancipáltabb volt, mint az ipari termelés bármely más szektora, mielőtt bárki ismerte volna ezt a kifejezést. Nemcsak termékei révén járult hozzá a folyamat előmozdításához. Belső, iparági sajátosságai valósággal diktálják a progresszivitást: a női materiális érzékenységet igénylő szakma sokat tesz az aktív, kreatív és döntéshozó nő elismertetéséért.
In: PR Herald, 2000/12. p. 54.

KÁDÁR ZSUZSA: Kettessel kezdődő személyi szám
* Az első igazi meglepetés a munkahely-kereséssel kezdődött. Rögtön egyetem után, friss diplomámmal a kezemben, jelentkeztem férfi kollégámmal együtt az akkor jól menő ipari vállalathoz. Elsőként engem hallgattak meg. A kérdések között olyanok szerepeltek: Férjnél vagyok? Akarok-e gyereket? Hány gyereket akarok? A férfi kollegámtól bezzeg senki sem kérdezte, hogy házas-e, van-e, vagy akar-e gyereket. A beszélgetés végén ő kapta meg az állást.
In: PR Herald, 2000/12. p. 56.

EMES: Barátok és barátnők
* Vagy éppen nincs nála szebb. Esetleg csinosabb. Lényeg, hogy évek óta összerúgja a port munkatársnőivel. Ezért barátom egyetlen év alatt már tucadik munkahelyet találja neki. Ezért szenved: ahány munkahely, annyi szívesség. Érdekes a dologban, hogy a férfi munkatársak állítólag nagyon kedvelik a leányt. Hiszen mondom: szép, csinos és ráadásul még okos is.
In: PR Herald, 2000/12. p. 57.

KASZA MAGDOLNA: Némi különbség
* Hmm. Nem elég, hogy nemileg megkülönböztet, szellemileg is semmibe vesz. Tudom én, hogy nem írhatják bele a hirdetésbe ezt a kitételt, de azt hittem, válaszként ennél jobb kifogást kapok. Rosszkedvűen köszönök el, s azzal nyugtatgatom magam, hogy nem is dolgoztam volna szívesen egy ilyen cégnél.
In: PR Herald, 2000/12. p. 57.

PITTLIK TÍMEA: Az esélyegyenlőség megvalósulásáért
* Hagyományos női szerepek, nők a populáris kultúrában és a folklórban
A könyv címével azonos elnevezéssel 1997-ben megrendezett konferencia válogatott anyaga található a kötetben. A könyv reflektorfénybe állítja a tradicionális társadalmak női szerepeit, a hagyomány íratlan, de mélyen gyökerező törvényeit, direkt és árnyalt formáit. Bemutatja a gazdasági-tulajdonjogi átalakulás folytán a 19. században különböző értékrendeket megvalósító családmodellek, családszervezetek kialakulását. Képet ad arról a folyamatról, ahogy a gazdálkodásban bekövetkezett változások miatt átalakult a nemek szerinti munkamegosztás az előző korok nagycsalád-szervezetének szokásjogon alapuló munkaszervezéséhez képest.
In: PR Herald, 2000/12. p. 63.

RÉVÉSZ BÉLA: Korallzátony
* Az idő a társadalomelmélet és -kutatás legelhanyagoltabb dimenziója” – fogalmazott (1974-ben írt tanulmányában) K. Lüscher. Panasza annak ellenére érvényesnek tűnik, hogy Durkheim már a század elején leírta a szociális idő kategóriáját, hangsúlyozva, hogy az önálló minőségként felfogott társadalmat nem lehet egyszerűen az individuális tudat jelenségeire redukálni; a társadalom természete a kollektív jellegű időszerkezet mentén reprodukálódik.
In: PR Herald, 2000/12. p. 65.

KASZA MAGDOLNA: Takargatás nélkül Millok Tamás portréja
* Vannak emberek, akik olyan empatikus képességgel rendelkeznek, hogy képesek ezeket a titkokat leolvasni és megérteni. Tudják, hogy mi rejlik egy-egy tekintet mögött. S ha ez az adottság még képi látásmóddal is párosul, mindjárt megszületik a művész, s vele együtt valami nagyon sajátos világ, ahol minden és mindenki ugyanolyan, mint amilyen a valóságban, csakhogy kap még emellett valami pluszt, egy olyan látószöget, ahonnan mi még sosem láttuk őket.
In: PR Herald, 2000/12. p. 71.

BÁDER – DÉCSI – MAGYAR – SALLAI: Adok-kapok
* A Szociális és Családügyi Minisztérium idén is meghirdette Családbarát Munkahely című pályázatát, amelyben olyan munkaadókat kerestek – különböző kategóriákban –, akik a család igényeinek szem előtt tartásával foglalkoztatják munkavállalóikat. A győztesek beszámolóiból kiderül: sokszor nem is a pénzen, hanem egy kis figyelmességen, jó ötleteken, rugalmasságon múlik, hogy dolgozóink milyen érzéssel jönnek munkahelyükre. Mivel legtöbbünk életében – mindenféle tendenciával ellentétben – a család játssza a központi szerepet, munkahelyünkhöz való hozzáállásunkat jelentősen meghatározza annak a családhoz való hozzáállását. És tudják, aki a családot szereti, rossz ember nem lehet. Lássuk, mint vélekednek erről a győztesek, ki mit ad és mit kap cserébe.
In: PR Herald, 2000/12. p. 72.

MAXIMA: Mindenki másképp egyforma
* Összeszorított száj, komor tekintet, jobb esetben kínosan mosolygó arc… –körinterjút készítünk. Összeállítjuk a hasznos szakmai listák egyikét. Hogy miben hasonlítanak? Mindegyikben szeretnénk elkerülni az adathalmazok szikárságát, s szerkesztőségi alapelvünkhöz híven hangsúlyozni a személyességet. Azaz: ide nekünk a fényképet is! Első körben nem megy, örülünk, ha az adatok-válaszok megérkeznek. Második próbálkozás: “Ugye mindketten ismerjük a vizuális kommunikáció fontosságát, szeretnénk Önt bemutatni, a többiek szerint is jó ötlet…”. Néhány fotó megérkezik, zömében dehogy. Na, ezek az X-akták, (Csak ikszedik nekifutásra landol a legtöbb a tördelőknél).
In: PR Herald, 2000/12. p. 75.

CSÍKNÉ DR. KOVÁCS KLÁRA: Segíteni a fiataloknak
* A vezetés, ezen belül a fiatalok támogatása, mentorként való segítése különlegesen szép feladat – szeretem. Jómagam 28 éves korom óta vezetői, később felsővezetői munkakört töltök be, mely a stratégiai gondolkodás mellett kiemelt fontosságú feladatként jelenti a vezetésemre bízott munkatársak, kollégák fejlődésének elősegítését is. A szakmai képességek fejlesztése mellett az emberi értékek – vezetői képességek kibontakoztatása az egyik legszebb mentori feladat. A fiatalokkal való foglalkozás különösen érzékeny dolog, de van néhány alapszabály, mely a gyereknevelésen keresztül megtanulható, és kitűnően alkalmazható.
In: PR Herald, 2000/12. p. 76.

Forrás: PR Herald Szerkesztőségi Archívum

Author: Varga Mihály

Stratégiai kommunikációs tanácsadó, a PR Herald – az első magyar public relations szakfolyóirat – alapító-főszerkesztője. 1983-ban kezdi pályafutását a Magyar Televízió Szegedi Stúdiójában, mint szerkesztő-rendező, majd ’85-től filmgyártásvezetőként dolgozik Budapesten. 1987-től a Magyar Tudományos Akadémia Kutatófilm-stúdiójánál produkciós menedzser. A rendszerváltás idején (illegális körülmények között) külpolitikai tudósításokat szervez, külföldi televíziós társaságoknak szállít dokumentumfilmeket és híranyagokat, a „Keleti Tömb” utolsó szocialista országainak végnapjairól. Több száz publicisztika, rádió- és lapinterjú szerzője és szerkesztője. Olyan szervezetek és vállalatok pr-tevékenységét segítette/segíti, mint az ORTT, a Magyar Államkincstár, a Szerencsejáték Zrt., a Nemzeti Szakképzési Intézet, a Magyar Villamos Művek Rt., a Levegő Munkacsoport, a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségi Közalapítványa és a Workania. A pályájuk elején álló tehetséges emberek megszállott támogatója. Kapcsolat: varga.mihaly@prherald.hu