NÉGY GENERÁCIÓ PÁLYAFUTÁSA – HÁTULRÓL ELŐRE

A lángoló ókori Görögországban Szókratész (Σωκράτης) attól tartott, az olvasás a memória kárára fog válni… Napjaink távlatából ismerjük el: Szokratész tévedett. Az évszázadok lefolyása alatt ugyanazt konstatáljuk: a különböző generációk hajlamosak egyfajta megvetéssel tekinteni egymásra, meggyőződve arról, hogy a legrégebbiek a legjobbak, a legbölcsebbek és a legerősebbek. Az idősebbeknek van igazuk, az utódjaik tévednek… Egy ilyesfajta hozzáállás elkerülhetetlenül az egyik csoport lealacsonyításához vezet, a csoportok egyike dominál, a másik alávetett. A publikum sikerét megnyerők túlságosan gyorsan ítélik el azokat, akik újítani vágynak, akik megváltoztatnák a hatalmi struktúrát… Mégis mitől félnek a Régiek, az Idősebbek? A veszteségről? Az eltűnéstől? A haláltól?

thBWRHTMFG


Intergeneráció, időtlen igazságok és félelmek….

thINH56QWF

Megjelenik a generációk közti frusztráció és agresszió, személyes és kollektív szinten is. Vegyünk példának egy csapat gyári munkást, aki ráordít az igazgatójára. Az utóbbi nem tud reagálni. Feszültséggel telve megy haza, melyet a párján vezet le, aki ezután a gyerekével üvölt. A gyerek erre belerúg a macska után futó kutyába. A történet az egér halálával végződik…
Ez az időtlen tragikomikus történet minden generációnak tükröt tart.A generációk ezen koncepcióját egészen az Ótestamentumig és a kínai gondolkodókig visszavezethetjük, akik érdeklődési körük szerinti csoportokba osztották az embereket, akik így közös viselkedésmódot, aspirációkat és attitűdöket alakítottak ki. Ezek szerint minden generációban él egyfajta determinizmus? Egy életmód, mely megakadályoz, hogy identitásunk eltérjen attól, amit kaptunk vagy szereztünk? Ez esetben mihez kezdjünk a szabad akaratunkkal? Gyűlölöm ezt a fajta determinizmust, mely kategorizál és ezáltal redukál minket…
A második világháború vége: irányváltás, kéz a kézben haladó, ám egymást meg nem értő generációk… személyes és kollektív szinten.
Az X generációt alkotó babyboomerek, az Y és Z generációk kétségtelenül egymástól függnek, ám mindegyiküket befolyásolnak  szociális tényezők, a technológia, de az oktatás is.
Egyik a másikat örökli, ám a legnagyobb „generációs” törés a babyboomerek és az Y generáció közötti, mivel az X generáció csupán az azt megelőző nyúlványa.
Másszóval a törés, a szakadás a nyolcvanas évek köré tehető.
Az 1945-öt követő „20 dicsőséges év”-et egy demográfiai robbanás jellemzi, a teljes foglalkoztatottságnak és így a vállalatba vetett bizalomnak köszönhetően.
A jelszó a szolidaritás, gazdasági és szociális téren, nemzeti és európai szinten, megalakul az Európai Szén- és Acélközösség és Európai Gazdasági Közösség, jön egy hihetetlen lökés 1968 májusában, melyet az űr meghódításához kötünk…
A nyugati térfélen, Amerikában és Európában is van mersz a változáshoz, legyen az belső vagy a keleti világ ellen irányuló.
Az Y generáció: a „miért” nomádjai egy folyamatosan változó világban.

thQA3SNK2A

Míg a babyboomerek azt hitték, hogy az életre és a munkára vonatkozó normák és értékek generációról generációra szállnak, és szigorúak megmásíthatatlanok, az Y generációk a nomád tárgyakkal együtt látott napvilágot. A fax, a telefon… és főleg a mozdíthatatlan írógép, mechanikus vagy elektromos. Ma minden hordozható, mindegy, hogy az otthonunkról vagy a munkahelyünkről beszélünk, az itt leírt kapcsolgatás lett az új norma. Megfér benne az ellentmondás, az inkoherencia, a dinamikus időbeosztás, a jelen pillanat szent és sérthetetlen, ami megakadályoz mindenféle hosszútávú tervezést, ugyanakkor kreativitásra, innovációra és rugalmasságra ösztönöz. Egyre több a részmunkaidős állás, az élet normái felcserélhetővé válnak, főleg ami a gyerekek oktatását illeti. Az emberiség egyfajta többfeladatos processzorrá válik.
Szokratész mély elemzésről szóló kultúrája elszegényedik, a jelenlegi kultúra ellenben felülemelkedik a határokon és bizonyos módon demokratikusabbá válik, hála a közösségi hálók erejének, melyek lehetővé teszik a hipergyors mozgósítást. Gondoljunk csak az arab tavasz forradalmi jelentőségű szervezésére, még ha a 2015-ös eredmények helyet is hagynak a kritikának.
A fürdővízzel együtt – szinte mindig – szánt szándékkal kiöntjük a babát is. Kétségtelenül a fejlődéstől és a különbségektől való félelemből, mely az emberiség univerzális viselkedésmódja.
És miből áll a holnap?
Ravasz lehet az, aki válaszolni tud erre a kérdésre. Szerencsére, különben mind „szektáriusok” lennénk…
A technológia szédítő fejlődésére fókuszálva  azt konstatálom, hogy a „mindent most azonnal” attitűd ellenére az Y generáció is képes a reflexióra és az elkötelezettségre, így a most érkezőknek is megelőlegezem a bizalmat.
Csak annyit tudok biztosan, hogy az őt megelőző generáció gyümölcse, azé, aki felépített számára valamit, amit átad neki… jóindulattal és szeretettel.
Végül is ez a generáció – az összes többihez hasonlóan –  megérti, hogy minden ügy értéktelen – fogalmazta oly frappánsan Hegel – SZENVEDÉLY nélkül. Erről meg vagyok győződve. És ezt vele együtt remélem.
(Fordította: Juhász Anikó)

Author: Jean Pierre Aussems

(1956, Eupen) aussemsjeanpierre@gmail.com LinkedIn profil: https://be.linkedin.com/pub/jean-pierre-aussems/6a/276/599