A Mézga család három évadát több millió ember követte figyelemmel. Ez a jellegzetesen magyar, vagy inkább közép-kelet-európai filmsorozat kivételes lehetőséget nyújtott a nézőknek arra, hogy az államszocialista korszak kritikáját lássák benne és „a sorok között olvassanak”- ami a nézőszámot jelentősen megemelhette. Mindazonáltal a nézettségi mutatók mögött magas művészi érték húzódik meg. Az alábbiakban néhány kiválasztott szempont alapján elemzem a sorozat epizódjait.

Mi is a filmelemzés?

Novák Zoltán filmelemző három lényeges pontban foglalja össze az elemzés fő tulajdonságait (Novák, 2009):

  • Nincs egy általánosan bevett módszer, amellyel minden filmművészeti alkotást ki lehet elemezni, így abszolút módon összehasonlítani őket.
  • Egy filmelemzést sosem lehet befejezettnek tekinteni, hiszen mindig akad még elemeznivaló, bármilyen aprólékossággal és részletességgel járjunk is el, bármilyen sok szempontot vegyünk figyelembe.
  • Ismerni kell a filmről eddig elkészült tanulmányokat, hiszen ugyanazon konklúziók levonásának egy újabb elemzésben nincs értelme, kizárólag energiaveszteség, többet nem tudunk meg magáról a műről.

Az üzenet

Magyarország első hazai családi rajzfilmsorozata a Mézga család volt. A piacon már jelen volt a műfaj, az amerikai The Flinstonest adták már magyarul (méghozzá Romhányi József szövegével). A Pannónia Filmstúdió elsősorban nem (kizárólag) gyerekeknek szóló rajzfilmet akart létrehozni, be akarta bizonyítani, hogy a rajzolt képi megjelenítés ellenére komoly üzenetet is meg lehet benne fogalmazni.

Arra a kérdésre, hogy mit üzen a mű? sokféle választ lehet adni, de értelmezési lehetőségeit Szilvássy Orsolya fogalmazta meg a leglényegretörőbben. Ő két módot határoz meg, a mitikus és szkeptikus olvasatot (Szilvássy, 2012). A szkeptikus értelmezés a szocialista rendszerrel egyetértő változat. Eszerint a rajzfilmre úgy kell tekinteni, mint a nyugati világ kicsúfolására, Mézgáék az ütődött polgári család megtestesítői, akiknek soha semmi nem jó, ami Magyarországon van. Az első évadban varázseszközöket kapnak, a harmadikban beutazzák az egész földkerekséget, a boldogságot azonban sehol sem találják meg. Így hát mire használna, ha Magyarország is a Nyugathoz tartozna. A mitikus vélekedés ennek az ellentétét látja: a szocializmus minden rossz forrása, a Nyugat fele kell irányulni. A sorozat szinte minden részben (közvetlen vagy közvetett módon) szó esik a nyugati kultúráról, a jóléti társadalomról, ahova a család el szeretne jutni, vagy legalább azon standardok szerint élni. Természetesen ez a két olvasat önmagában túl extrém, de a kettő között valahol mindenki megtalálja a saját nézőpontját.

Ez a két értelmezés napjainkban is rendkívül aktuális. Egyrészt azóta Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, a Nyugat fele fordulás napjaink valósága a rendszerváltás óta. Ellenben még ma sem mondhatjuk, hogy az ex-szocialista államok népessége a nyugati standardok szerint élné mindennapjait. A két volt blokk közötti életszínvonalbeli különbség most is jelen van, így nem csoda, hogy sokan Mézgáék módjára epekednek minden után, ami nyugati. Másrészt pedig jelentősen megerősödött az Európai Unióhoz szkeptikusan hozzáállók tábora, akik a csatlakozás óta nem észleltek lényeges előrelépést, így Nyugatra mint negatív befolyásoló tényezőre tekintenek. Ebbe a táborba tartozik a nagyszámú konzervatív elveket valló állampolgár is, aki a Nyugatban (a szocialistákhoz hasonlóan) az erkölcsi fertőt látja. Az igazság nyilván itt is a két végpont között keresendő.

A Mézga család animációs filmsorozat szereplői – grafika (Závodszy, 2011)

 

 

A kép

A film legnagyobb technikai újítása a képben rejlik, azaz a gyorsan váltakozó fényképekben (esetünkben: rajzokban). Ebből adódóan egy filmművészeti alkotás értékelésekor az első szempont a kép analizálása.

A képenkénti rajzolás első fázisa a szereplők vázlatának rögzítése. Az első évad első négy részét kísérleti jelleggel más-más rajzoló csapat készítette el. Ez sok hátránnyal járt, ami közül a legnagyobb, hogy részenként a szereplők bár csak apró részleteikben, de változnak. Ez nem volt másként a folytatásban sem. A három folyam közötti változás azonban meglehetősen szembetűnő. Az első évad szereplői elég vázlatosak, sokszor láthatunk enyhén irreális pózban szereplőket, és az állóképek is komoly másodperceket foglalnak el. Ternovszky Béla egy, a sorozatról szóló cikkben bevallja, hogy az anyagi megkötések miatt sokszor alkalmaztak alkotófázisokat átugró módszereket. Erre legjobb példa a háttér megalkotása. Ternovszky bevallja, hogy a háromszoros rajzolást igénylő munkafolyamatot sokszor leegyszerűsítették, és a a hátteret zsírceruzával közvetlenül a celluloidra rajzolták (Kiricsi, 2009a). Ez nagyon feltűnő, sokszor láthatjuk, hogy a háttérben levő tárgyak vázlatosan fel vannak rajzolva, de színezésük elnagyolt, pár színnel van bemázolva az egész felület.

A második folyam rajzilag lényeges előrelépést mutatott. A gyerekek kamasszá nőttek, így testarányaik is megváltoztak. Ennél azonban még fontosabb, hogy a figurák vizuálisan is megértek, lényegesen kifinomultabbá váltak mozdulataik, így jelleműk is konkretizálódott valamelyest. A háttérre rá sem lehet ismerni, annyit változott. Itt már minden igényesen ki van dolgozva. Az utolsó évad vizuális megjelenése minden várakozást kielégít. Az első évad karikatúra-szerű rajzai teljesen a feledés homályába vesznek, itt minden mellékszereplő, minden háttér maradéktalanul igényesen meg van rajzolva.Ternovszky kifejti azt is, hogy mikor vetítették, még nem volt lehetőség digitális hordozón megvásárolni a sorozatot, így mindenki a televízióban nézte a részeket. Azonban akkoriban még sokaknak csak fehér-fekete készülékük volt, így a színek megválasztásánál külön oda kellett figyelni a színek denzitására (Kiricsi, 2009a). Külön érdekesség, hogy a tervbe vett negyedik évadot is klasszikus, kézzel rajzolt technikával szerették volna elkészíteni, noha akkor már jó minőségben is rendelkezésre állt a számítógépes digitális technológia.

A sorozatban legtöbbször statikus képeket láthatunk – a háttérrajzoló és a finanszírózó nagy megkönnyebbülésére. Ez is változik évadról évadra: az utolsóban már viszonylag sűrűn alkalmaznak, főleg térbe való behelyezés esetén vízszintes irányú svenket. Kompozíció szempontjából a klasszikus filmes megoldásokat használták, hangsúlyosan jelen van a harmadolás illetve az aranymetszés szabálya. Az alkotók külön odafigyeltek, hogy a kép szélére ne helyezzenek fontos információt, hiszen a tévékészülék levág valamennyit oldalról, és a sarkokat is elfedi.

A hang

A kezdeti film- és rajzfilmiparban a kép, illetve az írás volt az egyetlen kommunikációs mód. Később külön eszközről játszották le a képet, külön eszközről a mellé illesztett zenét. A szinkronhang a későbbi technológiai újítások eredménye volt. Ma már szinte elképzelhetetlen egy film hang nélkül.

Térjünk ki először a szövegre, amit hallunk. Ternovszky elmeséli, hogy kezdetben a Nepp-Romhányi szerepek konkrétan le voltak osztva, de később ezek bizonyos mértékig egybefolytak, azaz Romhányi is javasolt jeleneteket és Nepp József is ajánlott szövegrészleteket (Kiricsi, 2009a). A párbeszédek rendkívül élőnek hatnak, mivel a mai bevett szokással ellentétben, ahol mindenki szövegét külön-külön vesznek fel és utómunka során nyeri el végleges alakját, ebben az esetben teljes párbeszédrészeket mondtak fel a szereplők egyben (Kiricsi, 2009b). A sorozat szövegírója rendkívüli tehetséggel volt megáldva, szellemes nyelvi játékai minden esetben  kihozták a szituációban rejlő komikum maximumát. Nyelvezetének egy pár jellemző aspektusát emelném ki. Az egyszerű asszociáció eszközével születtek a következő példák. Mikor Géza haragos Aladárra és kint rossz idő van, „atyai dörgedelmek” következnek. Vagy mikor a sorozat két férfija sakkozik, Máris futóval való támadás közben így szól: „Most futólag itt támadok, menekülj sötét paraszt!”, amit Géza ezt sértésnek vesz. Egy másik esetben, mikor a szomszédot halottnak hitték a lakatlan szigetre kerülve, így szól Géza egy keresztet ütve a földbe: „Ez a Máris bár nagy fafej volt, de egy fejfát mégis megérdemel.” Ez a sorozatban a szójátékok legelterjedtebb. Van visszatérő tematikájú is, az Aladár évadában Blöki mindegyre kutyákkal kapcsolatos asszociációkat köt: ,, ez a meleg még egy fakutyának is sok”, „nem tudom miért kell így kutyagolni”, „kutyául érzem magam” és hasonlókat.

Külön bekezdést érdemel az első évadban szereplő újmagyar nyelv. A XXX. században már egy praktikai okok miatt leegyszerűsített magyar nyelvet használnak. Elég egyszerűen alkották meg e nyelvezetet: minden szónak az első pár betűjét/szótagját használták, a többit egyszerűen lehagyták. Mondattanilag maradt a ma is használatos nyelv, a változtatás a szavak hosszát érintette, és néha egy-egy szót egyszerűen kihagy. Gézán mindig kifog a nyelv. Egyedül Aladár érti, aki készséggel lefordítja apjának ómagyarra, egy anyagi jellegű kikötéssel: „Egy forintért megmondom.” MZ/X a „Kapcs ford!” parancsszóval kapcsolja át gigantikus számítógépét, hogy amit ő saját nyelvén mond, azt valós időben a rokonok ómagyarul hallják. Romhányi sokszor olyan csavarosan oldja meg a távoli rokon mondandóját, hogy az újmagyar szókapcsolatoknak van értelmük mai nyelvezetünkön is, például a családapa megsértődik mikor távoli leszármazottja a következőt mondja: „Te-ker-ge-bir-ka.” Aladár menti meg a helyzetet, lefordítja apjának a mondottakat, ami annyit tesz, mint: tegnap kerestelek, de gerjedtem, és nem bírtam kapcsolódni. Az ifjú fizikus egyszer véti el a fordítást, az „Ismét tarhálsz?” kérdést „ismert mértékben tart hálózati szintenként” értelmezi , pedig a köbükunoka már átkapcsolt a fordításra. Az utolsó részben kiderül, hogy Paula is érti az újmagyart, annak ellenére, hogy egy előző részben a háztartási robotnak nem tud parancsolni, mivel ez csak újmagyar parancsokat tud teljesíteni.

A hang témakörébe tartozik a zene is, amiért az érdem a teljes sorozat miatt Deák Tamást illeti. Ebből a szempontból is hatalmas fejlődést mutat a sorozat. Az első évad nem tartalmaz zenei aláfestést, csak mikor valaki kifejezetten zenél (lásd Kriszta gitározását, vagy zenekara produkcióját). A harmadik folyamban azonban sokszor hallhatunk helyzethez illesztett zenebetéteket (jazz, indiai, country). A főcímdal ugyanarra az alapra épül az első két évadban átírt szöveggel. A harmadik évad kezdődala is nagyon hasonlít, de ott lényegesen elrugaszkodott az első változattól.

Forrás:

NOVÁK Zoltán, Filmesztétikai tanulmányok, Budapest, k.n., 2009.
SZILVÁSSY Orsolya, Üzenet a múltból és a jövőből, Médiakutató, 2012/4. sz.
KIRICSI Zoltán, Sorozatklasszikusok: A Mézga család I, 2009a, http://comment.blog.hu/2009/07/06/sorozatklasszikusok_a_mezga_csalad_i (2014. 03. 18).
KIRICSI Zoltán, Sorozatklasszikusok: Mézga család II, 2009b, http://comment.blog.hu/2009/07/08/sorozatklasszikusok_mezga_csalad_ii (2014. 03.18.)
ZÁVODSZKY Ferenc, Az animáció, 2011, http://zavodszky.hu/doc/animacio_tankonyv1.pdf, (2014. 05. 25).